Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-15 / 4. szám

2

én, ugye cinikus vagyok. De hát ez van.

Nem ezt, de egy ehhez nagyon hasonló magyarországi "storyt" pár évvel ezelőtt elmondtam valakinek itt Amerikában. Az illető szervezett munkás - Uniontag - hallott már egy s mást a vasfüggöny mögött kommunista világról, de úgy gondolta: ha a szabadságjogok vonalán vannak is hiányosságok, tisztességesen élni, lakni azért lehet a dolgozók államában. Hiszen ez a legkevesebb, amit egy ember kívánhat az élettől. Amikor ecseteltem neki a magyarországi lakáshelyzetet, úgy nézett rám, mint aki lódít. Vajon ezt a lakástörténetet elhinné-e?- Nem volt nekem gondom egészen addig, amig azt nem gondoltam, hogy megnősülök. Még a katonaidőm előtt, hetvenhétben beadtam egy lakáskérvényt. M0ndták, hogy reménytelen, mert egyedülálló vagyok. Hetvenkilencben szereltem le, akkoriban hirdették meg a vállalatnál, hogy kedvezményes lakásakció lesz. Közben megnősültem, hát beadtam az igényt. Három hónapja jött meg a kiutalás. Azaz mielőtt kiutalták volna a lakást, vissza is mondtam.- Miért? - kérdi az újságíró.- Mert drága. A végösszeg kilencszázezer forint, a beugró meg száznyolcvanezer. Mondd meg nekem, miféle kedvezményes lakásakció ez, aminek a végösszege súrolja az egymilliótI Az meg egyszerűen röhejes, hogy ezt munkáslakás-akciónak nevezik. Mutass nekem egy milliomos lakatost Angyalföldön! Na végre aztán, hogy már vagy négyen visszamondták a kiutalást, valamilyen pénzügyi mahinációval megoldották, hogy csak (?) kilencvenezret kellett beugrónak fizetni.- Nem bántad akkor már?- Nem, mert ha a lakást elfogadom, akkor is megszenvedtünk volna. Olyan havi kiadásaink lettek volna, hogy abba belefeketedünk. Számolj csak: havi ezerötszáz az OTP-nek, a tanácsi kölcsön törlesztése nagyjából nyolcszáz forint. Néhány száz forintot jelent a vállalati kölcsön is. Aztán a rezsi, mondjuk ezerötszáz, mert mint kiderült, a lakásokba villanytűzhelyet szereltek. Ez eddig négyezerötszáz. De a lakást be is kell bútorozni, talán kaptunk volna fiatal házasok kölcsönét, akkor annak is lenne havi ezerkettő-ezerhárom a törlesztése, ez már jóval több, mint ötezer. Én keresek hatezernégyszázat, a feleségem kap kétezernégyet, mert gyesen van. Az mondjuk együtt szűk kilencezer, de ha kifizetjük a közel hatezer forintot, akkor miből élünk? Havi kétezerötszáz-háromezer forintból? Fölfordulnánk éhen. Nem fogadtam el. Ha mi koplalunk is, a gyerek nem koplalhat.

Hát igen: havi két és fél - háromezer forintból csak koplalni lehet Magyarországon. Még egy magányos nyugdíjas is nehezen jön ki ilyen összegből, dehát hol van egy magányos nyugdíjasnak ennyi pénze csak élelmiszerre? A kétmilliónyi magyar nyugdíjasnak több, mint fele ekkora összegből kénytelen a teljes havi költségvetését kiszorítani: lakást, rezsit, ruházkodást,élelmet. És egy háromtagú munkáscsalád élelmiszerszükségletének felét sem fedezi ez az öszszeg. De lássuk, milyen meggondolások tartották vissza még ezt a fiatal lakatost attól, hogy elfogadja a számára fölajánlott "kedvezményes" lakást?- A pénz csak az egyik oldala a dolognak - folytatódik az elbeszélés -, a másik oldal: tizenöt évet alá kell írni a vállalatnál. Ha közben kilépek, amit most nem akarok, de bármi közbejöhet, akkor egy összegben kell visszafizetnem a kapott nyolcvanezret. Miből? Ilyen rettenetes adósságokba nem keveredhet az ember. Ez felelőtlenség.

Á lakatos most egy szoba-konyhás szükséglakásban lakik kilenc hónapos gyerekével, meg a feleségével. - Semmi sincs a lakásban - mondja -, se fürdő, se vécé. Semmi. Reggelre a konyhaajtó többnyire befagy, mert villannyal fűtünk és annyit fogyaszt, hogy azt nem győzzük pénzzel, éjszakára ki kell kapcsolni. A- mikor apámat megkérdeztem, elfogadjam-e a lakást, azt mondta, vágj bele. Akkor olyan keserűség fogott el, hogy azt hittem szétrobbanok. Hogy ötvenkét négyzetméter rabszolgája legyek? Hát ez a holnapom? Meg kell húzni a nadrágszíjat - mondják.Hát nekem a nadrágszíj-huzogatásból is elegem van. Mit húzzak még rajta? Apám ötvenhét éve húzza, nem engedte meg egy pillanatra sem. Másfél szobában laknak...

Hát ez a holnapom? - kérdi keserűen a lakatos, a munkásosztály tagja. Annak az osztálynak, mely - állitólag - a hatalmat birtokolja a szocialista Magyarországon. Nemcsak afféle botcsinálta munkás, akit csak a kényszer vitt a gyárba, hanem vérbeli melós. Jó káder. Apja, nagyapja is melós. Hát kik számá-