Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-15 / 4. szám

8 Az április 26-i hazai lapokban a következő hír jelent meg: "Kádár János, a Ma-’ gyár Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn fogadta John McLaughlin neves amerikai televíziós személyiséget és interjút adott részére." A washingtoni TV-nézők az NBC 4. számú csatornáján, május 8-án, vasárnap déli 12 órakor lát­hatták a Budapesten felvett beszélgetést McLaughlin "One on One" című műsorá­ban. - Aki rászánta ennek a szép vasárnap délelőttnek fél óráját és leült a televízió elé, az "találkozhatott" Kádár Jánossal és meghallgathatta vélemé­nyét az általa vezetett ország dolgairól. Nem sok örömöt okozott az embernek, amit hallott: a szétfolyó vonású, püffedtképü, aprószemü, bizonytalan tekin­tetű Kádár megpróbálta védeni a hazai állapotokat és McLaughlin kérdéseire olyan válaszokat adott, mintha otthon minden a legnagyobb rendben menne. Az egész interjúból az ért a legtöbbet, amikor bevezetőül képeket mutattak Buda­pestről és rövid áttekintést adtak az elmúlt évtizedek eseményeiről s közben megemlítették a forradalmat is, néhány korabeli híradófelvétellel. (Akit ér­dekelnek a részletek, szerezze meg a Katolikus ^agyarok Vasárnapja június 5.-i számát s abban hosszabb beszámolót találhat e sorok írójának tollából a Kádár­­interjúról, "Honvágy ellen: Kádár-viz.ió" címmel. A televízió-interjú óta sokat fordult a világ odahaza: Kádár már nem főtit­kár többé, hanem megkapta a megtisztelő, de semmiféle hatalmat nem biztosí­tó pártelnöki címet. Még a párt legfőbb vezetőségét jelentő politikai bizott­ságból is kimaradt! Harminckét évi "országiás" után végre sikerült megszaba­dulnia a magyar népnek ettől a sötét politikai figurától, 1956 elárulójátóll A pártkongresszus május 22-i sorsdöntő ülésével érdemes lesz később részlete­sen foglalkozni. Eddig csupán az első hazai újsághírek állnak rendelkezésünk­re s azokból most csak a személyi változásokat ismertetjük, a pártvezetőség felső szerveinek névsorát közöljük. Mint tudjuk, a tágabb vezetőséget a Köz­ponti Bizottság alkotja (KB) - ennek most 108 tagja van - és ügyeit gyakorla­tilag a KB Titkárság viszi, ami most 6 tagból áll. A csúcsot a Politikai Bi­zottság jelenti, mint szűkebb kabinet (Politbüro, azaz PB), aminek élén a mindenkori első titkár vagy pártfőtitkár tevékenykedik. (A PB tagjainak szá­ma jelenleg 11 fő.) Nézzük a két utóbbi névsort: Főtitkár: Grósz Károly. A Központi Bizottság titkárai: A Politikai Bizottság tagjai: Berecz János Berecz János Németh Miklós Fejti György Csehák Judit Nyers Rezső Lukács János Grósz Károly Pozsgay Imre Németh Miklós Hámori Csaba Szabó István Pál Lénárd Iványi Pál Tatai Ilona. Szűrös Mátyás Lukács János Az első, ami föltűnik, hogy ezúttal nem választottak főtitkár-helyettest,mint legutóbb, illetve nem erősítették meg tisztségében Németh Károlyt, aki idő­közben a nyugdíjazott Losonczi Pál helyett az Elnöki Tanács elnöke lett s ez­úttal semmiféle párttisztséget nem kapott. Az 1985-ös pártkongresszuson még hét tagú volt a^KB titkárság. Az akkoriak közül nem került be a titkárságba Havasi Ferenc, Óvári Miklós, Horváth István, Németh Károly. A legutóbbi lis­tából megmaradtak: Berecz János, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás. Új "fiúk": Fejti György, Lukács János, Németh Miklós. Az arány tehát: 3 régi, 3 új név. A Politikai Bizottság 1985-ben 13 tagból állt, most 11 fős. Olyan veterán kommunisták maradtak ki belőle,mint Aczél György, Gáspár Sándor,Kádár János, Havasi Ferenc, Lázár György, Losonczi Pál, Maróthy László, Németh Károly, Óvári Miklós, Sarlós 1stván. Ezek jórészt "politikai múmiák" votak, akiknek bérelt helyük volt a pártvezetőségben. Mindössze három nevet találunk a je­lenlegi PB-ban, akik már három évvel ezelőtt is ott szerepeltek: Grósz Károly, Hámori Csaba és ^zabó István. A többi név új ezen a szinten. Pozsgay Imre és Nyers Rezső megválasztása arra mutat, hogy még jobban akarnak támaszkodni a Hazafias Népfrontra, illetve az utóbbit az Új Gazdasági lvleclianizmus megindí­tása körül szerzett gazdag tapasztalatai miatt "reaktiválták". A régi Kádár­emberek zöme tehát elhullott, Grósz Károly - úgy is mint miniszterelnök s úgy is mint pártfőtitkár - új nevekkel próbál szerencsét, hátha sikerül elháríta­niuk a fenyegető gazdasági csődöt. De Grósznak tudnia kell: gazdasági reformok nem valósíthatók meg politikai reformok nélkül...

Next

/
Thumbnails
Contents