Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-15 / 2. szám
VIII. évfolyam 2. szám - 1984-. április 15 .::v H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15-én Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct., Falls Church, Virginia 22042 Magyarországi sajtószemle március 1-től 31-ig Hat folytatásban - szeptembertől februárig - közölte a KORTARS Fekete Gyula Meditáció Amerikáról című élménybeszámolóját, egy párhetes körút tapasztalatainak és benyomásainak laza szálon összefüggő gyűjteményét. A terjedelmes írás hangja - főleg más, hasonló műfajú hazai dolgozatokkal összehasonlítva - eleg higgadtnak mondható, de egyes fejezeteknél nagyon érződik az^igyekezet, menynyire próbálja az író leplezni - leküzdeni - a velünk, emigránsokkal szembeni ellenszenvét, negatív előítéleteit, lís ez nem mindig sikerül... A "Meditációnak" mindenkép érdemes figyelmet szentelni. Nemcsak azért, mert Fekete Gyula élesszemu megfigyelő, ért a szociográfiához és mestere a^tollnak, hanem azért is, mert személyében a mai magyar írónemzedék egyik vezető alakja járta Amerikát. ^ Fekete Gyula a Magyar írószövetség alelnöke, akinök van mer,sze kenyes kérde'seket bolygatni otthon s bírálni is tud,ha elégedetlen ezzelazzal. Legfőkép azonban azért hasznos elolvasni Fekete Gyula útinaplószerú feljegyzéseit, mert megtudjuk azokból* milyennek xis látnak bennünket otthonról, hogyan festünk a futó vendég szemével nézve? Es mivel egy kívülálló sokmindent észrevehet, ami a körön belülieknek már föl sem tűnik, talán még hasznosíthatjuk is ezeket a megfigyeléseket. Persze sok megállapítása vitára ingerli az olvasót. E sorok írója sem először akaszt tengelyt Fekete Gyulával - elsőízben még itt jártakor, egyik előadásával kapcsolatosan írtam meg kifogásaimat, amire ő reflektált is a Kortárscikkben -, de most, hogy megjelent a Meditáció "Utolsó része is, szükségesnek látszik összefoglalni véleményünket az egész hosszúra nyúlt, gyakran mellékvágányra futó írással s főleg annak tendenciájával szemben. Ez pedig arra irányul, hogy szánalmasnak mutassa be az emigráns sorsot,félresiklott életű, önmagunkkal meghasonlott embereknek festve .bennünket, politikai menekülteket. Kivéve persze az olyanokat, akik - mint egyhelyütt írja - "örülnek a hazai sikereknek és akiknek hitvallása az egyetemes magyarság szolgálata; ezeknek az embereknek szívügyük a magyarság léte, jövője, és nagyon jól tudják, hogy a lét és jövő sorskérdései az óhazában dőlnek el." "Ök aggódnak a magyarság sorsáért - folytatja az író -, szemben az elzárkózókkal, az ellendrukkerekkel." Fekete Gyula ezzel olyan gondolatpárt állít föl, ami mélységesen sértő a politikai emigrációra. Mert szerinte az elzárkózók.az "ellendrukkerek" - értsd« az emigráció elvhű tagjai - elfordulnak a hazától, nem is aggódnak aggódhatnak - a magyarság sorsáért és a sorskérdésekhez sem lehet^érzékük. Ez csak azok privilégiuma, akik "egyetemes magyarságszolgálatot" végeznek e's nem restek örülni a hazai sikereknek... A kettő - Fekete Gyula legalábbis igy gondolja - kizárja egymást* szerinte csak azok maradhatnak jó magyarok az emigrációban, akik nem zárkóznak el a hazai kapcsolatok elől, vagy - ahogy ő fogalmaz fenkölt stílusban - "az egyetemes magyarság ügyét többre tartják minden politikánál." Más szavakkal: nem rágódnak elveken, hanem elfogadják a hazai realitást, a rendszer létezését. "Az amerikai magyarságnak igen nagy hányada - olvassuk odébb - azonosítja a rendszert a hazával. Azoknál ez nem okoz gondot, akik a hazai politikával,a^ szocializmussal rokonszenveznek. Üe akik tagadják a hazai politikát, a 'létező szocializmust*, a rendszert, sokan ezzel együtt megtagadják óhazájukat is, az ott élőkkel, mindenestül."
