Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-15 / 3. szám
- 4- -A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 69. évfordulóján, március 21-én többfelé tartottak emlékünnepségeket Budapesten és más városokban, A Kun Béla té- - ren megkoszorúzták Kun Béla, Szamuelly Tibor és landler Jenó emléktábláit. A proletárdiktatúra születésnapjáról minden hazai újság ünnepi cikkben emlékezett meg és méltatta a "dicsőséges 133 nap" eseményeit, A helsinki folyamat bécsi utótalálkozóján haladást jelent, hogy a szovjet küldöttség hajlandó elfogadni azt a munkaokmányt, amely a készülő bécsi záródokumentum humanitárius és emberi-jogi kérdésekkel foglalkozó fejezetének közös munkával eddig egyeztetett 19 pontját tartalmazza. (MTI-jelentés.) Az Izvesztyija beszámol egy jereváni népgyűlésről, ahol az örmény szeparatisták azt javasolták, hogy nyilvánítsák Jerevánt "halott várossá", senki se lépjen ki az utcára, kezdjenek éhségsztrájkot és jelentsék ki, hogy Örményország "párt nélküli szovjet köztársaság". "Mindhalálig harcolni fogunk!" - hangoztatták a tömeggyúlés résztvevői. Az arméniai zavargások hevessége máig sem csökkent és Moszkva tehetetlen. Szergej Antonov szovjet író az igazság fontosságáról nyilatkozott a Szovjetszkaja Kultúra című folyóiratnak és hangsúlyozta, hogy a féligazságok a nyilvánosság hiányának torzszüleményei. Az író példák sorával bizonyította, hogy az élet még most is tele van hazugságokkal. Sok szovjet polgár például még ma is azt hiszi, hogy az ország Sztálinnak tartozik hálával a nagy honvédő háborúban aratott győzelemért. Ez féligazság. Sztálin nélkül is győzött volna a nép, valószinüleg kevesebb véráldozattal. A Lityeraturna.ia Gazeta az üzbég kiskirály rémuralmáról közöl hajmeresztő részleteket. Gurumszaraj városban és környékén "uralkodott" Ahmadzsan Adilov, a Szocialista Munka Hőse, az agráripari egyesülés teljhatalmú vezetője, megannyi újságcikk és dokumentumfilm bölcsnek ábrázolt főszereplője, amíg egy szép napon el nem vitték a rendőrök. Azóta folyik búnlistájának összeállítása. A nyomozás megállapította, hogy Adilov helybéliek százaival földalatti börtönt, kazamatákat építtetett az igazgatóság épülete alatt. A kényszermim kára fogottak lapáttal, kézzel ásták ki a húsz méter mélységű gödröt, amelybe beton alagutat építettek. Adilov elítéltjei napi 12-15 órát is dolgoztak a föld alatt és számuk ezerre is felment. És senki sem mert tiltakozni, mert Adilov mindenkit megfenyegetett, hogy megöli. A városban valóságos cárság létesült, sorompókkal,ellenőrző pontokkal, ahol rögtön mindent kiderítettek az érkezőről. Idegen nemigen járt erre, de ha mégis betévedt,néhány hónapra büntető munkára került, hogy elmenjen a kedve a kíváncsiságtól. Adilov brutalitása minden képzeletet felülmúlt. Embereket vassal égetett, terhes nőket korbácsolt, ha megtetszett neki egy lány, érvényesítette az első éjszaka jogát és valakihez feleségül adta. Ha valaki panaszt tett felső fórumokon, megnyugtatták, hogy kivizsgálják az ügyet, de mivel Adilov jó barátságot tartott az üzbég pártszervezet első titkárával, a panasz tevők vagy börtönbe kerültek, vagy eltűntek. - Nem lehet borzongás nélkül olvasni ezeket a sorokat, amelyeket szószerint idéztem a Magyar Nemzetből, ahol a szovjet lap cikkének_fordítása megjelent. Az ember első gondolata, hogy ha ilyesmi megtörténhetett Üzbegisztánban, miért ne történhetne meg a többi szovjet köztársaságokban is? És vajon még hány ilyen kiskirály garázdálkodik a Szovjetunióban, kínozva, gyötörve, megfélemlítve a népet. Ha ilyen vezetőkkel kell megvalósítania Gorbacsovnak a tervezett reformokat, nem sok remény van a kibontakozásra. Az Adilov-eset fényt vet a Szovjetunió hihetetlen elmaradottságára és az emberek passzivitására, amellyel a legdurvább önkényt is fogadják. Nem véletlen, hogy Leninnek Oroszországban sikerült megvalósítania a kommunizmust: a cári elnyomás évszázadai után a nép zokszó nélkül beletörődött a bolsevisták diktatúrájába. És máig is tűri azt. A lengyel szakszervezetek a tervezett áremelések teljes ellensúlyozására még magasabb aranyu fizetés- és nyugdíjemelést kívánnak: az életszínvonal védelme érdekében a fizetéseket két és félszeresére, a nyugdíjakat négyszeresére akarják növelni. A kormány még nem adott választ a javaslatra. - Ha Jaruzelskiék engednek a szakszervezetek követelésének, átmenetileg javul majd a lengyel dolgozók helyzete, de egy ilyen méretű béremelés menthetetlenül inflációhoz kell vezessen. Es ember legyen a talpán, aki azt meg tudja állítani!
