Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-15 / 7. szám
"Szent -István és kora" címmel tudományos ülésszakot tartottak junius 21-22-én a Magyar Tudományos Akadémián, államalapító első királyunk halálának 950. évfordulója alkalmából. Az MSZMP külügyi osztálya szervezésében közös tanácskozást rendeztek gazdasági szervek (KIOSz, KISOSz, OKISz, SzÖVOSz, TOT, MOTESz) a ^agyarok Világszövetsége képviselőinek részvételével. A tanácskozás egyetértett abban, hogy - idézem "szükséges, hogy az ország műszaki-tudományos haladása meggyorsítása végett szorosabb együttműködés alakuljon ki a külföldön élő magyar származású szakemberekkel és be kell vonni őket a hazai gazdasági életbe. Szorgalmazni kell a külföldön élő magyarok baráti köreinek és műszaki klubjainak létrehozását." - Kicsit keserű szájízzel olvasom ezeket a sorokat: arról egy szó sem esik a szövegben, hogy azok a műszaki és gazdasági szakemberek, akiknek megnyerését most tervbevették, miért nem otthon kamatoztatják tudásukat, miért élnek külföldön? A párt külügyi osztálya és a Magyarok Világszövetsége természetesnek tartja, szinte elvárja, hogy a külföldi magyarok minden módon segítsenek a bajbajutott országon, de annyira sem érdemesíti a hajdan fasiszta disszidenseknek, később "külföldre szakadt hazánkfiainak" titulált emigránsokat, hogy néhány mondatban sajnálkozását fejezze.ki afölött, ami a múltban történt s amiért ugyanaz a párt felelős, amely most igénybe kívánja venni a külföldön élő magyarok segítségét. Ezek a magyarok a kommunista diktatúra miatt kényszerültek az ország határain kívül, mert akkoriban otthon nem volt szükség a szaktudásukra és hátrányt jelentett számukra, hogy diplomájuk van, hogy magasabb képzettséggel rendelkeznek. A pártban elgondolkozhatnak azon, hogy ha 19^8 és 1956 között nem menekült volna el annyi jó szakember az országból, talán ma kevesebb gonddal küszködne a magyar gazdasági élet, mert nem esti egyetemen, pártszemináriumokon és gyorstalpaló tanfolyamokon képzett pártkáderek intézték volna a gazdasági ügyeket, hanem hozzáértők. Akiket akkor elüldöztek s akiknek most a segítségét kérik... A budapesti Széchenyi-fürdő 75 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a vendégek előtt - olvassuk a Magyar Nemzet helyszíni riportját. Az épület még ma is a világ egyik legszebb és legnagyobb fürdőkomplexumának számít s a magyar főváros büszkesége lehetne, ha az utolsó évtizedek alatt nem hanyagolták volna el annyi-ra, hogy a bezárásán kell gondolkozni. Az újságíró elbeszélget az igazgatóval s ebből kiderül, hogy a második világháborúban eléggé megsérült épületen soha nem végeztek alapos, átgondolt renoválást, csak a látható, nagyon föltűnő hibákat javították ki. A kérdésre, hogy miért nem törődtek az épület állagával, az volt a válasz, hogy soha nem volt elég pénz. Most sincs - mondja az igazgató -, de ma már a kényszer az úr: az épület rövidesen használhatatlanná válik. A teljes rekonstrukcióra hét évet irányoztak elő (addig valószínűleg zárva lesz a Széchenyi) - mondja az igazgató, mire az újságíró megjegyzi: annakidején, az első világháború előtt négy év alatt épült föl az egész komplexum!... Ehhez nem kell kommentár! Szomorú, hogy Budapest fürdőváros, melynek egyik fő idegenforgalmi vonzerejét éppen a gyógyfürdői jelentik, hét esztendeig szegényebb lesz a Széchenyivel... "Éteri párbeszéd Amerika hangjával" cím alatt tudósít a Magyar Nemzet arról a közös rádióadásról, amit a Voice of America sugárzott Magyarországra s aminek viszonzásaként a Magyar Rádió adott műsort az amerikai hallgatóknak. "Június 17-én este a Bagoly című műsorban közvetítik a vitát - olvassuk az újsághírt -, amelyet a hazai és az Egyesült Államokban élő magyar tudósok, politológusok, közgazdászok folytatnak Magyarország közelmúltjáról, történelméről, jelenéről és jövőjéről." A cikk szerint hosszú vita után alakult ki a résztvevők listája s végülis olyanok ültek az amerikai stúdióban - idézem - "akiknek régi kapcsolataik vannak Magyarországgal, ez a kutatási témájuk, jól beszélnek magyarul és rendszeresen látogatják is az országot." A rádióbeszélgetés,hazai résztvevői Konrád György, Bihari Mihály, Fekete Sándor, Hanák Péter és Ágh Attila voltak, míg a new yorki, ill. a washingtoni stúdióban Gáti Károly, Deák István, Thassy Jenő, Márer Pál és Gereben István ("az Amerikai Magyar Szervezetek külügyi bizottságának titkára"), valamint Bán Tamás, a Voice magyar orsztályának új vezetője foglaltak helyet. A cikk ezzel a mondattal fejeződik be: "Elindultak a beszélgetőpartnerek a híd két végéből, hogy azután valahol középen találkozzanak. "
