Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-15 / 4. szám
I A TASzSz-iroda nyilatkozatát közlik a budapesti lapok, mely szerint a nyugati sajtó minden alap nélkül csap óriási lármát Andrej Szaharov körül. A tény az, hogy_Szaharovnak tudományos tevékenysége jellegéből adódóan - idézzük szószerinti hűséggel - különösen fontos állami és katonai titkok vannak birtokában« épp ezért nemzetbiztonsági érdekből kiindulva,nem utazhat külföldre - fejeződik be a TASzSz közleménye. - Szegény Szaharov! Eveken át hangoztatta, hogy nem hagyja el hazáját. A szovjet titkosrendőrség szünet nélküli zaklatása annyira "kikészítette", hogy most már szívesen szabad földre jönne. De a sorompó végleg lecsapódott előtte« nemzetbiztonsági érdekből. (Vajon megtörténhetne-e hasonló dolog Amerikában? Teller Ede például elég sok fontos katonai titok birtokában lehet, de arról még senki sem hallott, hogy államérdekből korlátozták volna szabad utazásában, az ország elhagyásában. Hja ahány ház,annyi szokás!^ A Dimitrov téren (volt Fővám tér a Belvárosban) felállították Georgi Dimitrov életnagyságnál nagyobb bronzszobrát. Ehhez tudni kell, hogy a jobb sorsra érdemes pesti téren mar 1956 előtt elhelyeztek egy Dimitrov szobrot - ettől kapta a nevét -, de ezt a forradalom alatt a tüntetők ledöntötték. Kádárék visszatették ugyan talapzatára a Reichstag-per kapcsán világhírre vergődött bolgár kommunista mellszobrát - mert az még csak mellszobor volt -, azonban a jelek szerint úgy érezték, az "inzultusért" elégtétel jár a bolgár nép nagy fiának. Most épp bolgár napokat rendeztek Budapesten. Ez jó alkalom volt arra, hogy a "bolgár-magyar szocialista testvériség" ünneplése közben felállítsak a tér közepén Dimitrov elvtárs "életnagyságnál nagyobb bronzszobrát". Hadd legyen miben gyönyörködniük a vásárcsarnokba igyekvő magyar dolgozóknak... Csak enyhe undorral lehet olvasni a magyarországi lapokban az arról szóló - és egyre gyakrabban felbukkanó - híreket, hogy egyes hajdan jólismert és színvonalat, márkát jelentő üzleti, kereskedelmi nevek iránt mekkora az érdeklődés. Nos természetesen az állam részéről, mely a nagyobb nyereség reményében próbál viszszakeresztelni ipari termékeket, üzemeket és vendéglőket a régi háborúelotti névre. Ugyanez a rendszer, mely harminc évvel ezelőtt elkergette a tulajdonost és leverte a cégért, hogy semmi se emlékeztessen a hajdani "kapitalistára", új elnevezésekkel, sok esetben "üzemegység" jelzéssel illetvén 'híres éttermeket, cukrászdákat,ma a régi,kiebrudalt tulajdonos hozzájárulását kéri az eredeti név használatához. - Mindezt az juttatta eszembe, hogy olvasom»^ "A Vörösmarty cukrászda szeretné felvenni ismét régi nevét s ezért a vezetőség tárgyalásokat kezdett az egykori tulajdonosok jogutódaival." - Hány, de hány embert, mennyi élete munkájával hasznosat alkotott embert tett a rendszer földönfutóvá az államosítások idején, fosztott ki mindenéből, zárt börtönbe, üldözött emigrációba, vagy az öngyilkosságba, a halálba! Mert a szocializmus épitáse megkívánta az államosítást, a marxizmus-leninizmus forgatókönyve úgy írta elő, hogy a magánvállalkozás^, magánkezdeményezést meg kell fojtani. Megtörtént. Az eredmény ismeretes. Es ismeretes az is, hogy az "új gazdasági mechanizmus" és a reform szemfényvesztő varázsigéivel most mindent megpróbálnak visszacsinálni« a maszekolást, a régi elnevezéseket. Mert máskép nem megy, különben teljes lenne a csőd. De a magánvállalkozást újra engedélyezni lehet, a Vörösmarty cukrászda fölé is megint ki lehet írni a "Gerbeaud" nevet, hanem a harminc év sérelmeiért, a szenvedésekért,a megaláztatásokért aligha lehet már kárpótlást adni a hajdani tulajdonosoknak. Ami megtörtént, megtörtént - vonják meg vállukat a rendszer urai (akik közül sok - maga Kádár János is - lelkes végrehajtója volt az államosításoknak)« történelmi korszakokban előfordulnak túlkapások, de elégtétel a régieknek? Elismerése annak, hogy az ő módszerük volt a jobb, a szocializmus "megreformálása" csak az 5 utánzásuk? Minek az? Meg sem jaj?ja az eszüket, annyira el vannak foglalva a kommunizmus^építésével, mely nehéz munka közben jól esik megpihenni egy feketére a patinás ^ Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászdában. Ami - ha így haladunk - rövidesen az új vezető osztály számára is Zser-bo-bó lesz, mint volt a valamikori elsüllyedt világban. Nehéz erről szatírát nem írni. Nehéz lenne - ha mindez nem lenne mélyen elszomorító. Robert D. Muldoon, Ui-Zéland miniszterelnöke hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. A vendéget Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta a Ferihegyi repülőtéren. (MTI-jelentés - május 13»)
