Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-15 / 2. szám
.. 5 -/ / ' y lása nem tartott túlságosan hosszú ideig, -nnál kiadóaabb volt a lista, amit a hibákról kellett összeállítania. Mivel általában az élelmiszerellátáson mérhető le egy ország jóléte, hadd idézzük az idevonatkozó Gorbacsov-sirámot•• "A legrövidebb időn belül meg kell teremteni a hiánytalan élelmiszerellátást. A mezőgazdaság elmaradásának felszámolása lassan halad." Ezután kijelentette: "Az agrárszektorban be kell fejeznünk az áttérést az irányítás és a gazdálkodás új módszereire." Az általános gazdasági fejlődésről szólva Gorbacsov azon kesergett, hogy "a népgazdaságban növekedni kezdtek a nehézségek, az utóbbi években észrevehetően csökkent a gazdasági fejlődés üteme. Nem sikerült megvalósítani az erre az időszakra tervezett szociális programot sem, nem fejlődött a szükséges mértékben a tudomány, a közoktatás, az egészségügy és a kulturális szolgáltatás sem." Ez van s mi Gorbacsov elképzelése? "Nagyon fontos és sürgető feladattá vált a gazdaság átállítása a fejlesztés intenzív módszereire. A gazdaságban^az új feladatok megoldása lehetetlen a gazdasági mechanizmus mélyreható átalakítása nélkül." Az eddig idézett "újításokból" is látható: Gorbacsov újra feltalálta s spanyolviaszt. Mert mind a mezőgazdaság,mind a népgazdaság helyzetének javítását olyan módszerekkel véli elképzelhetőnek, melyek hamisítatlan kapitalista találmányok: önállóbb vállalatvezetés, rugalmasabb alkalmazkodás a piac igényeihez, anyagi ösztönzés, magasabb termelékenység. Mindezt Magyarországon már másfél évtizede próbálják alkalmazni, nem is kevés sikerrel. Most a Szovjetunió is igyekszik erre az útra lépni, hogy talpraállítsa a rogyadozó gazdaságot. Kérdés, sikerülhet-e ez az orosz munkással? (itt hadd szúrjak közbe egy - állitólag Moszkvában közszájon forgó - szovjet viccet:*Egy orosz és egy japán munkás beszélget. Azt mondja a japán: - Én naponta két órát dolgozom magamnak, kettőt a főnökömnek és négyet azért, hogy Japán nagy és gazdag legyen. Az orosz csóválja a fejét: - Két órát én is magamért dolgozom, dehát főnököm az nincs. És ugyan mi közöm van nekem Japánhoz?" Hogy esetleg saját hazájáért dolgozhatna, az eszébe sem jut. A magát mindig közösségi társadalmi rendszernek nevező kommunizmus mindenkiből kiölte a közösségi szellemet.) A szovjet pártkongresszus második napján felszólalt Kádár János is, és átadta a Szovjetunió népeinek a magyar kommunisták, a magyar nép forró üdvözletét. Ezt követően nagy elismeréssel szólt a Szovjetunió eredményeiről, fejlődéséről, ami kissé furcsán hatott azokután, hogy Gorbacsov felsorolta: minden vonalon siralmas a lemaradás. A bajokból való kikecmergés gyógymódjára utaló Gorbacsov beszédről így vélekedett: "A magyar kommunisták nagyra értékelik és a lenini politika s munkastílus gyakorlati érvényesülésének tekintik, hogy szovjet elvtársaink a jelenlegi helyzet reális értékeléséből kiindulva, a szocialista építés általános érvényű törvényszerűségeit és a Szovjetunió sajátosságait figyelembevéve dolgozzák ki terveiket a következő öt évre." Kacifántos fogalmazás, mely igyekszik erénynek föltüntetni azt, amire a kényszer szorította rá Gorbacsovékat. Dehát Kádár mindig lojális szövetséges s amit Moszkvából hall, arra mindig készséggel bólogat. Közben pedig újra s újra hűségéről biztosítja a Kreml urait. "Elsőrendű nemzeti érdekünk - idézte Kádár beszéde végén a legutóbbi magyar pártkongresszus hűségnyilatkozatát -, hogy tovább erősödjék a magyar-szovjet barátság. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza." Es a Kreml kongresszusi termének mennyezete még ettől sem szakadt le... Kádárt egyébként február utolsó napján fogadta Gorbacsov: a két pártfőtitkár - mint a hazai lapokban olvassuk - a kapcsolataikra jellemző szívélyesség és testvéri barátság légkörében tárgyalt egymással. "Angolul vagy magyarul?" kérdi egy cikk a Magyar Nemzetben. írója hosszan sorolja, mennyi fölösleges angol szó nyert polgárjogot az utóbbi időben Magyarországon. Főleg az üzleti életben, cégtáblákon. A Kaluzál téri csarnok új neve például Coop Market lesz, a belvárosban pedig egymást érik a shopok, grillek, drink- és snackbárok. Dressing Shop, Shopping Centre, Second Hand Shop, City-mode, Music City, Mini Hi-Fi Shop, Mix-grill, City Grill. Nyelvrontás és nyugatmajmolás, ez kétségtelen. Olcsó reklámfogásnak is nevezhetnék. De még mindig jobb, mintha cirillbetüs orosz cégtáblákkal találkoznék az ember a magyar fővárosban. Különös úgye? Azzal egyetlen boltos sem próbálja becsalogatni a vevőt, hogy orosz nevet ad üzletének, vendéglőjének... Mert kinek lenne kedve mondjuk "Kolhoz-csárdában" ebédelni?
