Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-15 / 8. szám

Junius 30-án hunyt el Lékai László bíboros, esztergomi érsek és szeptember közo~penj amikor áz'JFMfTolctóLer 15-1 számának összeállítását, a szeptemberi hírek kijegyzetelését megkezdtük, még nincs kinevezett utóda a prímási palotában. A Katolikus Püspöki Kar elnöke, a püspöki konferencia szabályainak megfelelően,Páskai László érsek és sokan őt tekintik Lékai utódjának. De - bár a hírek szerint az állami hozzájárulást már előzetesen megadtak - Róma még nem nyilatkozott és a kinevezés késik, különböző kombinációkra adott alkalmat és töbo űj jelölt név is fölbukkant. E sorok írásakor itt tartunk s mivel éppen most két hónapja - juli us 8.-án folyt le a temetési szertartás Esztergomban,fölelevenítünk néhány részletet a gyászszertartáson elhangzott beszédekből, pótolva ezzel eddigi mulasztásunkat. Az elhunyt bíboros koporsóját az esztergomi bazilika előtti téren ravatalozták fel és többezer gyászoló adta meg a végtisztességet néma elvonulással. A gyászszertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö.ie, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és a Vatikán képviseletében Roger Etchegaray bíboros. Jelen voltak a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek képviselői,továbbá külföldről érkezett katolikus egyházi vezetők, A diplomáciai képviseletek számos_tagja is résztvett a temetésen, melynek első aktusaként Fábián János kanonok, főegyházmegyei kormányzó olvasta fel a részvéttáviratot, melyet II. János Pál pápa küldött. Az első búcsúbeszédet Paskai László érsek mondta. Méltatta az elhunyt főpásztori munkásságát és hangsúlyozta mennyire szerette népét. "Feladatának tekintette - mondotta Paskai érsek -, hogy a realitás talaján, a kis lépések politikájával, az őszinte dialógussal továbbfejlessze az állam és az egyház közötti jó kapcsolatot, amelynek építésében korszakos munkát végzett." - Kállai ^Gyula, a Hazafias Népfront ürszágos Tanácsának elnöke a Népfront nevében vett búcsút Lékai Lászlótól: "Az elhunyt - mondotta a szónok - méj^n megértette és magáévá tette a magyar nép társadalmi és politikai törekvéseit, s tevékenyen segítette azok megoldását. Lékai Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy hazánkban az állam és az egyházak viszonya immár hosszú idő óta felhőtlen." - A harmadik búcsúbeszédet Tóth Károly református püspök tartotta, majd Magyar ^erenc, az ÚJ EMBER főszerkesztője beszélt. - Lékai László bíborost a főszékesegyház kriptájában helyezték végső nyugalomra.

"Magyarországon 1995-re megszűnik a mennyiségi lakáshiány" olvassuk a vastagbetűs címet a Magyar Nemzetben. A kijelentést - mint a címet követő cikkből megtudjuk - Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter tette egy építőipari értekezlet alkalmával, A nyilatkozatból optimista szemlélet tükröződik, de hogy annak mi az alapja,nem tudni? Ugyanis 1986-ot írunk és a háború óta több mint negyven év telt el, újjáépítéssel, számos ötéves tervvel, nagyszabású lakásépítési programmokkal. S ma mégis ott tartunk, hogy a lakásigénylők száma több mint valaha és az ország lakosságának csaknem a fele rendezetlen körülmények között lakik: albérletben, társbérletben, zsúfolt és komfort nélküli lakásokban. Vajon az építésügyi miniszter milyen csodát remél, hogy rövid tíz év alatt képzeli behozni négy évtized mulasztásait? (Hacsak nem abban bízik a kormányzat, hogy az előrejelzések szerint az ezredfordulóra kb. félmillióval csökken a magyar népesség száma és ez számos lakás megüresedesét fogja eredményezni... Ezt a gyanúmat megerősíti az a fejtegetés, melyet legutóbb e kérdésről a Mozgó Világ című folyóiratban olvastam: "A népesség fogyását rövid távon már nem lehet megállítani, de nem is biztos,hogy feltétlenül szükséges! A születésszám hullámzása pld. nagyobb gondot okoz, mint a népesség fogyása. Hiszen ez rossz a generációknak, mivelhogy beiskolázási, pályaválasztási, elhelyezkedési, de még párválasztási gondokkal is jár, És rossz az intézményrendszernek, mert területi egyenlőtlenségeket és túlzsúfoltságot okoz a városokban, különösen az új lakótelepeken. A mai helyzetben nem is lehetne törekedni a népesség számának növelésére, hiszen a jelenlegi népességszám ellátása is komoly, egynémely területen már-már megoldhatatlan feladatot jelent a társadalom számára." Megdöbbentő ez a szemlélet és talán még megdöbbentőbb, hogy ilyen vélemény nyilvánosságot is kaphat Magyarországon. Ezekután érthető, miért nem pártol és támogat a kormányzat semmiféle olyan társadalmi mozgalmat, mely a népességfogyás megállítására,illetve a folyamat megfordítására törekednék. A szocialista rendszer képtelen lenne magasabb lélekszám ellátásával megbirkózni, így számára kényelmesebb, ha nincs szaporodás, S ha fogyás van,az még jobb!...)