Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-15 / 4. szám
- 7 -Az Országos Béketanács ünnepi ülést rendezett a Parlamentben a Győzelem Napja - május 9. - alkalmából, a második világháború befejezésének 39* évfordulóján. "Miért nincs fekete cipőkrém és fürdősapka?" - hangzik a kérdés sokfelől s a belkereskedelmi Minisztérium illetékese válaszol: "A Kőrösladányban működő Metakémia Ipari Szövetkezet látja el az országot cipőkrémmel. Miután egyszerre csak egyféle színt tud gyártani, a termelés színek szerint folyik. A kereskedelem dolga lenne az arányos szétosztásról gondoskodni. Sajnos azonban az együttműködés nem megfelelő a gyártókkal. De^megnyugtatásul közlöm, hogy a cipőkrémgyártó szalag most tért at a fekete színre, úgyhogy rövidesen megszűnik a hiány!" (Nem nehéz megjósolni« a következő hónapokban barna cipőkrémből lesz hiány az országban és ez így ismétlődik majd ciklusosán, a korszerű^technológiával dolgozó kőrösladányi szövetkezet jóvoltából. Vajon ezelőtt félévszázaddal hogyan oldotta meg ezt a problémát a Schmoll-gyár, mert akkoriban soha nem fogyott ki egyetlen szín sem a boltokból» ^mindig volt fekete, barna és ^fehér cipőkrém bőven. Ha akkor lehetett, ma miért nincs?...) - A másik hiánycikkről, a fürdősapkárol így nyilatkozott a minisztérium» "A fürdősapka hiánya már krónikussá vált. A kereskedelem a gyomaendrődi Béke Termelőszövetkezettől rendelt ugyan bizonyos ' mennyiséget, aminek a minősége nem volt megfelelő (!), de némileg enyhítette a hiányt. Információnk szerint a Taurus Gumigyár vállalta a gyártást. így az^év második felére talán megszűnik a hiány." - Az év második^fele - ha jól számítjuk - már a nyár végét jelenti és a fürdősapka iránt általában a strandszezonban van kereslet. így hát alighanem idén nyáron is gond lesz fürdősapkát találni Pesten, ^e őszre biztosan tele lesznek velük a boltok... Egy fiatal anya panaszai a Magyar Nemzetben: "Hová lett a cuclisüveg az üzletekből? Hetek óta nem kapható sem magyar, sem olasz. Olvastam a Heti Világgazdaság cikkét a hiány okairól *A láthatatlanná, tett cumisüveg* címmel, de az nem bíztat semmi jóval." A kismama a bébiruha ellátásról is ejt pár szót« kicsi a választék, egy-egy ruhadarabból rendszerint csak egyféle méret van, a pelenka pedig néha hetekre eltűnik a boltokból. - Társadalmi mozgalom bíztatja a fiatal házasokat, hogy szüljenek gyereket, de hogy mikép tudjak majd fölnevelni, arra nincs válasz. Lakás nincs, a kereset kevés, a bébiholmi meg ritkaság a boltokban« csoda, hogy ilyen körülmények közt ^Inkább a kocsit választják a fiatalok a kicsi helyett? -"Nyomasztó gondok" címmel olvashatunk^cikkét az Elet és Irodalom egyik legutób- 6i számában a magyar könyvnyomtatás nívójának lesüllyedéséről. Már a bevezető sorok is elszomorítóak: "Nemrég négy kötetet vásároltam egyetlen üzletben - olvassuk - Az egyik hamarosan szétesett, a másikban egész oldalak fehéren virítottak, a harmadikban húsz oldal duplán szerepelt, míg húsz hiányzott. A negyedik pedig azért volt olvashatatlan, mert végig átütöttek benne a túlsó oldal sorai. Ezt eredményezte^volna az 1971-ben elkezdett nyomdaipari konstrukció?...” A hajdan nemzetközi hírű magyar nyomdaipar termékei egyre silányabbak és öröm helyett bosszúságot okoznak az olvasóknak, a könyvbarátoknak. A továbbiakban a nyomdaipar egyik vezetője próbálja magyarázni - és mentegetni - a hibákat, de javulást csak 1986-ra tud ígérni... Ha megérkeznek az új gépek, ha megoldódik . a krónikus munkaerőhiány, ha jobban megszervezik a minőségi ellenőrzést. Csupa ha... Vajon mi valósul^majd meg mindebből? És a technikai feltételeken túl lesznek-e majd olyan,szakmájukat szerető szakemberek, akik törődnek is a könyv minőségével, szépségével, ahogy törődtek ezzel a régi magyar nyomdászmesterek? A lakótelepi közállapotokról s főleg a toronyházak közé ékelt játszótereket benépesítő gyerekekről szol egy olvasói levél a Magyar Hírekben. A zajongó gyerekek miatt gyakori az összetűzés a szomszédok, a házak lakói között. Ilyenkor gyakran uralkodik olyan hangulat a telepen, hogy ha gépfegyver kerülne a szülők kezébe - írja a levél beküldője -, pillanatok alatt kinyírnák egymást. A viták a gyerekek előtt zajlanak le s amit ezekből tanulnak, nem válik javukra. Nem csoda hát - olvassuk -, hogy "egyre több a neveletlen, gonoszkodó, elviselhetetlen gyerek." Majd így folytatja« "Nem^tudok és nem is akarok konzekvenciákat levonni. Nem az én feladatom elbírálni a társadalom és a szülők által elkapatott gyerekek viselkedését. De az biztos, hogy valami megváltozott és nem jó irányban. Ez nem az a bizonyos nosztalgikus megállapítás, ami évszázadok óta az ifjúság réme:
