Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-15 / 3. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, DC 1987. május 15. Megjelenik minden hó IS-én XI. évfolyam 3» szám Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.. Fall* Church. Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle áorilis 1 -től 30-ig Történelmi évfordulókról több évtized után már nehéz újat mondani. Mégis vannak dátumok, melyek fölött nem lehet szótlanul átsiklani, melyekre emlékezni és emlékeztetni kell. Elősor.ban azért, hogy az új generációk megismerjék a részleteket és lássák az összefüggéseket,' de azért is, hogy a történtekből az utódok levonhassák a tanulságokat s a jövőben hasznosíthassák azokat. Ilyen dátum számunkra 1947. február 10., a párizsi békeszerződés aláírásának napja. Erről a békediktátumról - mert ez is az volt, akárcsak a trianoni írja Mindszenty József,az Emlékirataiban: "Ez a második megcsonkítás sokkalta súlyosabb az elsőnél. Újabb területet vettek el. Nyomasztó fizetéseket raktak ránk. Most még papíroson sincsenek kisebbségi jogok az elhasított magyarok számára. Törvényen kívül állnak, mintha magyarnak lenni már magában is bűn és nem emberi lét volna." Erről az évfordulóról nem sok szó esik otthon, Magyarországon. Tiltja a Szovjetunióval szembeni tapintat, hiszen letagadhatatlan tény, hogy a legkeményebb békefeltételekkel Sztálin sújtotta hazánkat és ha a nyugati hatalmakban mutatkozott hajlandóság Trianon bizonyos módosításaira, a szovjet békeküldöttség vezetője, Molotov nem volt hajlandó semmiféle engedményre. Annakidején, iskolás koromban tanáraink minden esztendőben, tanévzáráskor megemlékeztek 1920. június 4.-ről, a trianoni békeparancs aláírásának napjáról és valamennyi magyar újság fölidézte a gyásznap emlékét. A párizsi békére már senki sem gondol a Csonkaországban, de nincs is aki emlékeztesse rá a közvéleményt. Nehogy az irredenta propaganda vádja hangozzék el valahonnét! örvendetes kivételnek tekinthetjük azt^a tanulmányt, mely az idei negyvenedik évfordulóra jelent meg a HISTÓRIA című szakfolyóiratban. Noha ezt az újságot csak igen kis példányszámban adják ki és kevesen olvassák, mégis az egyre inkább tért^hódító magyar "nyiltság" jeleként kell üdvözölnünk ezt az írást. Es mivel - úgy érzem - az emigrációban•sem szenteltünk annyi figyelmet ennek a kerek évfordulónak, mint amennyit megérdemel, hadd vegyük itt sorra a HISTÓRIA cikkének érdekesebb megállapításait. így emlékezve - ha pár hónappal későbben is - a szomorú dátumra, 1947. február 10-re. Természetesen a kb. másfél évre visszanyúló előzményekkel kell kezdenünk. A győztes szövetséges hatalmak 1945. július 17 és augusztus 2 között tartott potsdami értekezletén döntötték el, hogy záros határidőn belül megkötik a békét Németország volt szövetségeseivel. A béke előkészítésére az öt nagyhatalom USA, Anglia, Franciaország, Szovjetunió és Kína - megalakította a Külügyminiszterek Tanácsát, melyben Moszkvát Molotov, Washingtont pedig Byrnes képviselte. A magyar kormány Békeelőkészítő Osztálya ezzel egyidőben szerkesztette meg az^első békekötéssel foglalkozó jegyzéket, melyet Puskin szovjet nagykövetnek nyújtottak át. A jegyzék főképp a csehszlovákiai helyzetre hívta föl figyelmet, megemlítvén az ott folyó magyarüldözést, ugyanakkor kérte, hogy a majdani területrendezésnél alkalmazzák az etnikai elvet. A második jegyzék - melyet Gyöngyösi János külügyminiszter már a Szövetséges Ellenőrző Bizottság három Budapesten székelő tagjának adott át - a Prága részéről akkortájt kezdeményezett lakosságcserével foglalkozott s ezzel kapcsolatosan érintette az esetleges határkiigazítás kérdését. A két nyugati nagyhatalom - az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - nem adott választ a jegyzékre, szovjet részről pedig közölték: az abban foglaltakkal nem értenek egyet. E kérdésben a koaliciós kormányzó pártok között is hi-