Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-15 / 10. szám

Nem kellett különösebb politikai éleslátás ahhoz, hogy az ember első perc­től kezdve sejtse: Gorbacsovnak nem lesz könnyű dolga, ha el akarja fogadtat­ni reformjait a Szovjetunió népével. Akár meggyőződésből hirdeti a glasznosztyt akár csak kénytelen-kelletlen fanyalodott rá, hogy megóvja a teljes csődtől a kommunista rendszert s^átmentse a hatalmát^mindenképpen kemény fába vágta a fejszéjét. Olyan visszahúzó erőket kell legyőznie s annyi ellenkezéssel kell megküzdenie, hogy kérdés: bírja-e szusszal? És jut-e rá elég ideje? A legnagyobb ellenállás talán éppen a felső vezetésben mutatkozik Gorbacsov új politikájával szemben és ennek okai a kétszerkettőnél is világosabbak. Azok az apparatcsikok, akik már évek óta ülnek magas hivatalaikban, élethosszig tar­tónak tudva kivételes helyzetüket és a jól bevált aktatologatással, pártutasí­tások fogalmazásával töltötték az időt, most megrettentek:_ ezentúl talán még gondolkozniok, önállóan dönteniök is kell és felelősségre is vonhatják őket® Ezentúl,munkát is várnak tőlük, nemcsak a régi, bevált kommunista sémák ismét­lését. És veszélybe kerültek a kiváltságaik: kérdés, lehet-e majd ezután lopni, panamázni, de a legijesztőbb az, hogy ha nem tudnak lépést tartani az újjal, még le is válthatják őket. S akkor mihez kezdenek?_ Körülbelül ezek járhatnak ma a Brezsnyev idejéből örökölt kommunista vezető­gárda tagjainak agyában, amikor a gorbacsovi programra gondolnak. így a vezetők Dehát a vezetettek, a nép, az istenadta nép, az csak lelkesedéssel fogadja a Kreml új urának reformterveit? Nos egyáltalán nemi Az orosz munkás - aki soha­sem tartozott a világ legproduktívabb és legszorgalmasabb ipari dolgozói közé - vegyes érzelmekkel figyeli a fejleményeket. Mert ha ez így megy tovább, vége lesz a lazsálásnak, az államköltségen való közös lógásnak, az egyenlősdineks a teljesítmény szerint fognak bérezni s aki nem erőlteti meg magát, nem tud ke­resni. No meg a minőség! Ezentúl azt is figyelni fogják és a selejt árát levon­ják majd a melós béréből. Micsoda világ! Nem szólva arról, hogy azt is be­szélik: a gépek jobb kihasználása miatt legtöbb helyen bevezetik a három mű­szakot. A délután meg az éjszaka vodkázásra való, nem munkára! Hogy az orosz munkás így gondolkozik, meg lehet érteni, hiszen Lenin óta, ha tvan egynéhány éve él ebben a mentalitásban. Dehát végeredményben kit érde­kel, hogy mit mond a nép? Az orosz melósok zúgolódhatnak, ahogy akarnak, a re= formokat akkor is be fogja vezetni Gorbacsov, mert a termelést fokozni kell. Be fogja vezetni, ha tudja: a baj azonban ott van, hogy Kremlben, közvetlen munkatársai között is megoszlanak a vélemények a reformról. Az ortodox kommu= niták a lenini tanokat féltik tőle, a többiek meg a hatalmukat. Ma már világos, hogy Gorbacsovnak erős ellenzéke van a Kreml falain belül és ez az ellenzék csak az alkalmat lesi, hogy borsot törhessen a "főnök" orra alá. Aki könnyen úgy járhat, mint járt Hruscsov, amikor a mostaniakhoz képest jelentéktelen re­formokkal próbálkozott: a konzervatívok összefogták ellene és megbuktatták. Mindezt a moszkvai párttitkár, Jelcin villámgyors menesztése juttatta az eszembe. A főváros pártbizottságának élén állni magas rangot és nagy befolyást jelent a szovjet hierarchiában, ráadásul Jelcin Gorbacsov révén került ebbe a pozicióba és bizalmi embere volt a Kreml urának. Mégis mennie kellett, sőt a sztálini időkre emlékeztető módon még nyilvános önkritikát is kellett gyakorol­nia. Miért? Mert komolyan vette a gazdája reformigéreteit és látva maga körül a visszahúzó erőket, hevesen kikelt a reform lassúsága miatt és bírálta azokat, akik fékezik az ütemet. Valószinüleg azt gondolta: ezzel Górbacsov malmára hajtja a vizet és lekötelezi főnökét. Mekkorát tévedett! Amikor a vihar kitört Jelcin kijelentései körülv Gorbacsov nem kelt védelmére, hanem maga is denun­­cálta volt támogatottját. Es az elsők közt követelte lemondatását. A Jelcin -ügy mutatta legjobban, milyen bizonytalan Gorbacsov helyzete és mennyire függ a Politbürótól, meg a Központi Bizottságtól. De nem támaszkodha­­tik a hadseregre sem, mert a tábornoki kar ferde szemmel figyeli a hadiipar átállítására és a leszerelésre vonatkozó terveit. A katonák is hatalmukat és befolyásukat féltik a reformpolitikától. Gorbacsov igencsak egyedül hran... A november 12-i hazai lapokban megjelent hír - idezem: "Borisz Jelcint, a Moszkvai Városi Pártbizottság első titkárát felmentették tisztségéből" - sok­mindenre enged következtetni a Kreml kulisszái mögött végbemenő hatalmi harc­ról és könnyen jelenthet fordulatot a glasznoszty-peresztrojka politikában. Mert ha Gorbacsov poziciója megrendül,se nyitásra,se átszervezésre nem kerül sor egyhamar a Szovjetben.

Next

/
Thumbnails
Contents