Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-15 / 1. szám
1- 3 -rét olyan mértékben növelték meg, hogy az intézkedések - a rendkívüli állapotok formális kihirdetése nélkül is - lehetővé teszik a lengyelországihoz hasonló törvénykezést. Elmondotta az előadó, hogy a rendőrök bárkit bármikor megállíthatnak, átkutathatnak, ellenőrizhetnek. 1984 óta rendőrségi nyilvántartásba vették - az írógépek kivételével - az összes szövegmásolásra, sokszorosításra alkalmas eszközöket. A rendőrség olyan hatalmat kapott, amihez hasonlóval csak a Rákosi-terror idején rendelkezett az ÁVH. A hallottak a nemzeti emigráció véleményét erősítik ugyan - hogy otthon nem változott lényegesen az elnyomás -, de vajon nyomukban nem jelentkeznek-e űjabb kérdőjeleki nem ellentmondás-e, hogy ilyen szigorítások mellett az ellenzékiek viszonylag szabadon én bántatlanul tevékenykedhetnek, sőt mindezt el is mondhatják, a későbbi megtorlás veszélye nélkül? Szilágyi Sándor a maga gondolatait fűzte az elhangzott előadáshoz és többek közt ezeket mondtas "Mi az szeretnénk, hogy legalább a saját törvényeiket tartsák be. A saját alkotmányukat, azokat a nemzetközi szerződéseket, amiket aláírtak. A Magyar Népköztársaságnak viszonylag liberális alkotmánya van - ami ugyan fából.vaskarika, mert szabadság az vagy van, vagy nincs -, de konkrét intézkedések állandóan fölrúgják ezeket az alapszabályokat." Kőszeg Ferenc elemezte az amerikai liberális gondolkodást, majd s konzervatív világképről beszélts "A konzervatívok szemében a kommunizmus olyan végtelenül rossz,amivel nem tudunk mit kezdeni.Ha valaki a kommunizmusról olyan rémképet alakít ki, amilyen voltaképpen a létező kommunizmus sosem volt, valamiféle marxilenini világhódítás és a proletárdiktatúra előkészítését látva a kommunizmusban, akkor olyan sötét képet fest, amivel nem lehet kommunikálni: a tények ezzel a képpel szemben mindig pozitívak." Szilágyi Sándor hozzátettej"A középeurópai kommunista vezetők nagyon távol állnak már attól, hogy közük legyen ahhoz marxista világmegváltó tervhez, amiről a konzervatív sajtó szokott írni. A magyarországi politikai vezetők szájából az ember olyan nyilatkozatokat hall, hogy nekünk semmi bajunk az ellenzékkel, de a törvényeket meg kell tartani." Majd elmondta, hogy már többen megkérdezték őket: hogyan lehetséges az, hogy ellenzéki létükre itt lehetnek Amerikában? Ő nem érti a kérdés logikáját, de az valószínűleg azzal a konzervatív gondolkodással függ össze, mely "sátáni képet alakít ki a kommunista rendszerről s abba egyszerűen nem fér bele, hogy mi itt vagyunk. Dehát a valóság másH- fejezte be. A két vendég számára talán logikátlannak tűnhet az ilyen gondolkodás, de ezen nincs mit csodálkozni: ok nem élték át sem a háborús éveket, sem az utánuk következő demokratikus próbálkozás időszakát, mely hamarosan belefulladt a Rákosi-rémkorszak terrorjába. Ez számukra csak történelem, éppúgy, mint az Ötvenhatot megelőző korszak, majd a levert szabadságharc után következő bosszú évtizede. És az u.n. konszolidáció sunyitva elkenő éveiben is még az iskolapadban ültek. így - szerencséjükre - fogalmuk sem lehet arról, hogy a diktatúrák milyen agyafúrt módszerekkel és ravasz trükkökkel dolgoztak és dolgoznak ma is - hiszen Szilágyi Sándor maga mondta, hogy a rendszer pontosan ugyanaz, mint az ötvenes évek táján volt. Nem ismerhetik a kommunista "megdolgozás" széles skáláját, mely a zsarolástól a fenyegetésen át a vesztegetésig terjed. Ha ismernék ezeket megértenék logikánkat és időnként föl-fölmerülő kétségeinket is. Az összehasonlítás lehetősége hiányzik náluk. (Aminthogy hiányzik a saját élmény sok emigránsnál is, aki csak e korszakok egy részét élte át otthon.) Az egész - a negyvenes évek elejétől kb. 1970-ig tartó - háromévtizedes sodrás átélése és tapasztalatai nélkül az utolsó 15 év békés mederbe terelődött lelassult hömpölygése keveset mond az árral úszónak éppúgy, mint annak, aki az ár ellen próbál úszni s még kevesebbet annak, aki mindezt a partról szemléli. (A két hazai vendég előadásán derült ki a kérdésekből az, hogy az emigránsok megdöbbentően keveset tudnak az elmúlt évtizedek otthoni eseményeiből, de még ezt is fölülmúlja szinte teljes tájékozatlanságuk a mai hazai valóság felől.) Jó két évvel ezelőtt, 1984 januárjában cikket írtam a Katolikus Magyarok Vasárnapjában "Mit várhatunk a Kádár-rendszer belső ellenzékétől?" ciripel. Ehhez egy Budapestről keltezett olvasói levél adott impulzust, mely a becsi magyar újság, a BÉCSI NAPLÓ előző havi számában jelent meg "A látható ellenzék" címmel. És arról szólt, hogy a Kádár-rendszer ellenzéke azért működhet bántatlanul,mert ■» FOLYTATÁS A 8. OLDALON
