Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-15 / 2. szám

politikájának meghirdetése. Gorbacsov is elkövette ugyanazt a hibát, mint elfeledett elődje, Hruscsov: kiszabadította a szellemet a palackból és most számolnia kell a következményekkel.

Igaz, nem volt más választása: a szovjet birodalom gazdaságilag olyan nagy bajban van, hogy Gorbacsov egyetlen reménye: a reformpolitikával maga mögé állíthatja a közvéleményt és lelkesebb, jobb munkára serkentheti a dolgozókat. Ugyanakkor vállalnia kellett, hogy az enyhítések fölbátorítják a központi hatalom ellenségeit és lendületet adnak nemcsak a belső ellenzék működésének, de a nemzetiségek elszakadási mozgalmainak is, melyeknek elfojtása már régi gondja a Kremlnek. És így is történt: néhány hónap óta reng a föld a szovjet birodalom peremvidékein és egyes köztársaságokban a szeparatista törekvések újult erővel lángoltak föl. Vajon le lehet-e csillapítani ezeket?

A föld egyetlen országában sem él annyi nemzetiség, mint a Szovjetunióban: ha a legkisebb népcsoportokat is beleszámítjuk, több mint ötvenről beszélhetünk. S ezek zöme faj, vallás, kultúra és nemzeti tradíciók tekintetében erősen eltér az uralkodó néptől, az orosztól. Amelyik ma még többségben van - 51 százalék 49 ellenében -, de ez a többség pár év múlva elenyészik. Az oroszok népszaporulata ugyanis alacsony, a nemzetiségeké - főképp a déli köztársaságok mohamedán lakosságáé - igen.magas. Az ezredfordulóra már kisebbségbe kerülnek az oroszok: százalékarányuk 48 lesz, a nemzetiségek 52 százalékos abszolút többségével szemben. (Az első világháború előtti Nagy-Magyarországon is körülbelül ez volt az arány:a magyar lakosság csak relatív többségben volt a különböző nemzetiségekkel szemben a történelmi határokon belül.)

Ez számos új problémát vet föl az oroszok számára és súlyosbítja a helyzetet, hogy olyan államról van szó, ahol egy ideológiai elkötelezettséget ’ kívánó párt kormányoz. És a déli mohamedán köztársaságok népe sohasem fog azonosulni a marxizmussal. Mindez már eddig is sok bajt okozott, de az ellentétek mindmáig a felszín alatt lappangtak. Most - a gorbacsovi "nyitás" következményeképp - hirtelen feltörtek. Félelmetes hevességgel! A mostani fejlemények a "népek atyját", a "bölcs" Sztálint igazolják: ha a hatalom engedékenységet mutat, a rabszolgák rögtön lázadnak! S ki tudja, hová fajulhatnak az események?

A Szovjetunióban élő mohamedánok száma - hat köztársaság területén - öszszesen 45 millió, azaz a teljes népesség 16 százaléka. Az ezredfordulóig 75 millióra nő majd a számuk, ami a Szovjetunió akkori összlakosságának közel 25 százaléka lesz! A mohamedán vallásúak rendkívüli természetes szaporulata következtében borul majd föl a jelenlegi arány és szorul kisebbségbe az uralkodó orosz faj (151 milliós létszámmal) a különböző nemzetiségek 162 milliós tömegével szemben. (A SzU összlakossága 2000-re a mai 280-ról 313 millióra nő.)

A feszültség, amit ez az arányeltolódás eredményezni fog, már most előreveti baljós jeleit. A gorbacsovi ígéretektől felbátorodott nemzetiségek robbanásszerűen növekvő tömegeikkel mmd erősebbnek érzik magukat, ami nacionalizmus jelentkezésében csúcsosodik ki. A Kazak köztársaság fővárosában, Alma-Atában nemrég lezajlott tüntetések megriasztották a Kremlt és a zavargásokat máig sem sikerült lecsillapítani. Közben a katolikus örmények is az utcára vonultak, hogy több szabadságot követeljenek: Jerevánban még ma is egymást követik a kisebb-nagyobb tüntetések, a lakosság lázong. Moszkva katonai alakulatokat küldött a rend helyreállítására,de azok nem mernek beavatkozni...

A 15 "szövetséges" köztársaságból 14 megbízhatatlan! Kazaksztán után már Asz erbejdzsánban is fölütötte fejét a nyugtalanság és tartani kell attól,hogy ez átcsap a többi szomszédos moszlim köztársaságra is. De most már másfél év óta jóformán állandó a bizonytalanság a balti államokban is: hol az esztek, hol a litvánok, hol a lettek jelzik a világnak, hogy máig sem adták föl a reményt a szabadságra és a függetlenségre. Ukrajna és Bjelorusszia csak kényszerből tartozik a Szovjetunióhoz, melynek egységére állandó potenciális veszélyt jelentenek a grúzok, a tatárok, a georgiaiak, hogy a második világháború után bekebelezett területek - Kelet-Lengyelország, Moldva, Ruténföld - lakosságáról ne is szóljunk. Távolkeleten Mongólia és Kína jelentenek veszélyes szomszédságot és bizonyos értelemben nemzetiségi (területi) problémát is.

Végül utoljára hagytam a mi szűkebb térségünket, Közép-Európát, ahol hat rabszolgasorsra kárhoztatott ország népe lesi a horizontot, mikor jelenik meg ott a biztató fény? Hogy felkelhessenek a szabadságért. Mert ez csak idő kérdése! Lám igaza volt Sztálinnak: a rabok bilincseit soha nem szabad meglazítani, mert akkor mindjárt többet követelnek. A teljes szabadságot. S az a vég...