Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-15 / 5. szám
- 2 urai nem is gondolták komolyan, hogy olyan szabadságot adjanak a sajtónak, mint amilyent az mondjuk a két világháború közt, a sokat gyalázott Horthy-korszakban élvezett, vagy amilyen például ma van nyugaton. Nem, az új sajtótörvény célja nem a szabadság bővítése, hanem éppen szűkítése. Azért hozták, hogy a törvény betűire hivatkozva járhassanak el az egyre nagyobb számban megjelenő illegális sajtótermékek írói és terjesztői ellen. ivlert a diktatúrák rettegnek a szabad sajtótól és jószántukból soha nem járulnak hozzá a teljes sajtószabadsághoz. Csak ha erőszakkal rákényszerítik őket. Mint ahogy az 1956-ban történt... x Már csak három hónap választ el bennünket ötvenhatos forradalmi szabadságharcunk évfordulójától. Budapest népe októberben kelt fel elnyomói ellen,de a megelőző hosszú forró nyár alatt sokminden történt, ami fokozta a feszültséget és előrevitte az eseményeket, míg elérkezett a robbanáspont. Júniusban - kerek harminc esztendővel ezelőtt - két ilyen eseményt is följegyezhettünk, amelyek hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nép és a rendszer között végsőkig kiéleződött a helyzet: június 28-án lázadtak fel Poznanban a lengyel munkások és ugyanezen a napon rendezte emlékezetes sajtóvitáját a Petőfi Kör. Erről a sajtóvitáról már sokat írtak azóta, de nem eleget. Iviert mérföldkő volt ez a magyar sajtószabadságért való küzdelemben. A sajtóvitán megmutatkozott, mennyire torkig volt már mindenki a kommunista sajtó hazudozásaival és milyen elemi erővel tört ki mindenkiből a vágy, hogy szabadon, korlátok nélkül szerkesztett újságokban írhasson és ilyeneket olvashasson. A napjainkban hozott új népköztársasági sajtótörvény eklatáns példája annak, hogyan lehet mellébeszéléssel nyakát szegni a sajtó szabadságának és hogyan lehet a legteljesebb állami ellenőrzés alatt tartani az írott, nyomtatott betűt. Harminc évvel ezelőtt ezellen lázadt fel a Petőfi Kör irodalmi és sajtóvitáján az ötvenhatos ifjúság, ahogy - a maga módján - lázad a mai megszorítások és korlátozások ellen korunk magyar fiatalsága is. De hogy ennek a régi Petőfi-köri tömeggyűlésnek hangulatát föl tudjuk idézni, néhány szót kell szólni az előzményekről. Melyek ma,az új sajtótörvény ismeretében igen érdekesek. A Petőfi Kört 1956 elején alapította néhány akkori harmincéves. Többségükben párttagok, de Győrffy-kollégiumi múlttal^ ami bizonyos szellemi elitet jelentett a fiatal értelmiségiek körében. Alapítói vitafórumnak szánták,a meglévő hivatalos kommunista ifjúsági szervezeten, a DISZ-en belül. Ennek vezetősége sokáig elzárkózott a Kör engedélyezése elől, de a XX. szovjet pártkongresszust követő "olvadás" előrehaladtával kénytelen-kelletlen hozzájárulta Kör működéséhez. A Petőfi Kör tagjai és pártucatnyi hozzájukcsapódott fiatal értelmiségi kezdetben csak a Kossuth Klub (volt Baross Szövetség) egyik kis szobájában jöttek össze, aztán egyre nőtt az érdeklődők száma. Nyilvános vitákat rendeztek, melyeken addig tabuként kezelt kényes témákat vetettek föl s ezek úgy vonzották az érdeklődőket, mint a mágnes.Nem akadt elég nagy terem Budapesten,hogy a hallgatóság egy része ki ne szorult volna a Petőfi Kör gyűléseiről az utcára. így volt ez a június 28-ra meghirdetett vitán is, melyet "A magyar sajtó és tájékoztatás problémái" címmel hirdetett meg a rendezőség, a Néphadsereg Váci utcai klubházának nagytermében (volt Tiszti Kaszinó). A terem óriási, de még ez is kicsinek bizonyult: a tömeg a Váci-utcai front előtt a járdáról az úttestre ömlik, az utca forgalma gyakorlatilag megbénul, de ugyanannyian tolonganak az épület sarkán túl, a Duna utcai bejáratnál. Bent már nincs több hely: a rendezők hirtelen ötlettel hangszórókat tesznek ki az ablakokba, hogy a kintrekedtek legalább hallják a felszólalásokat. A vita levegője percek alatt felforrósodik, a teremben izzó a hangulat. De az utcán szorongó tömegre is kisugárzik az izgalom: harsány közbeszólások, kórusban zengő helyeslések, időnként heves pfujolások kisérik az előadók szavait, amiket a hangszórók közvetítenek az utca népének. A tömeg hullámzik, a várakozás feszültségével figyeli a teremben elhangzó beszédeket, az arcokon az öröm és a harag indulatai váltják egymást. Aki résztvett ‘ezen a tüntetésnek is beillő spontán tömeggyűlésen, annak számára örökké emlékezetes marad ez a délután: a pesti utcán forradalmi hangulat uralkodott itt, a Néphadsereg háza előtt. Az események előrevették árnyékukat. A pesti nép a sajtószabadságot követelte a zsarnokoktól. Mint követelte százegynéhány évvel azelőtt, a szabadságharc első lépéseként, ettől a helytől alig néhányszáz méternyire, a belvárosi Pilvax kávéházban.
