Független Magyar Hírszolgálat, 1987. március-1988. február (11. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-15 / 2. szám
Független Magyar Hírszolgálat INDEPENDENT HUNGARIAN NEWS SERVICE WASHINGTON, DC 1987» április 15« Megjelenik minden hó 15-én XI. évfolyam 2. szám Szerkeszti: Stirling György 7245 Pirkwood ct.. F«iii Church. Virginia 22c Magyarországi sajtószemle március 1-től 31-ig 1.9^7. március 15-öt mutatott a naptár, még két hét választott el Virágvasárnaptól. De már tavaszillat úszott a levegőben és a friss reggeli szél az ébredő természet üzenetét hozta a budai hegyek felől. A Nyugati pályaudvar előtti hatalmas téren, melyet pár év előtt még Berlini térnek hívtak a pestiek, de most Marx nevét viselte, nagy forgalom zajlott. Az emberek munkába-,dolguk után igyekeztek, ki villamossal, ki autóbusszal, ám sokan siettek a pályaudvar üvegcsamoka felé is. A tér kopott veit és szürke, akár a járókelők, akik többnyire lehajtott fejjel, rosszkedvűen törtettek előre a tömegben és kerülgették egymást, de nemigen néztek föl. Miért is? A házakról hullik a vakolat, a legtöbb még magán viseli a két év előtti ostrom„nyomait, romok, belövések csúfítják el a homlokzatukat, az emberek pedig? Ők is kopottak és megviseltek, mint a város: kevés kivétellel a kor egyenruháját - lódenkabátot és svájci sapkát - hordják,mert akinek maradt is valami jobb ruhaneműje a háború után, az se veszi föl. Minek kitűnni a tömegből, amikor a kommunisták még abba is belekötnek, ha valaki burzsuj módra öltözik? Az emberek fásultan és nyomott hangulatban rótták az utcákat. Csak nagyon kevesen figyeltek föl arra, hogy március 15. van és a tavasz első lehelete végigsuhant a háborús pusztítást még alig kihevert s azóta^az egyre hangosabban és nyíltabban hatalomra törő kommunisták napról-napra erősödő terrorjától megfélemlített városon. Legtöbben rettegve gondoltak a holnapra. Vajon az milyen zaklatással, megpróbáltatással köszönt majd Budapest népére? Az is kevesek fejében fordult meg, hogy közeledik a husvét. Már az ünnepnek sem mert örülni senki s annak, hogy jön a tavasz, hogy három hét múlva feltámadás, még kevésbé. Mi jót is várhatnánk a jövőtől és hátha pont az ünnepre találnak ki a kommunisták valami újabb galádságot, hogy még jobban gyötörjék a népet? Tán még a körmenetet sem engedélyezik? Lám a mai napon is dolgozni kell, pedig március 15 a regi rendszerben mindig munkaszünet volt és nemzeti ünnep. A kommunista világban ezt is elvették tőlünk. Mit hozhat még nekünk a holnap? Egyszerre friss, szokatlan hangok vegyültek a forgalom monoton zajába. Az emberek felkapták a fejüket és a kiáltozás irányába fordultak. A tár sarkán álló Légrády nyomda kapuján rikkancsok tódultak ki s ahogy hónuk alatt hatalmas újságkötegekkel szaladtak szét minden irányba, tele torokkal kiabálták: - Itt a HOLNAP! Megjelent a Szabadságpárt lapja! Itt a HOLNAP első száma! Itt a HOLNAP! A munkába igyekvők, a járókelők megálltak és érdeklődés csillant fel a szemükben. Hát mégis sikerült? A rikkancsok eltűntek a tömegben, az emberek már körülvették őket és pillanatok alatt szétkapkodták az újságokat. Legtöbben ott helyben kezdtek izgatott kíváncsisággal olvasni: végre egy ellenzéki lapot tarthatnak kezükben, amelyik meg meri írni az igazságot! Lássuk csak, mi van benne? A HOLNAP sikere az első percben eldőlt. Újságot még^soha azelőtt ilyen lelkesedéssel nem fogadott a pesti nép. 'Talán csak azon a régi március 15-én újjongtak ennyire a pestiek a Petőfiék által kinyomatott első szabad sajtótermékek láttán. Ennek a 99 évvel későbbi március 15-nek is történelmi pillanata volt a HOLNAP megjelenése a pesti utcán. Mert akkor már évek óta nem olvasott, nem olvashatott független, ellenzéki újságot az ország népe^és az emberek szomjazták az igaz szót. Ez volt a HOLNAP sikerének titka: megírta az igazságot. De ez okozta később,alig pár nap múlva a vesztét is. Szomorú és tanulságos történet ez...
