Független Magyar Hírszolgálat, 1986. március-1987. február (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-15 / 11. szám
- -A Hazafias Népfront Pedagógiai Bizottsága legutóbb jelentést adott ki az általános iskolások tanulmányi eredményeiről. A jelentés megállapítja, hogy a tankötelezettségi törvény végrehajtásában nem sikerült haladást elérni, sőt néhol viszszaesés tapasztalható. Egy-egy korosztály 15-20 százaléka nem végzi el időben az általános iskolát, évfolyamonként pedig 25-30 százalékra tehető azoknak a száma, akik elfogadhatatlanul alacsony szinten jutnak túl alapfokú tanulmányaikon. Nehezükre esik az írás, az olvasás, a számolás. (A jelentés - tapintatosan - hallgat arról, hogy az általános iskolát ismétlésekkelvagy épp soha be nem befejező fiatalok nagy százaléka a cigánylakosság gyerekeiből kerül ki. A cigányok - számszerűen legalábbis - "nemzetfenntartó" erővé léptek elő, mert ha a cigány családokban nem születnék 8-10 gyerek, Magyarország születési statisztikája még siralmasabban festene. De a mennyiség nem minden: a minőség is számít. És a kötelező osztályokat csak tessék-lássék elvégzett cigánygyerekek aligha javítják hoszszú távon az általános műveltség színvonalát. Olvasói levél a Magyarország c. hetilapból: egy magyartanár kesereg a magyarorszászági "funkcionális analfabétizmus" terjedésén. "A magam tapasztalataiból és sokfelé élő kollégáim egybehangzó véleményéből tudom - írja -, hogy ma Magyarországon minden negyedik ember funkcionális analfabéta. Azaz: nem tudja elolvasni és megérteni a napilapok híreit, nem tud kitölteni egy kérdőívet, megírni egy önéletrajzot. Arról sem tud, hogy ki voltak nemzetünk nagyjai, hogyan őrizze egészségét, felnőttként hogyan nevelje és gondozza gyerekeit, stb. És a nagy többség nem azért nem tudja, mert buta, hanem mert a magyar iskola évtizedek óta nem képes betölteni a hivatását. A túlterhelt pedagógus általában akkor kap elmaraszralást, ha buktatni mer. De ha megadja a 'proletárötöst', mindenki elégedett, főképpen a hivatal. A gyerek pedig kevéske tudással lépked egyre előbbre az osztályokban s végül már írni-olvasni is elfelejt. Funkcionális analfabéta lesz belőle." - Hosszú és reménytelen tanulmányt lehetne írni erről. A kommunista közoktatás csődje a legkevésbé sem lep meg, de ha az ember elgondolkozik a perspektívákon, bizony sírásra fordul a kedve. Mert ez a helyzet egyre rosszabbodni fog: milyen gyerekek kerülhetnek majd ki egy olyan családból, ahol esetleg mindkét szülő analfabéta és milyen nevelést, milyen útravalót adhatnak az ilyen szülők leányaiknak, fiaiknak? Hogyan lehet ezt majd helyrehozni?... A bécsi "utótalálkozó" (Helsinki határozatainak végrehajtását vizsgáló értekezlet) keretében felszólalt Erdős André nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Azt hangoztatta - idézem -, hogy "Magyarországon tiszteletben tartják az emberi jogokat és rendezett a viszony az egyházak és az állam között. A magyar történelemben először egyenjogúak napjainkban a magyarországi egyházak. A magyarországi egyházak minden területen, a teraplomlátogatás, a vallásoktatás, a kiadványok tekintetében összehasonlíthatók a nyugati egyházakkal." Vajon volt-e a nemzetközi konferencia résztvevői közül olyan, aki ezeket el is hitte? Bizonyára volt; de arra is következtethetünk, hogy akadt, aki más véleményre hajlott, mert Erdős nagykövet elvtárs a következő^fordulattal fejezte be felszólalását: "Meddő vádaskodások ^helyett építő szellemű viták szolgálhatják az európai biztonsági és együttműködési folyamat érdekeit." A Csehszlovák^Kommunista Párt Központi Bizottsága bírálta a gazdasági munkát: az éves terv minőségi célkitűzései nem valósultak meg, de lemaradás van a hatékonyság és gazdaságosság javításáért kezdeményezett kampányban is. A nemzeti jövedelem mutatói sem érték el az előirányzatot. Nem éri el a tervezett ütemet a termelési költségek csökkenése és a műszaki színvonal javulása sem. Továbbra sem egyenletes a tervfeladatok évközi végrehajtása^sem és emelkedett az olyan vállalatok számadás, melyek elmaradtak a tervteljesítéssel. - A kommunista blabla magyarra fordítva azt jelenti: a csehországi termelés is akadozik, döcög. Mint minden kommunista országban. Figyeljük meg: a fenti kritika valamennyi mondata ráillik akár a magyarországi, akár a szovjet gazdasági helyzetre. Tehát világos, hogy nem a cseh, nem a magyar vagy az orosz melóssal van baj, hanem a gazdasági renddel, melyben dolgoznia kell. V/ashingtonban szov.iet-amerikai gazdasági tárgyalások folytak, melyen szovjet részről Borisz Arisztov szovjet külkereskedelmi miniszter vezette a küldöttséget. Arisztovot fogadta Reagan elnök is. A kétnapos megbeszélés jegyzőkönyv aláírásával zárult.
