Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-15 / 2. szám
De ezt már^nem nézhették tétlenül Rákosiék! Még csak tiz napja tartott a HOLNAP diadalátja, amikor cselekvésre szánták magukat. í/hvei a lap betiltására törvényes alapot nem találtak (és akkor még ügyeltek a formaságokra, a látszatra), fondorlatos tervet főztek ki. Céljaik érdekében az akkor már csaknem teljesen kommunista érdekeket szolgáló szakszervezeteket mozgósították: rábírták a nyomdászok szakszervezetének vezetőségét, hogy tiltsa meg tagjainak a HOLNAP előállítását, tiltakozásul a lap "reakciós" hangja ellen. A Légrády »= nyomda munkásai tehát sztrájkba léptek. Mást nem tehettek, mert a kenyerüket kockáztatták volna. Ehhez a "spontán" sztrájkhoz csatlakoztak a papíripari dolgozók és a lapterjesztők szakszervezetei is: a lapot megbénították. A tizenegyedik számra készültünk és már a közelgő húsvéti ünnepi szám öszszeállítását végeztük, amikor a nyomdászok helyi bizalmija közölte: a munkások "politikai meggyőződésük" miatt nem hajlandók kinyomtatni az újságot. A régi Pesti Hírlap épületében lévő Légrády nyomda öreg szedői könnyes szemmel álldogáltak a megbénult gépek között: csinálták volna ők szíves-örömest a lapot.de megfenyegettek őket, hogy elveszítik az állásukat, ha felveszik a munkát. Közel egy hónapig folyt az elkeseredett harc a lap életéért, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. A szakszervezet - Rákosiék nyomására - megmakacsolta magát, a kormány pedig semmi sem tett a sajtószabadság durva megsértése ellen. Segítókeszség csak az olvasótábor részéről mutatkozott: százával érkeztek levelek, tucatjával jöttek küldöttségek. Kj nyomdát, ki rotációs papírt kínált és fiatalok, meg csepeli munkások vállalkoztak volna a terjesztésre. Fantasztikusnál fantasztikusabb tervek születtek a lap megmentésére - akadt, aki azt tanácsolta: nyomják a lapot Bécsben s hozzák repülőgéppel Pestre -,de végül is a kommunisták halálos ítélete ellen nem volt fellebbezés. A HOLNAP fölött meghúzták a lélekharangot és eltemették. S a feltámadás késik... 19^7. április l6-án kapták kézhez a lap munkatársai a felmondólevelet. A szerkesztőség feloszlott. A kommunizmus elleni utóvédharc során elvérzett a HOLNAP, de nevét örökre beírta a magyar sajtótörténetbe. Gyászos végével elnémult az utolsó igaz és kritikai hang is a magyar közéletben. A "kényszerítő körülmények", melyek miatt el kellett hallgatnia, ma is léteznek otthon s mivel a "fennálló akadályok" azóta sem hárultak el a sajtószabadság útjából, független ellenzéki újság immár negyedik évtizede nem létezik hazánkban. Az emigráció egyik március 16-i ünnepségen - New York városában - megemlekezés történt a HOLNAP negyven év előtti megjelenéséről. Dicséretes,hogy vannak köztünk még olyanok, akik számontartják ezt az évfordulót, de az viszont sajnálatos, hogy szóban és írásban egyaránt rosszul idézték fel a hajdani újság címét: Magyar HOLNAP-ként emlékeztek meg róla, noha az mindig csak HOLNAP volt, a magyar jelző nélkül. A Magyar Szabadságpárt vezetői annakidején nem érezték szükségesnek kitenni ezt a jelzőt, mert természetesnek tartották, hogy^lapjuk, a HOLNAP, csak a magyar holnapról szólhat. Mindezt csak a történelmi hűség és a pontosság kedvéért jegyeztük meg. S helyreigazításunk alátámasztására alább közöljük a fenti cikkben említett levél fejlécét, ami azért is érdekes, mert megmutatja, milyen volt az újság címe, ami tíz napon át díszítette az első oldalt: Budapest, ácrÍTi'3 lo. j o. u*cv T«u •*>a2KY-UT ‘ • V. BA JCSY-ZStLINSZI Itt kell hírt adnunk az idei március 15-én Budapesten történtekről. Mint az amerikai hírügynökségek révén tudjuk, idén is volt tüntetés a Petőfi szobornál, mely később a Parlamentnél, ill. a Batthyány örökmécsesnél folytatódott. Az amerikai tudósítók szerint mintegy kétezres tömeg gyűlt össze a Petőfiszobornál, ahonnét zárt rendben vonultak a Parlamenthez s közben a nemzeti dal verssorát harsogták: "Rabok tovább nem leszünk!" - A Parlamentnél rendőrök távoltartották a tüntetőket az épülettől, mire a tömeg a örökmécseshez vonult, ahol Gadó György "disszidens" író beszédet tartott. Az itt kivégzett Batthyány Pajos első magyar miniszterelnök és Nagy Imre sorsa között vont párhuzamot.Beszélt Pákh Tibor is, aki az orosz csapatok kivonulását követelte. A tömeg éljenzett. - A rendőrség idén nem avatkozott be a tüntetésbe,csak figyelt...
