Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-15 / 8. szám
IX. évfolyam 8. szám - 1985. október 15« Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood ct., f«ii« church, virginu 22042 Magyarországi sajtószemle szeptember 1-től 30-ig A magyarországi lakáshelyzet változatlanul vigasztalan. Különösen a budapesti lakáshiány nyomasztó és hiába épülnek az ötéves tervek programjai szerint egyre újabb lakótelepek a főváros peremén, a lakásigénylők sora még ma, a szocializmus negyedik évtizedének végén sem akar fogyni. A kerületi lakáshivataloknál elintézésre váró kérvények száma 200 ezer körül jár. Ennyi fiatal házaspár, ennyi család vár Budapesten otthonra, hogy addig szülőknél húzza meg magát, vagy társbérletben, esetleg méregdrága albérletben kínlódjék. Az igényeket még akkor sem tudnák mind kielégíteni a hatóságok, ha minden héten felhúznának egy új lakótelepet. De nem húznak és az igénybevehető, kiutalható lakások száma inkább csökken, mint nő. Ennek egyszerű a magyarázata: épülnek ugyan előregyártott panelházak, uniformizált sívár lakótelepek, ugyanakkor azonban sorozatban mennek tönkre s válnak lakhatatlanná régi bérházak a főváros területén. Aki Budapestre érkezik, annak szemébe ötlenek az új nyolc-tízemeletes toronyházak, de a terézvárosi, meg ferencvárosi öreg épületek udvarára már kevés turista megy be, hogy lássa az omladozó falakat, a gerendákkal aládúcolt függőfolyosókat és a beázott tetőket. A fővárosi bérházak jóval több mint fele még a háború előtt épült és ezek állapota siralmas. Az államosításkor elvették őket a háztulajdonosoktól és a házkezelőségekre bízták gondozásukat. Azaz szocialista tulajdonba kerültek a lakóházak, ami azt jelentette, hogy nem volt többé gazdájuk. A kerületi tanácsok költségvetéséből gazdálkodó házkezelőségek pénz és szakember hiányában sohsem voltak képesek elvégezni a szükséges karbantartási munkákat, a házfelügyelői intézmény fokozatos megszüntetésével pedig még a házak tisztántartásáról sem gondoskodott senki. A régi bérházak sorsa a lassú pusztulás és noha építenek új telepeket, lakás mindig kevesebb lesz,mint igénylő. A pesti házaknak megvan a maguk élete és történetüket nyomonkövetve szemünk előtt leperegnek a háború utáni évtizedek, tükrözve az emberi felelőtlenséget, sok nyomorúságot, fájdalmat és kínlódást. Erről lehet komolyan, a helyzethez illő tragikus szavakkal írni, de lehet némi humorral - ha keserű akasztófahumorral is - végigtekinteni egy pesti bérház "pályafutásán" korunkban. Ez utóbbit teszi Megay László az Élet és Irodalom egyik augusztusi számában s ezt a cikket érdemes elolvasni. Címe: A HÁZ és elég egy-egy bekezdés pár mondatát idézni, hogy fölelevenedjék a korszak krónikája. Egy korszaké, mely megviselte a házat - a házakat -, de az ott lakókat is: az egész társadalmat. A szóbanforgó ház Budán található: "egy kősivatagban áll - olvassuk a bevezető sorokban -, szélütötten és hülyén, egyre kevésbé értve a világ változásait. A régi rendszerben, 19^1-ben épült. Azóta züllik, romlik, mint a fővárosban több ezer hasonló." Az újságíró a múltba réved: "Épületünknekéletrevaló tulajdonosa volt: egy esztendő alatt négyemeletes bérházat felhúzni nem kicsiség. Hiszen tőle egy saroknyira mostanában hoztak tető alá félig előre gyártva egy lakóházat - tíz év alatt. És az új szomszédnál a bitang munka miatt per pert követ. Továbbá a kész épülethez nem megelőzően, hanem utólag készítenek új közműveket. Vagyis még két év kell a tökélyhez." Hiába, a technikai fejlődésnek nincsenek határai: amit közel fél évszázad előtt egy év alatt megépíttetett a maszek,azt ma - állami kezelésben - tizenkét esztendő keserves munkájával bütyköli össze az építőipari vállalat. És rosszul: az ajtók-ablakok nem csukódnak, a parkett fölpuposodik, a fűtés,melegvízszolgáltatás nem működik. (Ha lift van, az se.)
