Független Magyar Hírszolgálat, 1985. március-1986. február (9. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-15 / 3. szám
X t£~eS~<U ( Je( a IX. évfolyam 3« szám - 1985« május 15. , / <L Független Magyar Hírszolgálat s~ro4-' Megjelenik minden hó IS-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falit Church, Virginia 220 Magyarországi sajtószemle április l-t51 30-ig A Magyar Szocialista Munkáspárt március 25* és 28. között, négy napon keresztül tartotta XIII. kongresszusát a Budán nemrég felépített Budapest Kongresszusi Központ nagytermében. Noha egy kommunista pártkongresszus minden eseménye előre kidolgozott forgatókönyv szerint zajlik le s ezért ritkán szolgál meglepetésekkel (egy kivétel volt* a szovjet párt XX. kongresszusa, ahol Hruscsov ledöntötte a bálványt és pontot tett a sztálini korszakra), mégis érdemes néhány percnyi figyelmet szentelni az ott történteknek. Nemcsak a teljesség kedvéért - mert a kommunista pártok életében egy-egy pártkongresszus jelentős esemény, hanem azért is, hogy a pártszerü blabla frázisai közül kihámozzuk az igazságot, észrevegyük a gondokat és problémákat, melyekkel a Kádárrendszernek - akárhogy is próbálja titkolni - küszködnie kell. A kommunista pártok egypártrendszerÜ kormányzásában egy-egy, általában 4-5 évenként tartott pártkongresszusnak igen fontos szerepe van. Sokkal fontosabb, mint például az u.n. parlamentek üléseinek, melyeket a magukat nyiltan proletárdiktatúrának nevező szocialista rendszerek a demokratizmus hamis látszatának megőrzése miatt időnként ugyan még összehívnak, de amiknek az ország politikai életében jóformán semmiféle szerepük sincs. Az országgyűlés jelentősége a szocializmusban nem több egy falusi kupaktanácsnál, ahol a párt kegyéből odakerült képviselők közül az arra kijelölteknek joguk van fölszólalni és egyetéretni a párt politikájával. Egy-két jelentéktelen részletkérdésben szabad az építő kritika szavát is hallatniok, de a párt politikáját nem bírálhatják, a tabu-kérdéséket nem érinthetik. Alapjában véve a pártkongresszusokon is ugyanígy megy minden* ott sem történhet semmi a pártvezetőség tudta és előzetes engedélye nélkül, a vita ott is csak porhintés, mint a parlamentben. Minden elhangzó beszéd előzőleg megfelelő szűrőkön megy át és ha minden szót nem is ellenőriznek, a felszólalások témája és tendenciája nincs a véletlenre bízva. A szerepeket előre kiosztják* van olyan, akinek csak az eredményekről kell beszélnie, de - a szocialista demokrácia létezésének igazolására - egyeseknek az a feladata, hogy a hiányosságokra mutassanak rá, "vannak még hibák elvtársak" alapon. Végeredményben senkinél sincs szükség előzetes cenzúrára, mert a kongresszusi küldöttek egytőlegyig kipróbált jó káderek, akik pontosan tudják, meddig lehet elmenni«"rázós" kérdéseket eszük ágában sincs bolygatni. - Majd bolondok lennének! Ami a személyi kérdéseket illeti, azokról a felsőbb pártvezetőség tagjai a kongresszus előtt, a nyilvánosság teljes kizárásával, csukott ajtók mögött titkosan döntenek, gondos mérlegelés után egymásközt osztván el a tisztségeket, kulcspoziciókat. Egészen természetesnek találva, hogy ebbe a kérdésbe a népnek, a hatalom bástyáin kívül lévőknek beleszólása nem lehet. A párt csúcsszerveibe pedig már a legutóbbi, pontosan öt év előtti pártkongresszuson is úgy válogatták ki egymás közül a személyeket, hogy a régi sztálinisták éppúgy képviselve legyenek, mint a reformpolitika főleg a középgenerációhoz^tartozó hívei. Mivel a párton belüli erőviszonyok azóta sem változtak jelentősen és egyik frakció sem tett szert döntő befolyásra, ez a többé-kevésbé arányos osztozkodás a most lezajlott XIII. pártkongresszus személyi döntéseire is szembeszökően jellemző volt. Nem érdektelen hát, ha végigtekintünk a párt két legmagasabb irányító szervének - a Politikai Bizottságnak és a Központi Bizottság titkárságának - személyi összetételén, mert abból, hogy kik a tagok, következtethetünk a várható politikai irányvonalra. Megszorításokra számíthat-e a magyar nép vagy tovább folytatódik a liberálisabb reformpolitika? S ebből a szempontból az sem lehet
