Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-15 / 7. szám
sem értenek magyarul. S talán arról sem tudnak, hogy nagyapjuk - akinek a nevét viselik - negyedszázadon keresztül egy kicsiny középeurópai ország első embere volt... —- Bizony elszomorító olvasni ezt az interjút: furcsa szerzet, afféle világpolgár különc lett a Horthy-unokából, aki végeredményben sehová sem tartozik. Ezért keresi lelke békéjét misztikus keleti szekták, Allah-imádó mohamedánok köreiben. Világlátott, képzett, tehetséges és jómódú ember, de alapjában véve mégis sajnálnivaló, akinek kiegyensúlyozatlanságáról árulkodik az interjú egy mondata: már sok szellemi mozgalommal kísérletezett, és sok csalódás érte. Sharif Horthy Istvánnak nincs hazája s talán ezért is érez tudatalatti gyűlöletet a nacionalizmus iránt. Nagyapjától - a jellegzetes Horthy-sasorron kívül - vajmi keveset örökölt. Az alma bizony messzire esett a fájától... A helsinki záróokmány elfogadásának évfordulója alkalmából a finn fővárosban megbeszélésre gyűltek össze az egyezményt aláíró 35 állam külügyminiszterei. A kommunista országok sajtója hosszú cikkeket szentel a nevezetes évfordulónak és lelkendezve emlékeztet arra, hogy tíz évvel ezelőtt szentesítették az európai határokat és mondták ki azok megváltoztathatatlanságát. Harmincöt ország képviselői írták alá a helsinki okmányt, melyre azóta is sűrűn hivatkoznak kommunista részről. A megegyezést csakis a maguk javára magyarázzák és a rájuk háruló kötelezttségeket semmibe sem veszik. Helsinki ennyiben nagyon hasonlít Jaltára: a jaltai egyezmény sem pecsételte meg Középeurópa sorsát, mert ha Sztálin tartotta volna magát a megállapodásokhoz, a térség országainak jövője egészen másképp alakult volna. így Helsinki sem csak újabb szögeket jelent a Vasfüggöny mögötti népek koporsófedelében: ha pontjait magukra nézve kötelező erejűnek tartanák a kommunista kormányok - pld. a hírek és eszmék szabad áramlásáról és cseréjéről szóló döntéseket -,^akkor Helsinki "nyitást" jelenthetne a szabadságjogok irányában. De ezeket éppúgy nem lehet megvalósítani, mint ahogy teljesítetlenek maradtak pld. a Jaltában a szabad választásokra tett ígéretek is. És - hogy egy ideillő közhelyt idézzek - minden nemzetközi szerződés annyit ér, amennyi megvalósul belőle... "Sevardnadze, az új szov.iet külügyminiszter három órán át tárgyalt Shultz amerikai külügyminiszterrel" - ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel számolnak be az augusztus 1-én megjelent magyarországi lapok a helsinki konferencia első napjáról, majd derűlátó kommentárokat fűznek a történtekhez. Hangsúlyozzák, hogy a megbeszéléseket az "őszinteség" jellemezte és mindkét fél azt a célt tartotta szem előtt, hogy kedvező légkört teremtsen az őszre tervezett Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozóra. Helsinkivel karcolatban sok szó esik a hazai sajtóban az október 15-én kezdődő "Budapesti Fórum" tervezett Programmjárói. A teljes nevén Budapesti Kulturális Fórum megrendezéséről^még 1983 őszén született döntés, r t a helsinki egyezmény határozatait ellenőrző konferencián, Madridban. A kulturális találkozó terve itt vetődött fel először és a magyar kormánydelegáció vállalta a házigazda szerepét. Kádárék nem kis örömére és büszkeségére Budapest meg is kapta a rendezés jogát. A meghívó szövege szerint a^Fórum feladata - Helsinki szellemében - a különböző országok kulturális együttműködésének előmozdítása lesz. Az előzetes közlemény bejelenti, hogy a Kulturális Fórum össze szándékszik gyűjteni a résztvevő államokból érkező olyan kiválóságokat, akik a kultúra területén működnek. A Fórumot előkészítő bizottság mindent elkövet, hogy a kulturális találkozó hasznos és eredményes legyen. - Ha a Kulturális Fórum valóban a "helsinki szellem" jegyében kíván munkálkodni, sokat tehet a kölcsönös megértés és a szabad véleménycsere javítása érdekében. Félő azonban, hogy Helsinki neve csupán cégér és a "kulturális" jelleg előtérbehelyezésével mindenképp el akarják terelni a figyelmet a politikai kérdésekről, az emberi szabadságjogok témájának feszegetéséről. Várkonyi Péter, a budapesti kormány külügyminisztere is felszólalt a Finlandiapalotában tartott háromnapos konferencián, ahogy a finn sajtó nevezte: a jubileumi Helsinki-értekezleten. Várkonyi Péter hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság politikája a békét és az enyhülést szolgálja, majd hozzátette: a Budapesti Kulturális Fórum ősszel megnyíló tanácskozásainak is ez lesz a célja. Amivel elárulta, hogy a Fórumot tulajdonképpen békegyűlésnek szánják, ami önmagában még nem lenne baj, ha az igazi békét és nem a "szovjet békét" hirdetné.- 6 -
