Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-15 / 3. szám

- 8 -A plébániai hitoktatásról tárgyalt az állami Egyházügyi Hivatal a Magyar Kato­likus Püspöki Kar képviselőivel és megegyezés jött létre a kérdésben. A jövőben azokon a helyeken, ahol a templom nem alkalmas hitoktatásra, a plébánia, illet­ve a lelkészség épületében - az illetékes püspök engedélyével, esetenként konrét elbírálás alapján- tarthatnak hitoktatást. (A Magyar Távirati Iroda jelentése nem tér ki arra, hogy a hitoktatásra járó gyerekek, illetve azok szülei milyen hátrányokat lesznek kénytelenek elszenvedni az iskolai hatóságok, vagy fölötte­­seik részéről. Vajon arra is vonatkozik a megegyezés,hogy ezek a zaklatások meg­szűnjenek?) Russzisztikaj konferenciát rendeztek Pécsett abból az alkalomból, hogy 35 évvel ezelőtt vált általánossá az orosz nyelv és irodalom iskolai oktatása Magyaror­szágon. A kétnapos tanácskozásnak, melyen orosz nyelvtanárok, nyelvészek és iro­dalmárok vettek részt, a Janus Pannonius Tudományegyetem adott otthont. A kon­ferencia megállapította, hogy minden módon ösztönözni és támogatni kell az orosz nyelv és irodalom oktatását, s az ilyenirányú filológiai kutatásokat. A magyar társadalom eloroszosítása céltudatosan folyik immár három és fél évti­zede, az eredmény azonban - Istennek hála! - távolról sincs arányban az igyeke­zettel és a ráfordított energiával. Ezt nemcsak annak alapján állíthatjuk,^ hogy sűrűn olvassuk a hazai lapokban a kesergést: a középiskolából kikerült diákokra alig ragad valami a hat-nyolc éven át tartó orosz nyelvtanulásból és még olvas­ni is alig tudnak. - Vannak néha más jelei is annak, hogy a magyar társadalom még ma sem orosz-, ill. szovjetorientációjú... Egy apróság: "Gyümölcsárus bódé a Nagykörúton - olvassuk a Magyar Nemzet glosszáját -, a pulton jonatán, citrom, aszalt szilva, a télvége szerény vitaminkínálata. De kárpótol mindenért a sztár, a gyermekek és a ropogtatni kedvelők manapság ritka csemegéje. A rekesz fölött a csábító fölirás: "USA mogyoró,^ 10 deka 15 forint" - Micsoda pályafutás: valaha szerényen amerikai mogyorónak hívtuk. Aztán az óvatosabban fogalmazó időkben le­fokozódott ’pörköltté’, ami félrevezető volt. Az igények növekedésével, íme.USA- mogyoróvá lépett elő, fölidézve a vásárlóban Ronald Reagan hazáját." - Eddig a glossza s az ilyesmi sokat elárul. A körúti gyümölcsárús bizonyára jó emberisrae­­r$> és tudja, mi kell a népnek: ha el akarja adni az árúját "USA" címkét kell rá­­tuznie. A közönség mindent megvesz, csak Amerikára emlékeztesse... (Vajon hány deka mogyorót tudna eladni ez az árus tízdekánként 15 forintért, ha ’szovjet mo­gyorónak’ hirdetné?...) A Magyar Nemzeti Bank képviselői egyezményt írtak alá egy nemzetközi konzorcium­mal 210 millió dollár kölcsön folyósításáról. Fontos szerepet játszottak a hitel ügylet létrejöttében amerikai,^japán, osztrák és finn bankok. -A Magyar Távira­ti Iroda híréhez csak annyit füzünk hozzá, hogy ez idén már a második nagyobb kölcsönfelvétel, amit a Magyar Nemzeti Bank lebonyolított: januárban 446 millió dollárt vett föl Magyarország a Nemzetközi Valuta Alaptól. Múlt évben négy eset­ben kért és kapott nyugati kölcsönt Magyarország... Amiket természetesen - kamat tál együtt - vissza is kell fizetni. Az egész szocialista táborban Magyarország a^legjobban eladósodott állam - lakosainak számát tekintve. Két évvel ezelőtt minden magyar állampolgárra - a csecsemőtől az aggastyánig - 800 ^dollár állam­­adósság esett. Ez az összeg tavaly télen már 1000 dollár körül járt. Most alig­hanem még magasaobra emelkedett. Kérdés, meddig bírja az ország ezt az adósság­terhe!, illetve meddig képes törleszteni az esedékes részleteket, anélkül, hogy megérezné azt a lakosság életnívója? Mert annak, hogy az ma relatíve magas, egy titka van: a nyugati dollárkölcsönök szüntelen áramlása. Bettino Craxi, az Olasz Köztársaság miniszterelnöke április 12-én hivatalos lá­togatásra Budapestre érkezett. _A pedagógusok megbecsüléséről sok hangzatos írást lehet olvasni a hazai lapokban és azt gondolná az ember, hogy ez a megbecsülés anyagiakban, a pedagógusok dotá­lásában is megmutatkozik. Ezekután meglepő volt olvasni a "Tanár úr" című hu­morosnak (?) szánt kis írást a Magyar Nemzetben: "A tanár úr takarít. A tavaly végzett pedagógus házakhoz jár, mosni ajtót,^ ablakot, kárpittisztítást is vállal va. Az asszonyok a liftben egymásnak ajánlják, mert árai a szövetkezetekénél is alacsonyabbak s a munkája után nagyítóval sem lehet foltot találni. Csak azt fáj lalják, hogy szótalan. A kapualji kupaktanács állítja, hogy eddig mindössze egy

Next

/
Thumbnails
Contents