Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-15 / 6. szám

»-<- A»A \9l. \9;^9± .VjA .VgU. >»,/. ><

i

Captive Nations Week, 1987

By the President of the United States of America A Proclamation

For nearly three decades Captive Nations Week has symbolized the American people’s solidarity with all throughout the world who courageously seek freedom and independence from Soviet domination. During this week, we recall that the liberties we enjoy are denied to many by the Soviet empire; and we publicly affirm our admiration for captive nations, who keep the light of freedom burning brightly as they oppose military occupation and brutal totalitarian oppression.

Our Nation offers the world a vision of inalienable political, religious, and economic rights. This vision has always been shared among peoples subjugated by Soviet imperialism; and so has resistance, ever the catalyst of liberty. Today, a struggle that began in Ukraine 70 years ago is taking place throughout the Soviet empire. In the last year alone, people have risen up to demand basic human rights in Czechoslovakia, East Germany, Hungary, Poland, Kazakhstan, Latvia, Moldavia, and among the Crimean Tatars. And across the globe, in Afghanistan, Angola, Cambodia, and Nicaragua, courageous freedom fighters battle tyranny. All captive nations deserve and require our special support. For those seeking to enjoy humanity’s birthright of liberty, independence, and justice, we serve as guardians of their dream.

1959. július 17-én fogadta el az amerikai kongresszus Eisenhower elnök indítványára azt a törvényt, mely minden év júliusának harmadik hetét a Rabnemzetek Hetének deklarálta és kötelességévé tette az ország mindenkori elnökének, hogy ezalkalommal hívja fel a figyelmet a kommunista elnyomás -alatt szenvedő népek sorsára. A Captive Nations Week törvénye azzal a céllal született, hogy ébrentartsa a diktatúrák alatt élő nemzetekben a szabadság gondolatát és azt a reményt, hogy egyszer még visszatérhetnek a szabad népek közösségébe. - A Rabnemzetek Hetének jellege és az elnöki proklamációk hangja természetesen mindig aszerint változik, hogy milyen politikai szelek fújnak és milyen elnök ül a Fehér Házban. A detente virágzása idején, Nixon utolsó éveiben, majd később Ford és Carter idejében a proklamáció megjelent ugyan - hiszen a törvény előirja -, de sok köszönet nem volt benne. Szürke, semmitmondó elnöki nyilatkozatok voltak ezek: általánosságokat mondtak és többnyire még utalás sem történt bennük a népek szabadságát és függetlenségét világszerte aláaknázó bolsevizmusra. - Ronald ^eagan elnöksége óta ismét az eredeti szellemmel telítődött a Captive Nations Week és az az elnöki proklamációk évről-évre félreérthetetlen szavakkal mutatnak rá a tényekre: a világ számára a legnagyobb veszélyt a vörös imperializmus jelenti s amíg az ennek rabságában sínylődő népek föl nem szabadulnak, nem lehet igazi béke a földön. - Az idei elnöki szózat - melynek ^első részét fentebb közöljük - a júliu-s 19-től 25-ig tartó hetet nyilvánította a Rabnemzetek Hetévé és leszögezte: az amerikai nép szolidaritást vállal mindazokkal, akik a szabadságukért harcolnak. Megemlítette az elnök, hogy az utóbbi években egyre több szovjet-megszállta országban követelik az alapvető emberi jogokat és a fölsoroltak között ott szerepelt hazánk is. - A proklamáció szövege egyértelmű és kemény, de talán még ennél is figyelemreméltóbb az a beszéd, amelyet az elnök a Rabnemzetek Hetének utolsóelőtti napján, július 2h~én mondott el az ukrán katolikusok washingtoni katedrálisában. Számunkra különösen érdekes a beszédben, hogy Reagan egy Kossuth amerikai útjával összefüggő történelmi dokumentumra hivatkozott és emlékeztetett az 1848- as magyar forradalomra, valamint a szabadságharcra, mely - mint mondta - az orosz beavatkozás miatt omlott össze. Emlékeztetett arra is, hogy amikor Kossuth kormányzó az Illionis állambeli Springfielden beszélt, a lelkes hallgatóság határozatot fogadott el, mely szerint az Egyesült Államoknak kötelessége támogatni minden népet, amelyik küzd a szabadságáért, legyen az a földkerekség bármely pontján. - Végül meg kell említenünk a Washington Post júl. 25--i számában megjelent tudósítást, mely a fent idézett Reagan beszédről szói s melyben utalás történik a rabnépek ott meg jelent küldöttségeire,köz tűk nevszerint Pásztor ^ászlóra, az AMOSZ intézobizottsági elnökére is.