Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-15 / 8. szám

nek, aki fokozza aktivitását a felbolydult emigrációban és vélt fontosságának tudatában mindenütt megfordul, ahol adatokat, híreket lehet szerezni. A forradalom idején - állítólag Nagy Ferenc megbízottjaként - Budapesten is jár, körülnéz (és nyilván jelentést tesz a "Központnak")majd visszatér Bécsbe. Az erről szóló fejezetek a forradalom sárbarángatását célozzák és minden soruk azt a kommunista elméletet igyekszik alátámasztani, hogy a forradalmat nyugatról szervezték.

Talán nem járok messze az igazságtól, ha úgy vélem, elsősorban a forradalomra - a szövegben természetesen mindenütt "ellenforradalom" áll - vonatkozó részek tették aktuálissá otthon a Csendes háború kiadását. I956 negyedszázados évfordulója óta a kommunisták minden alkalmat megragadnak, hogy a forradalmat a saját szájukíze szerint magyarázzák. Szabó Miklós jelentéseit is e cél szolgálatába állítják: s hogy ebből a szempontból mily fontosságot tulajdonítanak a könyvnek, mi sem bizonyítja jobban, mint a kötethez írt előszó. Ez majdnem teljes egészében az "ellenforradalommal" foglalkozik és ezzel összefüggésben méltatja a könyv erényeit, értékeli nagyra Szabó Miklós munkáját. S az előszó alatt nem kisebb név áll, mint Berecz Jánosé, aki a párt csúcsvezetőségéhez tartozik.

"Szabó Miklós visszaemlékezése - olvassuk Berecz ajánlását - eleven cáfolata annak a mítosznak, hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalom ’spontán felkelés’ volt." Ezután Berecz hosszasan ismerteti a "burzsoá felforgató központok^' a Szabad Európa és a CIA tevékenységét, de sorraveszi az akkori idők emigrációs szervezeteit is, melyek nyugatról lázítottak és készítették elő "a néphatalom megdöntését." És hozzáteszi: "Szabó Miklós könyve a személyes élmény hitelével mutatja be: hogyan. A szerző 1955 végétől 1957 őszéig a legkritikusabb hónapokat töltötte a politikai emigráció egyik vezetőjeként - valójában a magyar állambiztonsági szervek munkatársaként - a szomszédos Ausztriában. Látszat-disszidálásának percétől nem egy alkalma lett volna, hogy átálljon, ő azonban becsülettel teljesítette a vállalt feladatot." ^ /

De lássuk, mit ír az illusztris szerző a feladat végrehajtásáról? Hadd idézzek néhány mondatot abból a fejezetből, melyben az 1956 koraőszi helyzetet foglalja össze: "Az imperializmus érdeke azt kívánta, hogy valamelyik szocialista országban - adott esetben Magyarországon - fegyveres ellenforradalom törjön ki.

A CIA lélektani hadviselés osztályának legkiválóbb elméi dolgozták ki a terveket. Fellazításról beszéltek, de fegyveres harcot, véres polgárháborút értettek alatta. A felismerés, hogy hazámnak ilyen sorsot szántak, szinte elviselhetetlen volt. Siettem továbbadni a vészhírt,hogy^tehessenek ellene, amig lehet."

Hogy jelentéseinek értékét emelje - hiíen önmagához - mindenféle hazugságot összehord. Azt írja például, hogy közvetlenül október 23. előtt a nyugati magyar emigráció vezetői sorra föltűntek Burgenlandban, mint akik tudják: küszöbön a

forradalom kitörésg. Aztán bevallja: "Az elmondottak ellenére váratlanul ért az ellenforradalom." űt, a jólértesültet, minden bizalmas titok tudóját, az emigráció "kulcsemberét", aminek könyve minden sorában föltüntetni igyekszik önmagát. 1956. október 23.-án este kirobbant Budapesten a fegyveres felkelés, de nem azért mert a CIA így időzítette, vagy mert a nyugati magyar emigráció így készítette elő az eseményeket. Hanem azért, mert a magyar népnek végleg elege lett a kommunizmusból, Rákosiból és bandájából, Szabó Miklós gazdáiból.

De ő ezt nem érti, vagy annyira elkötelezte magát a pártnak, hogy nem akarja érteni. Ezekre^ a napokra visszagondolva, lám ezeket írja: "Még rendelkeztem a kapcsolattartás lehetőségével (Budapest felé), de ^senki sem tudott magyarázatot adni arra, hogy mi is történik otthon valójában. Ügy vélem, hírszerzésünk vezetői maguk is tanácstalanul álltak az eseményekkel szemben." - Néhány oldallal előbb azt írta, hogy a magyar hírszerzés azért küldte őt nyugatra, hogy szerezzen értesüléseket arról: mit tervez a CIA és a Szabad Európa Bizottság a szocialista Magyarország ellen. Szabó Miklós mindehová beépül, mindenhol szimatol, de mégis váratlanul érik a Budapestről érkező hírek.

Először pánikba esik és rémületében dezertálásra, menekülésre gondol. Aztán mégis helyén marad. Miért? - teszi fel önmagának a kérdést könyvében. "E kérdésre - írja - azok a tulajdonságaim adnak választ, amelyek miatt a feladatom elvégzésére a szocialista magyar hírszerzés vezetői kiválasztottak, maguk közé fogadtak és megbíztak bennem. Szeretem hazámat és hittem, hogy a szocialista út mindnyájunk boldogulása felé vezet." A júdáspénzért nemcsak híreket szállít, de- FOLYTATÁS A 9. OLDALON ----►- 3 -