Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-15 / 2. szám

-7 -A Magyar Írók Szövetségében már hosszabb ideje olyan .viták folynak, amelyek nemhogy az irodalommal, de még a szélesen értelmezett' művelődéssel sem állnak kapcsolatban, világosan és egyértelműen politikai kérdéseket érintettek. Persze nem akármilyen politikai kérdéseket, hiszen dőreség lenne kifogásolni, hogy az Írószövetség tagjai foglalkozni akarnak a szocializmus építésének gondjaival és el akarják mondani véleményüket arról, hogy ők mint látják a társadalmi helyzetet és mit javasolnak problémáink megoldására. A felelős írói állásfoglalások ms it figyelemre méltóak a politika Szempontjából is, hisz az író sok minden mást láthat meg, s "emellett sokszor általánosabb érvénnyel fogalmaz, mint más állampolgár. :

A megnyilvánulások azonban,' amelyekről vita alakult ki egyes .írók és a politika között, túllépték a szocialista demokrácia, a szocialista nyilvánosság és a felelős véleménynyilvánítás kereteit, s ez az oka annak, hogy ezek nem kerültek a hazai közvélemény színe elé.

Egyes írók a polgári demokráciát javasolták Magyarországnak a szocializmus helyett, a semlegességet a szocialista országokkal való együttműködés helyett. Bírálták a magyar politikái vezetést, mert nem lép fel nyíltan a magyar nemzetiségek ügyében, tekintet nélkül annak következményeire. Voltak, akik a nemzeti sorskérdések kapcsán a nemzethalál. a nemzeti romlás vízióját vetítették elénk, és ezért a politikai vezetést okolták. Némelyek végül kétségbe vonták 1956 eseményeinek politikai minősítését, s ezzel együtt az egész, azóta végbement gazdasági-társadalmi-politikai fejlődést. Ezekre a politikai kijelentésekre olyan sajtóorgánumokban, rádiókban került sor, amelyek enyhén szólva nem „barátai” a szocializmusnak, és néha olyan nemzetközi akciók keretében, amelyek rendszerünk legitimitását vonták kétségbe:

Hozzá kell tenni, hogy ezeket a nézeteket jórészt az írószövetség választmányának vagy elnökségének egyes tagjai fogalmazták meg, olyanok tehát, akik pontosan ismerték az írószövetség alapszabályát, amely a tagok részéről kizárja az ilyén megnyilvánulásokat. A feszültségek az írói megnyilvánulásokból és akciókból származtak, nem a pplitika

kezdeményezte á szembenállást. ,Az írószövetség vezető testületéi nem tudtak megbirkózni a kebelükben is jelentkező ellentmondásokkal és-ez megbénította tevékenységüket. A közgyűlésen hangot kápott a párbeszéd igénye a politika és az írók között, olyanok rétzéről is, akik az említett nézetek képviselői.' Mégis a konfrontáció került előtérbe, s hogy ehhez hangulatot keltsenek, felhasználtak olyan intézkedéseket, amelyekre az emlíiett politikai okokból az illetékes párt- és állami szervek rákényszerültek. A magunk részéről a vezető párt- és állami .testületek nevében azt hangsúlyoztuk — amint az az Üj Tükörben megjelent szövegből kiderül —, hogy a politikai lojalitás és a művelődési kormányzattal való konstruktív együttműködés alapján . készek vagyunk a közös ügy érdekében együtt munkálkodni. Sajnos a közgyűlésen olyan kijelentések Is elhangzottak, amelyek egyik feltételnek sem felelnek meg. Emellett a közgyűlés szenvedélyektől fűtötten, a türelmetlenség szellemében választotta meg vezető testületét, kizárva belőle jeles írókat, kritikusokat, olyanokat, akik alkotóműhelyek élén állnak, vagy akik sok évtizedes tevékenységükkel bebizonyították, hogy a magyar irodalom értékes munkásai.

