Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-15 / 4. szám
8 A hazacsalogató Magyar Hírek folytatásokban közli a William Penn magyaralapítású amerikai biztosítótársaság történetét, abból az alkalomból, hogy az intézmény idén ünnepli százéves fennállását. Az első két rész a múltat tárgyalta, a harmadik rész - mely a honvágyujság április 10-i számában látott napvilágot - már a jelent mutatja be. Minden kommentár nélkül közlünk egy fejezetet ebből a folytatásból: "Az 1970-es évek második felétől.... érzékelve az óhaza iránti érdeklődés megnövekedését, (a biztosítóintézet) rendszeresen csoportos látogatásokat szervez Magyarországra, nemcsak a rokonlátogatás, de az óhaza jobb megismerése céljából is. A magyar korona hazahozatala ügyében a William Penn vezetőségének magatartása kezdeményező volt, elnökük tagja is volt annak a küldöttségnek, mely a koronát hazakísérte. Ezekből és más megnyilvánulásokból arra következtethetünk, hogy a William Penn vezetői keresik annak útját, hogyan tudnák a változó világhoz alkalmazkodva üzleti és társadalmi tevékenységüket jobban összehangolni a magyar etnikai értékek megőrzésének törekvéseivel." Cikornyás frázisok, melyeknek egy a lényege: a William Penn vezetősége hazafelé kacsingat és keresi a kapcsolatot a rendszer hivatalosaival. Üzletileg és társadalmilag egyaránt. Azok természetesen szívesen fogadják a közeledést, hiszen a William Penn nemcsak az amerikai magyarság legrégibb élő szervezete, de (és Kádárék szemében ez egyáltalán nem mellékes szempont) igen komoly dollárvagyon fölött rendelkezik. De olvassuk tovább a Magyar Hírek évfordulós cikkét: "Részint ebbe az útkeresésbe illeszthető bele az is, hogy az 1970-es évek végén a William Penn vezetői felvetették az egyesülés lehetőségét az Amerikai Magyar Református Egyesülettel. 1982-ben azonban a terv zátonyra futott." Igen, zátonyra futott. A William Henn hazadolgozó vezetői mindent elkövettek, hogy beolvasszák a dollárral mérve szerényebb^ de magyar kulturális és társadalmi szempontból sokkal tekintélyesebb, népszerűbb és a magyar hagyományokat intenzívebben ápoló Református Egyesületet, mely nemcsak mint fraternális biztositóíntézet jelentős, hanem - elsősorban sokévtizedes washingtoni központja révén - az amerikai magyarság társadalmi és politikai fellegvára is. De hiába volt az igyekezet, hiába az egység (ezesetben hamis) jelszavának hangoztatása, hiába a két tőke összeolvasztásának előnyeit szuggeráló propaganda, a beolvasztási kísérlet megbukott a Református Egyesület öntudatos vezetőinek ellenállásán, Egy-két magyarságtudatában és jellemében gyönge tisztségviselő nem tudott ellenállni a magasabb fizetés csábításának és átpártolt a William Pennhez, de ez nem jelent számottévő veszteséget, inkább a frontok tisztázódását és a hűségesek egységének megerősödését. - Azt is tudni kell persze, hogy a William Penn és a mögötte álló hazai Magyarok Világszövetsége soha nem adja föl a tervet, hogy beolvassza a Református Egyesületet, mely a sok nagypipájú,kévésdohányú,levegőbe lyukat beszélő magyar egyesületi vezető által irányított magyar szervezet közül az egyetlen számotte'vő végvár. Kilencvenéves múlt és a washingtoni Kossuth Ház ad súlyt a nevének. Ezért is vetett rá szemet a Magyarok Világszövetsége, de nemzeti emigráció el van szánva arra, hogy minden eszközzel megakadályozza a "Federation" gleichschaitolását. A William Penn a Református Egyesület két év múlva esedékes konvenciójára igyekszik támadásba vinni sötét erőit, de a részletkérdésekben gyakran vitatkozó emigrációnak itt és akkor egységesen kell kivédenie a bekerítő akciót. S ebben nagy szerep vár az emigrációs sajtóra. A közvélemény irányítása még a mi kezünkben van: ők maguk keseregnek néha, hogy az emigrációban még mindig a "jobboldali" lapok a hangadók és nekik a Magyar Híreken, meg egy-két nyomorúságos, silány hazadolgozó ujságocskán kívül számbajöhető sajtójuk nincs.(Hacsak néhány amatőrszintü rádiós szűk körben ható hőbörgését ide nem számítjuk.) Az Amerikai Miagyar Református Egyesületet az egész emigrációs sajtó közös fellépése kell megmentse és a következő években ugyanazt a taktikát kell alkalmaznunk, amit a szamizdatokat szerkesztő hazai ellenzékiek alkalmaznak több-kevesebb sikerrel: ők állandóan magukra és munkájukra irányítják a reflektorfényt, mert egyedül a folytonos nyilvánosság nyújt számukra viszonylagos biztonságot. Nekünk a William Penn mesterkedésein, a Református Egyesület felé kinyújtott csápjain kell tartanunk a reflektorfényt. Akik sötétben szeretik lebonyolítani üzelmeiket, ettől irtóznak. Es félnek tőle azok is, akik hajlamosak az egyezkedésre, mert tartanak a kipellengérezéstől. A nyilvánosság a legerősebb fegyverünk és azt használni is fogjuk! Egyetlen pillanatra sem vesszük le szemünket a két egyesületről!A Református Egyesületben a magunkét védjük és majd elválik, mi jelent nagyobb erőt: a hazai szirénhangok csábítása, vagy a kommunistaellenes emigráció öntudata.
