Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-15 / 4. szám
8 "Ötletes ajándék; egy kis üveg megtöltve a budapesti Kék Duna vizével" - olvassuk a meghökkentő hirdetést az egyik kaliforniai emigráns újságban, mely - úgymond - a Daily News április 6-i számából vette át a hírt. A nagy hírt, hogy ma már dunavizet is lehet vásárolni Amerikában! Kádárék leleményessége határtalan és soha nem fogynak ki az ötletekből, ha a nyugatra szakadt emigránsok megfejéséről, egy kis extra dollárbevételről van szó. És főleg a honvágybizniszek jövedelmezők számukra: a hazautaztatás, a dollár hazacsalogatása. De ha ez nem megy, legalább hazai cikkeket próbálnak rásózni az emigránsokra. Jó üzlet a herendi porcelán, de láttam már hirdetést, ami hévízi iszapot kínált,és olyat is olvastam már, melyben az állt, hogy jutányos áron egy zacskó hazai földet küldenek a nyugati megrendelőnek. De ez a víz-biznisz ez új, ilyennel még nem találkoztam. Aki kitalálta, nem eshetett a feje lágyára, hiszen még a vízből is aranyat - azaz dollárt - tud csinálni. A magyar emigráns újság szerint Turner Magdának hivják az illetőt, akinek egy otthoni tartózkodása alatt - miközben elandalodva nézte a kék Duna hullámait - támadt az a zseniális ötlete, hogy (idézem) "egy csinos kivitelezésű Budapest látképével díszített dobozba csomagolt üvegben Dunavizet ajánl emlékül.”Lám, hát mégsem Kádárék találták ki a dobozba csomagolt dunavizet, hanem egy itteni honfitársnőnk, de a hazai "illetékesek" rögtön meglátták benne a nagy üzletet. Mert - olvashatjuk tovább az emigráns lapban - "A K0nsumex kivitelezésében ma már valamennyi Intertourist iroda^árulja Turner Magda szellemes agyszüleményét." Melyhez az amerikai magyar újság hozzáfűzi: ha az óhazai utazásunkról valami kedves ajándékot szeretnénk vinni barátainknak, ezentúl nem kell törni a fejünket! "Hotelekben és ajándékboltokban - idézem a befejező mondatot - keressék, kérjék, vásárolják meg a Duna Vizét!" - Tessék, tessék, csak sorjában! Nem kell tolongani, jut mindenkinek! A Duna vize nem hiánycikk! Ebből az "árúból" annyi van, hogy tán még a kommunisták sem képesek elpocsékolni... A herendiről .jut eszembe: Washington legelső szállodájának, a Watergate hotelnek előterében van egy ajándékbolt, ahol herendi porcelánt is lehet kapni. Az ismert mintájú tálak és hamutartók ott kelletik magukat (borsos áron persze) az amerikai üzlet fényes^kirakatában s noha eszem ágában sincs vásárolni belőlük (hogy ezzel is gyarapítsam Kádárék kemény-valuta készletét), nem tagadom: arrajártamban tekintetemmel végig-végigsimogatom az otthonra emlékeztető szép darabokat. A minap valami újat fedeztem^föl a porcelánok között, éppen a kirakat közeoén: a herendi gyár jólismert címeralakú emblémája virított a kirakatüveg mögött, természetesen porcelánból, szépen kifestve, vagy kéttenyérnyi méretben. Önkéntelenül megálltam, hogy jobban megnézzem az új tárgyat. HEREND - HUNGARY állt rajta, középen pedig a gyár alapítási évszáma: 1839-, Legalul meg még egy verébfej betűkkel, kék festékkel írott szó: HANDGEMALT. Újból elolvastam: a Hungary után ugyan itt is angol szövegre számítottam,ez meg németnek látszik. Hogy miért váltottak nyelvet, ki tudja, de ezzel a némettel valami nem stimmel! Aki _írta, hadilábon állt Goethe nyelvével. A HANDGEMAHLT-ból elkallódott egy h bötű. Ami^nem lenne túlzottan nagy baj, ha ez a felírás nem külföldnek készült volna, hirdetendő a magyar alkotóképességet. Angoloknak, németeknek, amerikaiaknak. No de reklám hibás helyesírással - antireklám. Éppen ezen morfondíroztam, amikor nagyhangon povedáló német túristacsoport tódult ki a hotelból. Néhányan megálltak a kirakat előtt és szemük megakadt a herendi-emblémán. A szemem sarkából figyeltem őket. A vezetőjük hangosan betűzte a szöveget: a handgemalt-ot is. Elhúzta a száját és legyintve továbbállt. Ezekután nem kívánt herendit vásárolni... - Vajon hány ember fogta kezébe és olvasta el az embléma-feliratot, amíg megtervezték, kirajzolták, megfestették, ellenőrizték, kiégették, csomagolták és végül ideszállították, hogy az amerikai főváros egyik kirakatában díszelegjen! És ezek közül senki ember fiának nem tűnt föl, hogy a szöveg hibás? Az elvtársaknál baj van a nyelvtudással is! Kicsiség, de mennyire jellemző, sokat eláruló kicsiség!... Kádár János válogatott beszédeinek és írásainak gyűjteményét - címe: "Szocializmus és demokrácia Magyarországon” - angol fordításban Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság finnországi nagykövete mutatta be a finn kultúrális élet reprezentánsainak a helsinki magyar kultúrközpontban. (Szegény finnek: nemcsak Púja lett az övék, ráadásul most megkapták Kádár irodalmi remeklését is...)
