Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-15 / 4. szám

"Május elsejét köszöntötte az ország" - jelentik a "munka ünnepe" után megjelent hazai újságok és bőséges ismertetést közölnek a lezajlott ünnepi eseményekről.

"A vörös és nemzeti színű zászlókkal fellobogózott felvonulási téren úttörőköszöntővel kezdődött a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje: piros nyakkendős pajtások százai futottak a tribünökhöz, hogy virággal köszöntsék az ott helyet foglaló közéleti személyiségeket, aztán megindultak a felvonulók": ezekkel a szavakkal vezeti be a Magyar Nemzet riportere a részletes beszámolót, melyből megtudjuk, hogy hány budapesti üzem hányezer dolgozója vonult el ezen a délelőttön Kádár Jánosék előtt a Dózsa György úton. Lelkesen, zászlócskákkal, virággal integetve "pártunk és kormányunk" vezetői felé. Olvashatunk még egésznapos majálisról, szórakoztató rendezvényekről, utcabálról és főleg evésrőlivásról, melynek mind az volt a rendeltetése, hogy emlékezetessé tegye a "munkások nemzetközi ünnepét". Amit nem a felvonulásért és a többi cécóért szeretnek a dolgozók, hanem azért, mert egy soronkívüli munkaszüneti napot jelent: és ha már választani kell, a pesti ember inkább felvonul, mint dolgozik.,.

Az ilyenkor szokásos protokollbeszéd is elhangzott a rádióban és televízióban (idén egy Nagy Sándor nevű SZOT-titkárra bízták a felolvasását) s jellemző módon még ebben az ünnepi beszédben is szó esett a munka hiányosságairól, a munkafegyelem lazaságáról: "Talán nem veszik ünneprontásnak - mondta a szónok -, ha épp a munka ünnepén teszem szóvá, hogy nem csak beszélnünk kell a munkafegyelemről, a munka minőségéről, a mainál eredményesebb munkáról, hanem határozottan tennünk is kell valamit érdekükben!" De talán még érdekesebb volt az, amit a társadalmi feszültségekről hangzott el a beszédben: "Fontos, hogy a jelenlegi igényeknek jobban megfelelő, igazságosabb szociálpolitikai elveket és gyakorlatot alakítsunk ki, mely a mainál biztonságosabban képes orvosolni egyes társadalmi feszültségeket." Ezek a szavak úgy hangzanak, mintha egy kapitalista ország ellenzékben lévő kommunistája mondta volna azokat. Pedig nem: a hatalmon lévő és a szocializmust építő párt képviselőjének szájából hangzottak el,a párt hivatalos véleményeként. Mert úgye mások az elvek és más a gyakorlati élet is.

Kádár János is nyilatkozott a nagy ünnep alkalmából a külföldi vendégeknek, de ő csak optimista általánosságoknál maradt: "Ez a felvonulás tükrözi a magyar dolgozóknak azt az elhatározását, hogy továbbra is a szocializmus építésének útját kívánják járni" - mondta többek közt a párt főtitkára, amire megjegyezhetnénk, hogy a magyar dolgozóknak más választásuk úgy sincs. Hogy pedig felvonultak, az nem az ő elhatározásukat tükrözi, hanem azt az ukázt, amit minden üzemben kihirdet a szakszervezeti bizalmi és a párttitkár,a május 1. előtti utolsó munkanapon: aki nem vesz részt a vállalati kivonuláson, az másnap már kérheti a munkakönyvét és kereshet új munkahelyet magának.

Török Sándor író 81 éves korában Budapesten elhunyt.

A magánkereskedelem bátorítása hozzátartozik a gazdasági reform politikájához, ugyanakkor egyre szigorúbb állami intézkedésekkel nehezítik a kiskereskedők munkáját. A Kiskereskedők Országos Szervezetének legutóbbi vezetőségi ülésén elhangzott egy beszámoló, mely szerint - különböző hiányosságok miatt - tavaly 169 kiskereskedő engedélyét vonták be, ugyanakkor 4200 kiskereskedő önként adta vissza az engedélyt és zárta be üzletét. Ezek közül sokan egyenesen csődbe mentek. A beszámoló hangsúlyozta, hogy szabályosabb munkát várnak a kis boltok gazdáitól. Jelenleg mintegy 25 ezer magánüzlet működik az országban, 4300 alkalmazottal és több mint tízezer segítő családtaggal.

Életkép a pesti utcáról: A város egyik forgalmas útkereszteződésében egy sofőr megtréfált egy öregasszonyt. Vánszorgó lépteihez képest túl gyorsan váltott a piros lámpa. Sofőrünk a kocsija orrával mesterien megbökte a nénit, és rémült arcába kiáltotta: - Na mi van öreglány? Nem kell már a nyugdíj?... Nem a kőmerev arcú részvétlenség, hanem az arcokon sárgán átcikázó cinkos mosoly volt az elviselhetetlen. (Kijegyezve a Magyar Nemzet április 29-i számából.)

Daniel Ortega, a Nicaraguái Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front vezetőségi tagja munkalátogatásra hazánkba érkezett - jelentették május 4-én a pesti lapok. Ortega - nem is titkoltan - segélyekért házal Moszkvában és a csatlósországokban, de biztatáson kívül aligha kap mást., A hazai újságok ezalkalomból viszont habzó szájjal szidalmazzák az Egyesült Államokat.- 4 - %