Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-15 / 2. szám
i % Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 1988. április 15. Megjelenik minden hó 15-én Magyarországi sajtószemle február 15-tol március 15-ig XII» évf, 2. szám Az események Sztálint igazolják:! Ha a pokol hetedik bugyrában fövő Sztálinnak néhanapján megengedi Belzebub főördög, hogy pár pillanatra kitekintsen a földi világba, a hajdani tömeggyilkos bizonyára bosszúsan csóválja a fejét és inkább visszakívánkozik a zubogó katlan mélyére, minthogy lássa: milyen felelőtlenül bánnak utódai az általa létrehozott és rájuk hagyott birodalommal... Nemrégiben már érintettem ezt a témát, amikor "megvédtem" Sztálint, felidézvén elévülhetetlen érdemeit a szovjet világbirodalom megteremtésében és emlékeztetvén hálátlan örököseit arra, hogy mennyi mindent köszönhetnek az azóta méltatlanul mellőzött és leköpdösött bálványnak. Most azonban nem a múlttal kívánok foglalkozni, hanem a jelennel és a 8ZOvjetunió határvidékein napjainkban zajló események tükrében szeretném bemutatni,hogy a grúz postarabló halála óta történtek egytől-egyig őt, az ő politikai bölcsességét és előrelátását igazolták. Ez alighanem megfordult most már Gorbacsov fejében is és akárhogyan vélekedjünk a zsarnok hajdani vezetési stílusáról, tömeggyilkosságairól,azt be kell látnunk, hogy sok tekintetben igaza volt! Mire gondolok itt elsősorban? Nos Sztálinnak arra az azóta ezerszer beigazolódott tételére, hogy a leigázott népek bilincsein soha, egyetlen pillanatra sem szabad lazítani, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek! Sztálin azt vallotta - és ezt a gyakorlatban is keresztülvitte -, hogy a legkisebb könnyítés is végzetes lehet, ezért a rabszolgákkal csak a korbács nyelvén lehet beszélni. A rabszolgák ugyanis az enyhülést vagy a jó szót a hatalom gyöngeségeként fogják föl és elszemtelenednek. Olyan lépésekre vetemednek, amelyek veszélyeztetik az állam biztonságát és példájuk másokat is lázadásra ösztönözhet. Hogy Sztálin gazember volt, ahhoz nem fér kétség, de butasággal nem lehet vádolnál Pontosan tudta ő, hogy a szabadságból még szikrányit sem szabad megmutatni az elnyomottaknak, mert ettől vérszemet kapnak és rögtön többet követelnek. S ha egyszer ez a folyamat megindul, ott nincs megállás. Ráadásul mindez láncreakcióként terjed és más önkényuralom alatt élőket is arra bátorít, hogy föllázadjanak a hatalom ellen. Abból pedig nagy bajok lehetnek! (A cár is ezért segitett ’^9-ben leverni a szabadságharcot.) Az első baklövést Hruscsov követte el. Pedig ő sem volt buta ember - józan paraszti eszével sokmindent jól látott -, de azzal, hogy feltárta a sztálini korszak bűneit és próbált bizonyos mérsékelt reformokat megvalósítani, nagy hibát vétett. Kétszeresen is: egyrészt elfúrészelte saját magát, mert a pártvezetőség ortodox többsége kibillentette a főtitkári székből, másrészt (tudtán kívül, nem számolván ^ a következményekkel) elindított eg^r olyan folyamatot, mely 1956 óta gyűrűzik szerte s a különböző nemzetiségű rabszolgatársadalmak lázadását eredményezte. Hruszcsov - a goethei bűvészinas módjára - ismerte a varázsigét, amivel mozgásba hozta a söprűt, de az utódai már tanácstalanok: a söprű tör-zúz, megállítani azonban már nem tudják. De ideillőbb az ezeregyéjszakái történet: a szellem kiszabadult a palackból és visszaparancsolni már nem lehet. Elpusztítással fenyegeti szabadítóját is.
