Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-15 / 8. szám

Egyetlen, amiben bízhatnak, a nyugati nyilvánosság. A szabad világ sajtója, mely felfigyel rájuk, érdeklődést mutat sorsuk iránt és nyilvánosságot ad mindannak, amit közölni akarnak a világgal. Egy magárahagyott népcsoport küzdelméről a megmaradásért, a kisebbségi élet számkivetettjeinek kínlódásairól. Ezek nevében, ezekért ír Duray Miklós, aki igy vall könyve első oldalán* "Minden ember kötelessége elmondani tapasztalatait, továbbadni felismeréseit. Ez alól nem mentesít semmi. A mi helyzetünkben megbocsáthatatlan mulasztást követnek el azok, akik elhallgatják azt, amit átéltek..."

Nem jelenhetett meg a könyv Csehszlovákiában, nem juthatott az olvasók elé Magyarországon, megjelent hát nyugaton, a szabad világban. Püski Sándor jó érzékkel ismerve föl a Kutyaszorító értékét, hűen az általa,alapitott hajdani Szerb-utcai Magyar Élet könyvkiadó hagyományaihoz (a Magyar Elet rendszerint olyan műveket jelentetett meg, melyek kiadására más nem mert vállalkozni) kinyomatta a kéziratot. Fölbecsülhetetlenül fontos szolgálatot téve ezzel az elszakított területeken élő magyarságnak, de a magyar emigrációnak is.

"Duray Miklós könyvének amerikai megjelentetése kényszer - írja Csoóri Sándor az előszóban - A kényszerrel együtt azonban mégiscsak olyan nyilvánosság, amely nem a politikai botrány, nem az anarchia s nem a terrorizmus eszközeit választja, hanem a megegyezést kereső ember egyetlen módszerét* a vallomásba ágyazott igazmondást." Pár sorral előbb a Duray ellen indított hajszáról ír Csoóri és megjegyzi* "Szorongatott helyzetében egyedüli védelme a nyilvánosság volna. Vagyis, ha önéletírása odahaza jelennék meg magyarul és szlovákul." Es hozzáteszi* "Sajnos, ez még reménynek is reménytelen!"

Ha nagy tett volt a könyv kiadása, az igazi bátor cselekedet mégis az előszó! Mert Csoóri Sándor Magyarországon él és ott állt ki Duray igaza mellett, onnét küldte a "Kapaszkodás a megmaradásért" önmagukban is valiomásértékű sorait, hogy írói neve tekintélyével hitelesítse a fiatal szerző élménybeszámolóját. És ehhez nem mindennapi bátorság kellett* Csoóri a kommunizmusban majdnem olyan kiszolgáltatottja a hatalomnak, mint Duray a trianoni határokon túl. Es mégis le merte írni a fenti sorokat, mert érezte, hogy az igazság Duray oldalán van. Ez emberi és írói nagyságra, felelősségtudatra vall.

Csoóri Sándor az előszó "ürügyén" a fentebb idézetteknél keményebb dolgokat is ír* gyilkos kritikájával egyenesen a diktatúrát veszi célba és mesteri tömörséggel mutat rá a szocializmusnak nevezett rendszer alapvető gyarlóságaira, a hibák - "az őrületbe csúszó torzulások" - gyökereire. Hadd idézzük a Duray-könyvhöz írt előszavából a legfontosabbnak ítélt néhány bekezdést*

Ezek az őrületbe csúszó torzulások nem egyszerűi félreértések. Ott van mögöttük a törvény: a szocializmus végiggondolatlan eszmerendszere és gyakorlata.

Hadd említsek néhányat a bajt kiváltó okok közül.

Elsőül rögtön az egypárt rendszert kell említenem.

A többpárt rendszerű országok nacionalizmusa eleve nem lehet olyan féktelen és diktatórikus, mint az egypárt irányította országoké. Hisz ahol pártok versenyezhetnek a hatalomért, ott akár meggyőződésből, akár pártérdekből az egyik küzdőnek föltétlenül fel kell vállalnia a nemzetiségek gondjait. Mert ha nem vállalja, számíthat rá, hogy a következő népszavazáson a millió-kétmilliós kisebbség könnyen az ellenpárt oldalára billentheti a kormányzás mérlegét.

A másik ok, amely legalább ennyire kiszolgáltatta a nem-1 zetiségi egyént, a magántulajdon megszüntetése: illetve komoly; korlátozása. Amíg például a kisebbségi parasztnak volt földje.

voltak lovai, tehenei, termett kukoricája és az állam - ha képletesen is - rászorult a tejre, a húsra, a kukoricára, a tehénbőrből készült cipőtalpra, nem kellett annyira félnie. Nemcsak a szentesített jog védte, hanem az államérdek is. De a magántulajdontól megfosztott egyén, elveszítve gazdasági támasztékát, pajzsát, tökéletesen elveszett állampolgárrá változott, ide-oda lökhető alkalmazottá.

A harmadik alap-ok: a kisebbséget lelkileg, nyelvileg, morálisan védő egyházak megroppantása. A marxizmus ideológiai kartácstüze a többségi nép vallásos életét és intézményeit is megtépázta alaposan, de rombolni a kisebbségi élet sáncaiban rombolt a legtöbbet. Amit a román király sose mert volna elkövetni, azt a szocializmus világnézetére hivatkozó pártvezérek szemrebbenés nélkül elkövették: olyan kimagasló erkőlcsiségú püspököket bőrtónőztek be indok hiányában is tíz-tizenöt évig, mint például Márton Áron.

Otthoni író tollából olvasni ilyen merész és kertelés nélküli kritikáját a szocializmus Lajtán túli gyakorlatának - még ha ámerikai kiadású könyvben jelent is meg - több mint szokatlan. Meglepő és örvendetes, Mert ha valaki, akkor Csoóri Sándor tudja,miről beszél, mit és miért bírál. De azt is tudta* ez nem marad titokban a hazai hatalmasok előtt sem és,a tabu-témák kíméletlen megbolygatásával alaposan a tyúkszemükre taposott. Es ezt azok soha nem fogják megbocsátani neki.

Mindezzel számolnia kellett Csoórinak, amikor az előszót megírta és kijuttatta Amerikába. Ennek ellenére olvashatók az előszóban még cifrább dolgok is. Mindet lehetetlen idézni, de két mondatot mégis kiemelünk - mutatóba. Az elsővel még a tabuk tabujá-fc,a nagy Szovjetuniót is megfricskázza Csoóri* "Hogy a