Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-15 / 8. szám
- 7 -Barcs Sándor és Bíró József, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjai szeptember közepén hivatalos látogatáson Washingtonban jártak. A két parlamenti képviselő találkozott Tom Lantossal, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának tagjával és Edward Derwinskivel, a külügyminisztérium tanácsosával. Barcs és Bíró előzőleg az Interparlamentáris Unió ottawai tanácskozásán vett részt és innét utazott New Yorkba, illetve Washingtonba. - Szűkén áll nemzetközi tárgyalásokra képes emberek dolgában a Kádár-rendszer, hogy egy Barcs Sándort kénytelen Kanadába és az Egyesült Államokba küldeni. Barcs az egyik legsötétebb figurája a Rákosi-terrornak és az utána következő éveknek. Kisgazdapárti politikus létére saját pártja ellen áskálódott, majd a Rajk-per idején vállalkozott a bírósági komédiában népbírói szerep eljátszására. Kitűnő alkalmazkodási képességei révén nemcsak a Rákosi-féle tisztogatásokat úszta meg, de 195ú-ot is átvészelte, majd a Kádárnál is megtalálta a helyét. Annál a Kádárnál, aki ugyan maga soha nem beszél a Rajk-perről (tudván, hogy mérhetetlen súlyos felelősség terheli a Rajk-akasztásban), de akinek ideje alatt nyilvánította ki a párt,hogy a Rajk elleni vádak koholt vádak voltak és a per csupán egy gyilkosság hátteréül szolgált. Barcs Sándor ebben a komédiában vitt fontos szerepet. Vajon ezt tudta róla Tom Lantos és Edward Derwinski, amikor kezet fogott vele?... Az ENSz szeptember 17-én kezdődő negyvenedik jubileumi ülésszakára elutazott Budapestről a magyar küldöttség, melyet Várkonyi Péter külügyminiszter vezet. Az Indonéz Köztársaság elnöke - Szuharto - szeptember 19-én Budapestre érkezett és találkozott Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével. Szovjet körök élesen elítélik az amerikai kongresszus döntését, mellyel 155 millió dollárt szavazott meg a Pentagonnak vegyi fegyverek gyártására. Moszkva ingerülten tiltakozik azellen, hogy az Egyesült Államok felkészül egy vegyi háború lehetőségeire s közben bizonyított tény, hogy Afganisztánban a szovjet alakulatok mérges gázokat használnak. A j "Római-parti csata" néven emlegetett tömegverekedés vádlottal most kerültek a bíróság elé. Mint emlékezetes, június egyik derűs nyári estéjén a Római-parti kempinghez, illetve a mellette üzemelő Tó-diszkóhoz hívták a rendőröket. Két rendőrautó ment a helyszínre, ahol hatalmas tömeg fogadta a járőrt., A rendőrök igazoltatni akartak néhány hangoskodót, mire a tömeg nekiktámadt. Általános verekedés támadt, a tömeg föl akarta fordítani a rendőrautókat. A rendőrök végülis csak üggyel-bajjal tudtak kiszabadulni a gyűrűből. Erősítést kértek és többeket előállítottak. Néhány rendőr megsérült. Hogy a tömegből hányán sérültek meg, arról nem szól a krónika. A vádlottak egytől két évig tartó börtönt kaptak. (Azon kívül, amit a rendőrségen kaptak a nyomozóktól...) A Rákosi-rémkorszak sajtópolitikájából idéz föl részleteket a MAGYARORSZÁG, íme egy megtörtént eset: Sztálin halálakor a Népszava vezércikket közölt,mely e szavakkal kezdődött: "Mély megrendüléssel..." Sajtóhiba történt, amit senki sem vett észre és az elparentálás első sorában ezt olvashatták az emberek: "Mély megrendeléssel..." Rákosi tajtékzott és a Népszava ügyeletes szerkesztője, meg a gépszedő 10-10 hónapos ingyenes állami ellátást kapott. A börtönben. A Magyar Államvasutak gondjairól, elmaradottságáról olvasunk cikket a MAGYARORSZÁG -ban'. "Az elmaradást a műszaki beruházások immár több évtizedes lassúbb üteme, a járműpark elöregedése, a pályaudvarok technikai elavulása, a pályafenntartásnál mutatkozó kapacitáshiány jelzi. A magyar vasutak történetében először áll fenn a veszélye annak, hogy a vasút a népgazdaság fejlődésének^komoly akadályává, fékjévé válhat." - A magyar vasút közel másfél évszázados múltra tekint vissza és ezen idő alatt mindig a haladást, az élet fejlődését szolgálta. Első eset, hogy visszatartja, gátolja a fejlődést. Pedig a gazdasági élet vérkeringését a közlekedés, a szállítás jelenti. Ha ezek akadoznak, minden megáll. A szocializmusnak kellett jönnie, hogy ide jusson a magyar vasút! A magyar hajógyártás 150 évéről ír a Világgazdaság című^folyóirat. A befejező sorokban megemlíti a cikk, hogy "a gyár, melyet Gheorghiu Dej-ről neveztek el, 1985 június 1-től nevet változtatott, és mostantól mint Ganz Danubius Hajó- és Darugyár jelentkezik a piacon." - Érdemes megfigyelni a fogalmazást: a hajógyár nevet "változtatott". A valóság az, hogy a "felszabadulás" után, amikor az álla-
