Független Magyar Hírszolgálat, 1988. március-1989. február (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-15 / 1. szám

I Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, D.C. Szerkeszti: Stirling György 1988. március 15» 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Megjelenik minden hó 15-én Magyarországi sajtószemle .január 15-tol február 15-ig XII. évf, 1. szám Antikor újra s újra elolvassuk a SALOM nevű ellenzéki zsidó csoport nyi­latkozatának eredeti^magyar szövegét, majd átnézzük az angol szinopszist,ami a DEFIANT VOICES címíí kötetben megjelent, rögtön szemetszűmak bizonyos hi­ányosságok. A magyar szövegben is, de főleg a rövidített angol változatban, az eredetihez viszonyítva. Az angol kivonatból még olyan számunkra kedvező részek is kimaradtak, amelyek magyarul megtalálhatók a nyílt levélben.Ez az önkényes válogatás azért bántó és szembeszökő, mert míg a magyart nem tudják elolvasni az amerikaiak, az angol változathoz hozzáférhetnek s annak alapján hamis kép alakulhat ki bennök. De az összehasonlítást egyelőre hagyjuk későbbre! Maradjunk a teljes ma­gyar szövegnél s nézzük: mi van benne, amit bízvást elengedtünk volna és mi nincs benne, aminek pedig a történelmi igazság kedvéért helye lett volna a zsidó csoport nyilatkozatában. Melynek célja - akárcsak ennek az elemzésnek - csakis az lehet, hqgy közelebbhozza egymáshoz az álláspontokat és elsimít­sa az ellentéteket. És nem az, hogy kiélezze! f A nyilatkozatnak a magyar nép egyetemes felelősségét hangsúlyozó részei igazságtalanok és kérdésessé teszik, hogy a zsidó ellenzék reprezentánsait valóban az ’’integrálódás", a kölcsönös megértés és megbékélés szándéka veze­ti-e? Az embernek az az érzése, hogy a múltért való felelősség kérdésének fe­­szegetését még ma is fontosabbnak tartják, mint azt, hogy a közös ellenség,a kommunizmussal szembeni küzdelem összehangolt stratégiáját körvonalazzuk. Az alaphang nem erre mutat s a közös sorsra utaló néhány célzást elnyomják azok a fejezetek, amelyek a negyven év előtti sérelmeket hánytorgatják föl. S ez­zel kapcsolatosan hiányoljuk, hogy a nyilatkozatban egyetlen szó sem esik ar­ról a valóban kivételes bánásmódról, melyben a zsidóságnak - szemben a környe­ző országokkal - 44-ig^hazánkban része volt s még említésre sem méltatják a katolikus, református és más keresztény egyházak sikeres zsidómentő akcióit. Mint tudjuk, 1944. március 19-ig, a hitleri megszállásig fizikai létük­ben teljes biztonságot élveztek Magyarországon a zsidók. Senki sem akarja le­becsülni a zsidótörvények megalázó és jogcsorbító intézkedéseinek súlyát, de olyan veszélyek nem fenyegették a magyar zsidóságot egészen a háború utolsó évéig, mint amilyen szenvedéseken keresztülmentek addigra tőlünk keletre,dél­re és északra élő hitsorsosaik. A körülbelül félmilliós vidéki zsidóságot 44, március 19. után deportál­ták. Mert ezt megakadályozni már Horthy sem tudta. De a fővárosi zsidók be­­vagonírozása egyelőre elmaradt. A kb. 230 ezer főnyi budapesti zsidóság nagy­részét ugyan csillagos házakban zsúfolták össze és számtalan korlátozó rendel­kezést kellett elszenvedniük, de a németek még nem mertek hozzájuk nyúlni. Eichmannék augusztusra tervezték elszállításukat. - A katolikus püspöki kar erélyes fellépésére Horthy (aki Sztójay helyére időközben Lakatost nevezte ki miniszterelnökké) visszautasította a német követelést és arról október 15-ig nem is esett többé szó. E dátum után a németek a fővárosi zsidóság mintegy felét gyalogmenetben hajtották el nyugat felé. Ezek a szerencsétlenek embertelen megpróbáltatáso­kon mentek át és nagyrészük elpusztult. Hozzávetőlegesen 105 ezer zsidónak si­került a legkritikusabb hónapokat is átvészelnie: csillagos házakban,illetve

Next

/
Thumbnails
Contents