Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-15 / 2. szám
- 5 -A MOZGO VILAG-ügy - mely mint emlékezetes, tavaly októberben kezdődött, amikor a folyóirat ’'elhajló" cikkei miatt minisztériumi utasítással leváltották Kulin Ferenc főszerkesztőt - még mindig nem csitult el és az egyetemi ifjúság változatlanul háborog a kultuszkormányzat adminisztratív beavatkozása miatt. Ezt a beavatkozást és a régi szerkesztőség elleni intézkedést az írószövetség részé— ről Lázár István próbálta mentegetni a Mozgó Világ decemberi számában, az ÚJ TÜKÖR január 8.-i számában pedig újabb magyarázkodással szolgál a közvélemény megnyugtatására. Ez a magyarázkodás persze nem túlságosan meggyőző, van azonban benne egy fejezet, amelyen érdemes elgondolkozni. A fejezet a társadalom és a kormányzat közti "közmegegyezésről** - társadalmi kompromisszumról - szól,aminek létezését a rendszer eddig általában tagadta, noha az emigráció már számtalanszor rámutatott, mennyire ennek a kétoldalú hallgatólagos megegyezésnek jegyében folyik az otthoni élet. Lázár István cikke az első, melyben leírva olvashatjuk: van ilyen közmegegyezés s a Mozgó Világ ennek játékszabályait szegte meg és azért kellett bűnhődnie, mert áthágta a láthatatlan korlátokat. Ezekről a korlátokról is vall Lázár István cikke, ami szintén meglepő őszinteségre mutat. De hadd idézzük a cikk idevágó részeit: "Ma igen kérdéses számomra, mihez kell nagyobb bátorság? Valamely,a hatalmi szférában történt változást érinteni. Vagy kimondani például azt, hogy valami nem tetszik egyik másik "bátor" cselekedetben, ami történetesen nem nyerte meg a hatalom tetszését. Vannak ugyanis tabuk és falak, akkor is,ha vitatjuk, hogy pontosan mik ezek és milyen messzire vannak, és ha különféleképp vélekedünk értelmiségi létünk, cselekvéskörünk tágasságáról vagy szűkösségéről." Majd így fejezi be gondolatmenetét Lázár István: "A nemzeti közmegegyezés nem egyoldalú viszonyt hoz létre. Lehetőségek és kötelmek, szabadság és elkötelezettség olyan keretét jelenti, formálta meg, ami bár nem változatlan, hiszen ki van téve az időnek, ,de mindig elég pontosan meghatározott, vice versa. Én azt hiszem, a régi MOZGO hibás helyzetértékelése valahol itt kulminál. A feltételrendszert, amiben élünk és amit joggal-okkal kívánunk a magunk számára folyton jobbítani, egyoldalúan értelmezte." - A MOZGÓ VILA'G szélnekeresztétt régi gárdája egyoldalúan értelmezte a közmegegyezés rávonatkozó szabályait s ezért elérte a hatalom büntető keze. Vannak tabuk és falak! De még mennyire! Ideje volt, hogy beismerjék. Javier Pérez de Cuellar ENSz főtitkár február végi magyarországi látogatásáról összefoglaló jelentést adott ki a budapesti kormány. "Dizájn és libamáj" címmel szól egy hosszabb cikk a Magyar Nemzetben a csomagolástechnika fontosságáról és a formatervezés fejlődéséről. Szakemberek beszélgetnek ezekről a kérdésekről a pesti belvárosi - ismétlem: a pesti belvárosi - Design Centerben. Merthogy ilyen szépnevú intézmény is létezik ma már a magyar fővárosban. És itt születik a magyar dizájn. Úgybizcny! (A magyar nyelv tisztaságának jegyében.) "A szovjet kormányfő választási beszéde" - e viccrovatba illő vastagbetus cím díszíti a március 2.-i Magyar Nemzet első oldalát. Mert ugye tudvalevőleg rövidesen választásokat fognak tartani a Szovjetunióban s arra föl kell készülni. A cím alatt olvasható cikkből kiderül, hogy Nyikolaj Tyihonov is találkozott "választóival" a moszkvai Nagy Színházban, ahol igyekezett meggyőzni őket, hogy rá, illetve a kommunista pártra adják szavazatukat. Miért, lehet más pártra is szavazni? dehogy lehet! Hát akkor minek az egész színház a Nagy Színházban? Szemfényvesztésnek, hogy a jámbor orosz polgár ezt higyje: tőle is függ valami. Pedig semmi. A "választáskor" majd bemehet a szavazófülkébe és berajzolhatja a keresztet az egyetlen kockába! a kommunista (bolsevik) párt kockájába. Más választása nincs. Oleg Jerminskin ügyét bőven tárgyalja a hazai sajtó. Nem győzik hangoztatni,hogy a szovjet olimpiai attasétól jogtalanul tagadta meg Washington a beutazást az Hgyesült Államokba, Némelyek az olimpiai gondolat sérelmét látják ebben. Arról viszont megfeledkeznek a protestáló^k, hogy Jerminskinre nézve terhelő adatok jutottak a State Department birtokába: legutóbbi Los Angeles-i útja alkalmával már megfigyelés alatt tartották és fölmerült a gyanú, hogy kémfeladatokat végez. A szovjet kémszolgálat nem válogatós: ha kell, diplomaták mellett sportembereket is igénybevesz céljaihoz. Az olimpiai eszme nagyobb dicsőségére.
