Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-15 / 4. szám
- 9 -Mit üzent Kossuth Lajos? - teszi föl a kérdést tréfásan a Magyar Nemzet, aztán felel is rás azt, hogy megrepedt a talapzata. Ez nem rímel ugyan a "Kossuth Lajos azt üzente" verssorral, de viszont igaz. Mint a cikkből megtudjuk, a budapesti Parlament előtt fyizódó Kossuth Lajos téren történt a baj, ott, ahol Kossuth Lajos szobra áll. Úgy derült ki a dolog, hogy harmincvalahány év után elhatározták: felújítják az 1952-ben felállított Kossuth-szoborcsoportot, melyet kikezdett az idő. Amikor a munkások hozzáláttak a tisztogatáshoz, furcsa dolgot fedeztek föl. "Keserű meglepetést és súlyos gondot hagytak ránk eleink örökül - olvassuk a helyszíni riportot -, azok, akik ezt a szobrot 1952-ben fölállították. Kiderült, hogy a tíztonnás Kossuth-szobor egy belül teljesen üres talapzaton áll. Talán elképzelhető, ha azt mondom, hogy adva van egy szegletes gyárkémény. Ez egy 25-ös kisméretű téglából falazott doboz, melyet egy vasbeton fedéllemez zár le és ezen áll a szobor a maga tíz tonnás súlyával." Csoda, ho^y nem dőlt össze és nem okozott tömegkatasztrófát - mondja a szakember, majd így folytatja: "Ilyen megoldással még soha senki sem találkozott. Valószinüleg hirtelen határidőre készülhetett ez a kétségbeesett megoldás, mely műszakilag semmivel sem indokolható. Hogy egy ötventonnás szoborcsoportozat terhét tartó posztamens belül üres legyen, ilyet még nem láttunk. Most újra kell építeni a teljes talapzatot, ami legalább hétmillióba fog kerülni s e pillanatban nem tudjuk, a főváros honnan fogja ezt a pénzt előteremteni." _ Az előzmények fölidézéséhez közbevetőleg jegyezzük meg, hogy régen is állt Kossuth-emlékmű a Parlamenttel szemben, de ez a szabadságharc bukása fölött búsuló, magábaroskadt Kossuthot ábrázolta s ezért az új rendszer tűi pesszimistának találta. Lebontásra ítélték és a Rákosi-idők legsötétebb éveiben másikat állítottak helyére. Ezen Kossuth alakja optimizmust, lelkesedést sugároz. A szobrot kiöntötték és valószinüleg sztahanovista gyorsfalazásos módszerrel összecsapva a talapzatot, felállították. Senki sem ellenőrizte a műszaki megoldást, csak álljon a szobor és Rákosi meg legyen elégedve. Micsodáéielelőtlenség volt ez a kivitelező vállalat részéről (vajon meg lehetne-e állapítani, kik voltak a kivitelezők?) és micsoda könnyelműség azoktól, akik átvették ezt a munkát! Mennyire jellemző ez a Rákosikorszakra: nem számít, milyen felületes, elkapkodott munka van belül, fő, hogy kívülről jól mutasson. Hogy a szobor össze is dőlhet és tömegszerencsétlenséget okozhat, az senkit sem érdekelt. Majd csak lesz valahogy... - Hogy a Rákosikorszakban így volt, aligha lep meg valakit. De a közlemény végén olvashatunk valamit, ami már megdöbbentő. Azt írja ugyanis a Magyar Nemzet riportere, hogy már tavaly ősszel repedéseket fedeztek föl a Kossuth-szobor talapzatán, de nem nyúltak hozzá, mert nem akarták a Budapesti Kultúrális Fórum idejére ettől a jellegzetes köztéri látványosságtól megfosztani a fővárost. Hátborzongató! Még ma is akadt hát műszaki szakember, aki vállalta annak a kockázatát, hogy az ötventonnás monstrum rádől a bámészkodó külföldi turistákra, semmint elrendelje azonnali megerősítését! Ebben sincs különbség Rákosiék és Kádárék mentalitása között. Csak ne hangoztatnák únos-úntig, hogy legfőbb érték az ember!... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közleménye szerint a háztáji gazdaságokból származik az ország agrártermelésének egyharmada. Szerte az országban 420 ezer család folytat valamilyen mezőgazdasági tevékenységet. Andics Erzsébet, a rendszer egyik vezető történésze 84 éves korában Budapesten meghalt. A munkásmozgalmi panteonban fogják eltemetni. Befejezésül - honvágy ellen - közreadjuk a párt május elsejére meghirdetett jel szavait. 1986-ban meg mindig ilyen ostoba szólamokon kell lelkesedni otthon: Atomfegyvermentes világot az ezredfordulóra! Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek harcát! május elsejei jelszavak Világ proletárjai, egyesüljetek! Éljen a marxizmus—leninizmus! Éljen május elseje! Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és a munkáspártok szolidaritása! Éljen a Szovjetunió, a béke és a haladás szilárd támasza! Éljen a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága! Békét, biztonságot a világnak! Éljen a szocializmus és a béke! Támogatjuk a szovjet leszerelési javaslatokat! Előre az 1986. évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásáért! Hatékony, fegyelmezett munkával a gyorsabb haladásért! Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkában élen járó dolgozókat! Fiatalok! Nagyobb tudással, jobb munkával a szocialista Magyarországért! Előre a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! Éljen pártunk és népünk egysége! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!