Az Írószövetség 1959-ben ygy alakúit újjá, hogy befogadta a különböző irányzatokhoz tartozó írókat, azokat is, akik 1956-ban szembeke’rültek a Magyar Szocialista Munkáspárt j»litikájával. Az egység keresése ,es a türelmesség jegyében alakítottuk tehát újjá az Írószövetséget, és csak sajnálni lehet, hogy most a tagok egy részének akaratából a .diszkrimináció szelleme érvényesült.

i Nem hiszem, hogy honorálnunk I kellene ezt az eljárást, és tudom, hogy az irók közül is sokan fájlalják, hogy ilyen politikai eszkalációra került sor. A jelenség mögött több ok húzódik meg. Egyes írók — mint mondtuk — nem értenek egyet nemcsak a párt politikájával, hanem általában a szocializmus építésének magyarországi gyakorlatával. reformtörekvéseinkkel, mások elégedetlenek azzal, hogy az irodalom nem játszhatja azt a túlméretezett politikai szerepet, amely a múltban egyes időszakokban jellemezte, ismét mások nem értik, hogy miért került sor egyes adminisztratív intézkedésekre, mert nem

ismerik azt a többéves belső harcot, amely magában a szövetségben folyt. Még általánosabb magatart is, hogy sokan a kollegialitás szellemében védeni akadják az írókat vagy az irodalmat minden „külső támadás” ellen, tekintet nélkül arra, hogy miről folyt és folyik a vita. Bármi legyen is az ok, véleményem szerint eljött a gondolkozás ideje arról, hogy-miként alakuljon az írószövetség szerepe.

5. ~

A közgyűlés után közel harr mine író lépett ki az írószövetségből, akik meg is indokolták, hogy miért teszik ezt a lépést. Egyesek azt mondják, hogy a sértődöttek léptek ki. Nos, véleményem szerint joga van megsértődni annak, aki hosszú ideje a választmány tagja volt, és akit most egyszerűen nézetei miatt kizárnak ebből a testületből. Mások- azt állítják, hogy csak párttagok, és ezért kilépnek. Azt hivánosságra került kilépések azt-bizonyítják, hogy nem erről van szó, bár természetesen jogosnak tartom, ha valaki felháborodik azon, hogy ismert írók és kritikusok azért zárattak ki a választmányból, mert párttagok és ezért kilépnek. Azt hiszem, a kilépések mögött valójában nézetkülönbségek húzódnak meg, s a kilépők az ellen tiltakoznak, hogy az utóbbi időkben az Írószövetség politikai összeütközések színtere lett, és nem akarják folytatni a meddő vitákat. Az Írószövetség — mint egyesület — a jóváhagyandó alapszabály szerint folytatja tevékenységét, a Művelődési Minisztérium törvényességi felügyelete alatt, anélkül, hogy a minisztérium az egész magyar írótársadalom képviseletének és konzultatív szervének tekintené. Egy folyamat kezdetén tartunk, s ezért nehéz megmondani, hogy a jövőben hogyan alakulnak az irodalmi élet szervezeti keretei. Célunk csak az lehet, hogy az irodalom minden irányzatával tartsuk a kapcsolatot, és ezen az úton az írói alkotói munkát és az irodalmi értékek terjesztését szolgáljuk. Ez a jövő szempontjából az igazán fontos közös ügy, a többi múló hullámverés.

(Köpeczi Béla cikke "A művészeti szövetségek köz gyűlései" cimmel jelent meg a párt lapjában.)

A New York Times tudósítója valószínűleg az utolsóelőtti mondat alapján irta hogy a kormány megvonta bizalmát az írószövetség új vezetőségétől. Bár az sino' kizárva, hogy a miniszter cikkén kívül létezi-: egy intern kormányutasitás is, mely a proskribáltak listájára teszi az Irószövetsig egész vezetőség'*, mint ahogy az sem lehetetlen, hogy mire ezek a söre.: megjelennek, a kort

Fentebb utaltunk arra, hogy a New York Times szerint Magyarországon született esy olyan kormánynyilatkozat, mely megvonja a bizalmat az írószövetség uj vezetőségétől, nem tekintvén azt az írótársadalom képviseletének. Jókora késéssel a napokban kaptuk kézhez a Népszabadság január 31-i számát és ez megoldotta a rejtélyt. Köpeczi Béla művelődési miniszternek van ugyanis ebben a számban egy hosszú cikke s ennek a végén áll egy mondat, mely^erre céloz. De ez a cikk oly érdekes s annyira belevilágít a kormányzat és az írótársadalom ellentétébe,hogy ennek is helyet kell szorítanunk: