Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-15 / 7. szám
- a -rábízván az olvasóra» gondolkozzék azon,vajon miért rombolták le a munkások és parasztok honában még azokat a közösségi kereteket is, melyek e két társadalmi osztály művelődését, önképzését és fejlődését szolgálták. Vajon miért?... A közösségképződés akadályairól szólván később szolgál némi magyarázattal e miértekre? "A negyvenes-ötvenes évek fordulóján azt hittük, minden megtervezhető, végrehajtható és ellenőrizhető központilag'. Nincs tehát szükség semmire, ami a terv szempontjából nem racionális, nincs szükség társadalmi részvételre, a társadalom önmozgására, az emberek spontán törekvéseire, társulásaira: mindez inkább zavarja a tervet, és veszélyezteti a kialakult rendet" - írja a szerző, majd hozzáteszi« "Ez az atmoszféra természetesen nem kedvezett új közösségek létrejöttének." A régieket betiltották, de újakat akkor sem engedélyeztek volna, ha mutatkozott is volna rájuk igény. De nem mutatkozott. Mert a társadalom leszokott a közösségi gondolkodásról és közömbössé vált. Ahogy leszoktatták a köz ügyeivel való törődésről és közömbössé tették az ország dolgai iránt. Az állampolgárok tudomásul vették - tudomásul kellett venniök -, hogy az irányítás egy kis kör privilégiuma: a felsőbb hatalom - a párt - helyettük gondolkodik, helyettük dönt és nélkülük kormányoz. Ez is a közösségi tudat elsorvadásának következménye volt s ez a tudat az évek múlásával egyre inkább beszűkült. "Kialakult - olvassuk a szerző summázását - a nem-az-én-dolgom, nem-a-mi-dolgunk, az állam dolga vállvono^atós, közönyös magatartása. A szakirodalom ’a kívülálló apátiájának’, a saját és kösössége életének irányításán ’kívülrekedt ember apátiájának' nevezi ezt a kóros magatartást." Ez a valóban kóros állapot jellemző ma az egész magyar társadalomra, de talán leginkább feltűnik a képzettsége jogán vezetésre hivatott értelmiségnél. Hankiss Elemér könyve végén utal arra, hogy ezt az értelmiséget kizárták a közületi cselekvés teréről s erőnek erejével magánszférába szorítják be, mint gyereket a szülők a gyerekszobába. A közösségi élet lehetőségeitől megfosztott, a közügyektől elzárt társadalom soha nem tud igazán felnőtté válni - mondja Hankiss - és örökké gyermeteg, infantilis társadalom marad. (Tegyük hozzá: a rendszer érdekeinek megfelelően. Hiszen egy felnőtt, érett társadalommal nem bánhatna kénye-kedve szerint.) A közösségek hiánya a társadalom hétköznapjaira is rányomja bélyegét. "A közösségek fontos szerepet játszanak a felgyülemlő feszültségek levezetésében. Ha egy társadalomban nem működik a legkülönfélébb közösségek gazdag hálózata, ha az emberek magukra maradnak feszültségeikkel, nem találnak biztonságot egy-egy közösségben, ha érdekeik beléjük fojtódnak, s csak sunyin érvényesíthetők, s ha körülöttük mindenki ugyanilyen bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban érzi magát, akkor lábra kap a társadalmi együttélés egyik legpusztítóbb betegsége, melynek főbb tünetei a következők: kisebb-nagyobb mértékben mindenki kielégületlen, mindenki bizalmatlan, türelmetlen s ingerlékeny mindenkivel szemben" - idézzük Hankiss véleményét, hozzáfűzve még a kötet egy másik fejezetében olvasható konklúziót« ‘‘A mindennapi együttélés rendje így megzavarodik, állandó súrlódások, sérelmek, feszültségek forrásává válik. Az általános bizalmatlanságnak, rosszindulatnak, acsarkodásnak a légköre ez." Csoda ezekután, hogy rossz a társadalmi közérzet a mai Magyarországon? Sajnos, sok remény nincs arra, hogy míg ez a rendszer tart, a közösségek harmóniája visszaállhat hazánkban. "A régi világ elmúltával - írja erről a szerző - sokan azt hitték, hogy az új gazdasági-társadalmi ’alépítmény’ automatikusan létrehozza majd a maga tudat-értékrendbeli (közösségi) ’felépítményét’. Nem hozta létre. Zavart és zavarodottságot hozott létre." A közösségképződés esélyei nem javultak. "Hogy egy közösség létrejöhessen, közös érdekre,^ közös célra, közös értékrendre és mindezek meglétének tudatára, vagyis más szóval» ’mi* tudatra van szükség" - szögezi le végezetül Hankiss Elemér s közben társadalomtudós létére maga is tudja, hogy ez az egyik legnagyobb hiánycikk a kommunista Magyarországon. Éppen abban a rendszerben van baj a "mi" tudattal, mely fennen hirdeti, hogy a nép rendszere, ahol minden a népé... Hogy e könyv kézirata átcsúszhatott az előzetes könyvkiadói cenzúrán és kinyomtathatták, csak szerencsés véletlennek köszönhető.De megjelent és nagyobb^ sikere van, mint egy kriminek. Az is« krimi! A magyar nép ellen elkövetett bűnök felsorolása. Amit tanulmányoznunk kell, hogy tudjuk« mit és hol kell majd javítani, hogy a magyar nép élete egyszer ismét visszazökkenhessen a rendes kerékvágásba és helyreállhasson a magyar társadalom belső egyensúlya.
