Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-15 / 9. szám
ö Le leplező dokumentumokat mutatott be a lengyel televízió Lech Walesáról, a feloszlatott Szolidaritás egykori elnökéről. A dokumentumok feltárják, hogy Walesa internálása idején miként igyekezett biztonságba helyezni a nyugati bankokban lévő több mint egymillió dollárját. (A hir a Magyar Távirati Iroda címkéjével került a sajtóba: csak szégyenkezni lehet azon, hogy a hivatalos magyar hirügynökség ilyen rágalmazó ostobaságot hajlandó világgá kürtölni.) Örökzöld téma, hogy Magyarországon folynak a tej tárolására, ill. árusítására szolgáló müanyagzacskók. Folytak már tizenhárom évvel ezelőtt is, amikor e sorok Írója még otthon élt Budapesten - akkor vezették be ezt az uj találmányt az idejétmulta tejesüveg helyett - és folynak ma is. A kezdetben korszerűnek vélt és örömmel fogadott újítás azóta is megkeseríti a hazai vásárlók életét. A témáról már számtalanszor olvastunk humoros, vagy mérgelődő sorokat, de semmi változás: a magyar ipar a mai napig nem volt képes olyan műanyag zacskót, vagy tartályt gyáratni- ami nem ereszti a tejet. Legutóbb l’ehér Klára irt a zacskós tej körül szerzett legújabb élményeiről s az írásából tudtuk meg, hogy valamit azért kitaláltak a magyar kereskedelmi szakemberek, hogy megszüntessék a tejeszacskók lucskosságát. Érdemes az ismertnevü pesti újsagírónő glosszájának idevonatkozó részét idézni« "Az önkiszolgáló élelmiszerboltban kötelező (!) a kosár. Az ember felvesz egyet a bejáratnál, aztán rázni kezdi a kosarat, mire kipotyog belőle jjlokk, homok, liszt, dara, kicsurog belőle valami tej-tejföl-olaj-méz összetételű ragacs, és marad az alján valami sáros massza." Már nyomon vagyunk: ebben elsősorban a tej a ludas. Illetve a csurgó zacskó. "Mert a tej folyik - olvassuk tovább ^ehér Klára panaszait -, nyíltan és szemérmetlenül folyik. Igaz: a tejeszacskók mellett már megtalálható az a mosogatórongy is, amivel mindenki meguurólheti a kívül-belül lucskos zacskót." íme, itt a nagy találmány* a mosogatórongy! Aki nem szeret csöpögő, folydogáló tejeszacskót beletenni a szatyrába, az szárazra törölgetheti a sajátját, az erre a célra rendszeresített (a sok használattól nyilván nemkevésbé lucskos) mosogatóronggyal. Hogy hazáig a szatyorban újra levet ereszt majd a tejeszacskó, az nem érdekli a közérteseket. Fő,hogy a vevő fizessen érte. A többi már az ő baja. A hazai kereskedelmi erkölcsről szól egy másik glossza is (történetesen a Magyar Nemzet ugyané számában), amiből az eladók jómodorára következtethetünk. "Hosszú sor a zöldségárússtand előtt a Móricz 2sigmond körtéren. A várakozók közül egy fiatalasszony kivesz egy káposztát a kupacból, ráteszi egy üres mérlegre és kikészíti az értejáró pénzt, öt forintot. Aztán odanyújtja az árút az eladónak és adja az öt forintost is." Nem akarom idézni az ebből adódó vita részleteit - az eladó ugyanis hat forintot számolt -, csak a végkifejletet ismertetem* "A megszégyenített fiatalasszony előkeríti a hiányzó pénzt és csendesen megjegyzi* - Szívesen adom, ha szüksége van rá. A káposzta csattanva repül vissza a helyére, a pénz pedig a_ hölgy előli csörömpöl..." - A Móricz Zsigmond téri zöldségesstandot a KÖZÉRT üzemelteti, az eladó KÖZÉRT-alkaImazott. Kérdés, meddig hagynák a munkahelyén az ilyen eladót mondjuk Amerikában? (Ahol üzleti elv, hogy mindig csak a vevőnek lehet igaza.) Magyarországon a zöldségesbolt is az államé és az eladók hatóságnak képzelik magukat. S így is bánnak a vevőkkel... "Nem a szépfotó döntött" címmel beszámolót olvashatunk az Esti Hírlapban az első szocialista szépségkirálynőválasztásról. Mint ismeretes, néhány utazási iroda összeállt és nyugati mintára meghirdette Magyarország szépségkirálynő-választását. Az ország minden részéből kilencszázan jelentkeztek a vetélkedőre s az ezek közül "kiszűrt" 38 legszebb került a döntőbe. Ez a Budapesti Sportcsarnokban zajlott le és éjjel tizenegy lett, mire a zsűri kihirdette, hogy a győztes Szentpéteri ''-silla, 18 éves makói kislány. — "A fej fej melletti küzdelemben - olvassuk a beszámolót - végül is nem célfotó, a bíráló bizottság döntött. De hogyan?..." Mert nem lett volna szocialista szépségkirálynőválasztás, ha itt is ne történt volna csalás,- bunda -, ne lett volna protekció. A döntőben olyanok is feltűntek - írja az újságíró -, akik már régebben kiestek, viszont nem jutottak be olyanok, akikről méltán hitte mindenki, hogy ott lesznek. (Közben biztosan ískúderezték a lányokat...) Mélabúsan fejezi be riportját az újságírói "A szépségverseny kicsit kezdetleges, elegáns "bundába" csomagolta be a szép hölgyeket..." Bunda a totóban, bunda a szepségversenyen... Közerkölcsök. A korrupció nagyban és kicsinyben mindenütt jelenvan.
