Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-15 / 5-6. szám

- 5 -A magyarországi telefonhelyzetről rendezett ankétot a Magyar Posta. Az előadó elmondta, hogy az országban jelenleg 812 ezer főállomás van és a beszélőhelyek száma 1,5 millióra tehető. Ezekkel a számokkal Magyarország Európában az utolsók között áll.A telefonra várakozók félmillióan vannak és az átlagos várakozási idő meghaladja a 13 évet. A tervezett fejlesztések sem bíztatnak különösebb eredménnyel,mert a kérelmek kielégítésénél nagyobb ütemben növekszik a telefonigénylők száma.

Honecker keletnémet államfő nyilatkozott egy kopenhágai lapnak és kijelentette, hogy az NDK-t és Nyugat-Németországot elválasztó berlini fal, amely az elmúlt 27 évb^n európai stabilizációs tényezőnek bizonyult, mindaddig fennmarad, amíg létesítésének okai meg nem szűnnek. - Ennél ostobább magyarázatot aligha lehetett volna kitalálni a hírhedt berlini fal létének igazolására!

Hogy a gyilkos betonépítmény miképp bizonyult az európai stabilizáció tényezőjének, annak megindokolásához kommunista észjárás kell, no és hogy mikor fognak megszűnni létesítésének okai?... Nyilván akkor, ha nem lesznek fényévnyi különbségek a keleti és a nyugati életkörülmények között, amiért falat kell emelni az onnét ide menekülni -szándékozók elé. Erről pedig egyhamar nem álmodhat Honecker sem. Tehát a fal marad... Századunk szomorú jelképeként, a kommunista elnyomás bizonyítékaként.

Egy japán újságban olyan hírek jelentek meg, hogy ha sor kerülne egy újabb, sorrendben ötödik csúcstalálkozóra Reagan és Gorbacsov között, annak színhelye Budapest lenne. Külföldi újságírók megkérdezték a budapesti külügyminisztériumot, mi igaz ebből? A válasz az volt, hogy ők még nem hallottak erről, de ha ilyen megkeresést kapnának, Magyarország szívesen vállalkozna a csúcs megszervezésére. (Érdekes módon McLaughlin amerikai televíziós kommentátor is beszélt ennek lehetőségéről, a forrás megjelölése nélkül.)

"Nyilvánosság nélkül nincs szabadság és demokrácia" - ezzel a címmel tárgyalja egy hosszabb cikk a sajtó új feladatait a reformkorszakban. A címben szereplő megállapításon nem lehet vitatkozni, de az már elgondolkoztató, amit a televízió egyik munkatársától idéz a cikkíró: "Miközben növekvőben a nyilvánosság, nő a bizonytalanság is. Bizonytalan az újságíró, hogy mit, hogyan írjon meg. Eddig tudtuk,hol vannak korlátok, és hol vannak kapaszkodók, amelyekhez igazodni, s a cölöpök, amelyekre lépni lehet. Most nagy gondban vagyunk, mert gyakran, amig éjjel alszunk, valakik odébb viszik a cölöpöket és mi másnap a vízbe esünk!" - Mennyire jellemzők ezek a szavak a jelenlegi helyzetre: eddig könnyű volt igazodni a pártutasításokhoz, de most, hogy már nem mindenre van direktíva, időnként önálló gondolkodásra is szükség

lenne... De a szegény magyar újságíró (vagy tévés) nem mer gondolkozni,mert leszoktatták róla, mint ahogy leszoktatták az őszinteségről is. Es lám még mindig bennük van a félelem: hátha olyasmit írnak (mondanak), amit nem szabad s akkor a vízbe pottyannak. Ennyit ér hát a mostani fennen hangoztatott "nyitottság" a szocialista demokráciában!...

Veszprémben tanácskozást - diákparlamentet - rendeztek a magyar egyetemek és főiskolák diákjainak és oktatóinak küldöttségei, számszerint 66 ezer érdekelt képviseletében. A mintegy 250 résztvevő egyrészt követelte a felsőoktatás reformját, másrészt igényt jelentett be arra, hogy a KISz mellett minden egyetemen alakíthassanak a hallgatók önálló diákszervezeteket.

Utazási könnyítéseket vezetnek be a Szovjetunióban - olvassuk a Magyar Nemzet hírét. Ezentúl 48 órán belül ki kell adni a vízumot és üzleti, vagy tudomá-^ nyos célból érkező vendégek számára a meghívó minisztérium ajánlására a hatóságok engedélyezhetnek többszöri utazást is a külföldiek számára nyitott körzetekben. Oe ez még semmi, a java most jön! "Ezeken a helyeken - mármint a külföldiek számára nyitottakon, mert úgye a Szovjetunió legnagyobb része el van zárva az idegenek elől - az üzleti vagy tudományos célból érkező látogató önállóan, kíséret nélkül tartózkodhat." Óriási^fejlődés! Nem kell kísérő ellenőr, aki figyeli, ki hová megy, hanem a meghívott vendégnek szabad kedvére ide-oda sétálni! No persze nem mindenütt, de egyszer talán annak is eljön az ideje. Csak azt nem lehet tudni, mikor?... (Mint ahogy a túristákról még ma sem beszél senki, csak "üzleti vagy tudományos célból érkező meghívottakról", mert a túristák beengedéséig még nem.jutottak el a szovjet "könnyítések".)