Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-15 / 5-6. szám

- 3 -A torontói Magyar Életben jelent meg az alábbi cikkecske:

Azt a hivatalosan meg nem erősített hírt —, miszerint Grósz Károly magyar államfő és pártvezér amerikai körútját megszakítva, egy napra átrándulna Torontóba, hogy itt a magyarság képviselőivel találkozzék, — máris rengeteg nyári kacsának tűnő spekuláció és nevetséges kommentár övezi. így például „másodkézből” értesültünk, hogy ,,ha Endes László, a torontói Kultúrközpont; elnöke esetleg arra merészkedne, hogy Grósz Károlyt azj épület falai között fogadja, az Endes elnök politikai meg-j semmisülését jelentené”.

Ez nonsense, magyarul botorság, mert egyrészt senki nem szavaztatta meg a magyarokat, — és erre nincs is mód, de a magyarság többsége a józan ész alapján döntea» és azt mondaná: “Audiatur et 'altera pars” = Hallgassuk meg a másik felet: azt a férfit, aki a jelenlegi Magyarország elsőszámú embere, akit Kohl kancellár és Thatcher után Reagan elnök is ,.szalonképesnek” tarf. Egyes vérszemet kapott, únl magyar helyi vezetők máris azt terjesztik magukról, hogy ,,ők bizony nem ülnek le egy asztalhoz” Grósszal. Big deal! Az ezópusi béka önpuffasztó fabulája jut erről az eszünkbe. Ha kitalálták az önmagát felfújó luftballont, akkor az az ilyen ún. vezetőkre Ülik, akik pöffeszkedö, önpuffasztó képzelt ,.nagyságuk’” miatt nem látják az arányokat, ők qjzok a történelmi zérók, akikre az utókor majd egyetlen szót sem veszteget.

Az FMH hozzászólása fenti témához és álláspontja a Grósz-látogatás ügyében:

A utóbbi hetekben - amióta a hazai sajtóból megtudtam, hogy Grósz Károly pártfőtitkár és miniszterelnök júliusvégi amerikai útja során magyar emigránsokkal is szeretne találkozni - több cikkben is állást foglaltam amellett, hogy ne szalasszuk el ezt a lehetőséget és ha alkalom nyílik rá, üljünk le vele. Azt is írtam volts nem kell a nyakába borulni, nem kell vele bratyizni, még a kézfogástól is eltekintünk. De egy találkozó hasznos lehet. Félreértések és félremagyarázások megelőzésére jóelőre le kell szögeznem: én nem tárgyalásokra gondolok - mert a nemzeti emigrációnak nincs semmiféle tárgyalnivaló ja egy törvénytelen rendszer képviselőjével -, hanem csupán kérdezni akarok. Olyan kérdéseket föltenni, hogy például miért nem engedik be Magyarországra az emigráció újságjait, kiadványait, folyóiratait és könyveit, miért verte szét a rendőrség a június 16-i pesti tüntetést és miért nem adják ki a hozzátartozóknak %gy Imre és társai holttestét, hogy tisztességes temetést kaphassanak? - Körülbelül ugyanolyan sajtóértekezletet képzelnék el, amilyenek keretében Reagan elnök találkozik esetenként az újságok és televiziók munkatársaival: ez utóbbiak kérdeznek (de néha milyen rázósakat!), az elnök pedig - ha tud - válaszol. Ez nagyonis távolán a kétoldalú tárgyalástól, mégis alkalmas sok kérdés tisztázására, álláspontok kialakítására, esetleg egyeztetésére. - Hozzá kell tennem: a magam részéről messzemenően egyetértek^ Szabadföldi Magyarok Világkongreszszusa Állandó Titkársága által kiadott június 20-i nyilatkozattal, mely szerint a magyar emigráció nevében senki sem tárgyalhat hazai kormányszervekkel,, s ehhez tartom magam. - Egy kívánságunknak megfelelő keretek között megvalósított sajtókonferencián lemérhetjük majd, mit várhatunk a jövőben Grósz Károlyiéi? ^Ha felel kérdéseinkre, a válaszokból ítélhetünk, ha meg kitér előlük és mellébeszél, akkor viselkedése alapján alkothatunk róla véleményt. Mindenképp mi vagyunk nyeregben, mert nekünk nincs tőle kérnivalónk, de neki annál több van tőlünk... - A fenti kanadai közleményhez csupán annyi a hozzászólásunk, hogy Grősz Károly teljes negligálása és a Kultúrközpontban való fogadása között még igen sok fokozat létezik, amelynek kihasználásával eszmecserére nyílhat lehetőség a magyar pártfőtitkár-miniszterelnök és a nemzeti emigráció képviselői közt. Szép-szép a magyaros vendégszeretet, de ha Grósz személyében a mai magyarországi rendszer első embere érkezik is az Egyesült Államokba, soha nem szabad felednünk, hogy azt a törvénytelen rendszert képviseli, amely bennünket elüldözött hazánkból. És Grósz nem a mi vendégünk, hanem Reagan elnök meghívására jön ide: nem a mi dolgunk piros szőnyeget hengergetni eléje... - A másik véglet viszont az alább közölt levél, melynek aláírói kevés politikai judiciumról tettek tanúságot, amikor a sorrendben utolsó aláíró ösztönzésére vállalkoztak nevük szerepeltetésére. Az akció szervezőjére ráillik a kanadai közlemény jellemzése: az ezópusi béka pöffeszkedő, önpuffasztó viselkedése, amin csak nevetni lehet. Az illető sem látja képzelt nagysága miatt az arányokat: zéró, akire az utókor majd egyetlen szót sem veszteget. - Az okos politizáláshoz nemcsak felfuvalkodottság és nagyimrei bajusz szükségeltetik: értelem is kell. Azt tartja a mondás, hogy a politika a lehetőségek művészete: aki pedig a lehetőségektől szántszándékkal megfosztja magát, rossz politikus.