Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-15 / 6. szám

- 8 -"A vers meg a krumpli" a cime annak a monológnak, melyet egy falusi népművelő mond el a barátjának, aki egy Pilinszky-estre hívja, szép verseket hallgatni. Mivel pedig krumpli-ügyben már szakértők vagyunk, hadd hallgassuk meg ezt a beszélgetést is, mely a VAS NÉPE egyik legutóbbi számában jelent meg. -"Nagyon kedves vagy - mondja a népművelő -, de ugye nem haragszol, ha én most nem leszek ott. A helyzet az tudod, hogy ma jönnek a krumpliért... Igen, a kertemben. Van benne egy kis zöldség, néhány gyümölcsfa, szőlő. Nem valami nagy. Nyolcszáz négyszögöl. A feleségemmel ketten... Ámbátor a három gyerek mellett ő nemigen ér rá. No, meg a piacra is ő jár, mióta szombaton nincs tanítás. Éva ugyanis pedagógus... Paprikát, paradicsomot, almát, mikor mit. Persze, ez egy kis pluszmunka, de megéri. A burgonyát most nem tudjuk kivinni a piacra. Évának három vizsgája lesz a főiskolán. Tanár lesz... Háromezernégyszáz. Most alsósokat tanít. Es még két-háromszáz hozzá, ha helyettesít... Tévedsz. Nem kevés. A szomszéd községben van oljran népművelő, aki kétezernyolcért önállóan vezeti a művelődési házat. És számítsd hozzá az én négyezerhatszáz7forintomat. Ezek nem is alacsony fizetések errefelé... Megélni? Hogy gondolod? Én most csak a fizetésekről beszéltem, úgy általában. Megélésről szó sincs. Ha én megélnék, miért kapánék?.v Persze, hogy népművelő vagyok. Na és? Az iskolaigazgató sertést tenyészt, a tanárok fóliáznak. Mi van akkor?..." - A fizetésekből megélni? Arról szó nem leheti Az értelmiségi pályákon dolgozóknak vállalniok kell valamilyen különmunkát, különben nem boldogulnak. E téren a vidékiek még előnyösebb helyzetben vannak: ők gazdálkodhatnak a háztájiban, krumplit, zöldséget termeszthetnek, méhet tarthatnak. De mit csináljon a városi pedagógus, mivel egészítse ki a fizetését? Az. előző FMH-ban ismertettük a "Tanár úr takarít" című kis pesti életképet: ha nincs más, hát takarítanak: más lakását, pénzért. Ahelyett, hogy a tanítás után pihennének, képeznék magukat és készülnének a másnapi órákra. A tanárokat, pedagógusokat régen sem vetette föl a^pénz, de mindegyik tisztességesen megélt a fizetéséből és nem kellett másodállástvállalniok. A szocializmus e téren is lefelé nivellált és visszafejlődést hozott.

Az Országos Családvédelmi Tanács megtartotta első ülését - jelentette a Népszava.

"Várható-e javulás a gyógyszerellátásban?" - teszi föl a kérdést a Magyar Nemzet. A kérdésben úgye bennefoglaltatik, hogy most zavarok vannak a gyógyszerellátásban, de vajon miért? "Sajnos, néhány tőkés partnerünk (!) nem tesz eleget időben szállítási kötelezettségeinek - mentegetőzik az "illetékes", a kapitalisták pontatlansagának rovására írva a gyógyszerhiányt - és tartalékok képzésére nincs lehetőségünk." Az ember csak csodálkozik: a (hajdan) világhírű magyar gyógyszeripar azelőtt nemcsak az ország lakosságát látta el orvosságokkal, de még bőven jutott exportra is. A Chino in, a Richter Gedeon-gyár termékei messze földön ismertek voltak és a hazai patikákban sem volt soha árúhiány. Ma van: egyszerű fájdalomcsillapítókat, nyugtátokat hiaba keres a beteg városszerte. "A hiánycikklista időnként változik - idézzük a Magyar Nemzet cikkéből - és a probléma nem újkeletű, de a jelekből arra lehet ^következtetni, hogy tovább romlott a helyzet. Mi ennek az oka?" - "A gyógyszergyárak gazdasági okokból nem tudnak egyik napról a másikra átváltani más és más medicina gyártására - magyarázza a illetékes minisztériumi osztályvezető, - hanem hol az egyik,hol a másik orvosság készül sorozatban. De a harmadik negyedévtől kezdve a gyáraknak fokozatosan meg kell szüntetniök a lakosságot jogosan irritáló gyógyszerhiányt." - Fölmerül a kérdés: eddig miért nem szüntették meg?... Azon meg csak nevetni lehet, hogy egyszerre csak egyféle gyógyszert állíthat elő egy gyár! pikkor negyedévenként mindig csak eőyfajta gyógyszert írhatnak föl az orvosok: három hónapig csak Aszpirint szedhetnek a betegek, akármilyen bajuk van, aztán csak hashajtót, és így tovább...

Akció indultírja a Magyar Nemzet -, hogy gyümölcsfákat telepítsenek közterületeken. Az újságíró a hír hallatán a múltba réved: "Az utak mentén? Ahol régi korok vándora szomjat oltó szedret szakíthatott, maroknyi meggyet rázhatott, s ahol a szilva és az alma sem volt tiltott gyümölcs?" Igen, ilyen is volt valamikor, ha nehéz is rá visszaemlékezni. Kérdés, megvalósítható-e mindez ma, az új (szocialista) közerkölcsök idején^ Amikor a termelőszövetkezeteknek és a gazdáknak őriztetniük kell a kukorica- és a krumpliföldeket, különben autóval hajt oda a pesti polgár és megrakja csomagtartót. Vajon minden útszéli gyümölcsfát csősszel fognak majd őriztetni?...