Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-15 / 6. szám

Megválasztották az u.i országgyűlés tisztségviselőit is: Sarlós István lett az elnök, a két alelnök Cservenka Ferencné és Péter János. Döntött az országggyűlés az Elnöki Tanács tagjai felöl is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ismét Losonczi Pál lett, aki a jelek szerint élethosszig fogja betölteni ezt a tisztséget. Az Elnöki Tanács helyettes elnökei: Gáspár Sándor és Trautmann Rezső, titkára Katona Imre. Az Elnöki Tanács tagjai: Barcs Stndor, Bánáti Gézáné, dr. Bartha Tibor, Bíró Imre, Duschek Lajosné, dr. Eleki János, Gajdócsi István, Horváth Sándorné, Kádár János, Kállai Gyula, Krémemé Michelisz Teréz, dr. Mándity Marin, Nánási László, Németh Károly, Szalai Géza, Szentágothai János és dr. Vida Miklós. A tizenhét elnöki tanácsi tag ismert közéleti nevei közt ott van Kádár is, de a tagoknak legalább fele teljesen ismeretlen. Dehát az országgyűlés ezeket "választotta". Hogy miképp, az kiderül a tudósításból: "A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa együttes javaslatot terjesztett elő a^tisztségviselők neveire vonatkozólag és az országgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta." Mi mást tehetett volna? Ez a dolga, ezért létezik a testület. A kommunista parlament tagjai bírálhatják a zöldségellátást, kifogásolhatják a villamosközlekedés lassúságát, szónokolhatnak a az árdrágítók és a feketézők ellen, kritizálhatják a postát, véleményt mondhatnak a szolgáltatóipar tehetetlenségéről, csak abba nem szólhatnak bele, hogy kik vezetik az országot. Arról a párt dönt, az 6 dolguk csak rábólintani a "javaslatokra". A kommunista párt döntései soha nem képezhetik vita tárgyát ebben az országgyűlésben. Melynek csupán az a szerepe, hogy a demokratizmus látszatával hitelesítse a párt politikáját.

Az új kormány névsorát is közlik a laiook. A személyekre a javaslatot ezúttal az Elnöki Tanács tette s azt az országgyűlés "egyhangúlag elfogadta". A minisztertanács elnöke újra Lázár György lett. Elnökhelyettesek: Dr. Maróthy László, Czinege Lajos, dr. Csehák Judith, Faluvégi Lajos és Marjai József. Belkereskedelmi miniszter: dr. Juhar Zoltán, belügyminiszter: Kamara J-'nos, egészségügy: dr. Medve László, építésügyi és városfejlesztési miniszter: Somogyi László, honvédelem: Oláh István, igazságügy: dr. Markója Imre, ipari miniszter: Kapolyi László dr., közlekedési miniszter: dr. Urbán Lajos, külkereskedelem: Veress Páter, külügy: dr. Várkonyi Péter, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter: Váncsa Jenő, művelődési miniszter: dr. Köpeczi Béla, pénzügyminiszter: Hetényi István dr., az Országos Tervhivatal elnöke: Faluvégi Lajos, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke: Szakáll József. A Legfelsőbb Bíróság elnöke: dr. Szilbereky Jenő, a legfőbb ügyész: dr. Szíjártó Lajos. - Semmi meglepetés!

A kabinet személyi összetétele változatlan maradt. Akár a politika, melyet továbbra is szolgálniok kell.- 5 -lázár Győrt?/ miniszterelnök "bemutatkozó" beszédet is tartott és vázolta a kormány programúját. Külpolitikában - mintha legalábbis lenne önálló magyar külpolitika... - követendő célként ezt jelölte meg: "Még szorosabbra kívánjuk fűzni barátságunkat a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, elegettéve a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek." Lázár György beszédének nagyobb felében gazdasági kérdésekkel foglalkozott és - ki tudja, hányadszor? - leszögezte: meg kell javítani a magyar gazdaság teljesítőképességét. "Csak a minőségileg jobb ás hatékonyabb munkával küzdhetjük le a történelmi okokból és az adottságainkból származó' hátrányt, amely az utóbbi években oly sok gondot okozott." Hogy csak jobb és hatékonyabb munkával lehet minőséget és eredményeket elérni, lapos közhely. A "történelmi okokra" és az "adottságokra" való utalás viszont alaptalan. A Horthy-korszakban sokkal roszszabb adottságok és azonos tehertételek mellett a magyar munkás - az akkori műszaki fejlettséget figyelembevéve - sokkal hatékonyabban termelt és minőséget produkált. A magyar árú azokban az években nemcsak a belföldi szükségletek kielégítésére volt elég (ki emlékszik a Horthy-korszakból hiánycikkekre, a háborús éveket leszámítva), hanem külföldön is megbecsülést szerzett a magyar névnek. A munkások "hozzáállásával" van baj s ezt alighanem Lázár György is érzi, mert így beszélt a parlamentben: "Tudatában vagyunk annak, hogy a gazdaság minőségi megújulása, csak úgy mehet végbe, ha ahhoz kedvezőek a társadalmi feltételek. " - Amíg Magyarországon szocializmus lesz, addig aligha alakulhatnak úgy a társadalmi feltételek, hogy a magyar munkásnak kedve és ambíciója legyen dolgozni. Tehát egyelőre minden marad a régiben...