Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-15 / 3. szám

- J -rendelt szerepkörrel és - ami az egészben talán a legelszomorítóbb! - nem is vágyig többre. Ónként leszállította az élettel szembeni igényeit.

Úgy tűnik, a Rákosi-rémuralom évei oly mély nyomokat hagytak az értelmiség lelkében,^ hogy azóta sem képes megtalálni önmagát és nem tudja visszanyerni önbecsülését. Azt sem tartja megalázónak, hogy a hatalom birtokosai - mert rászorultak szaktudására - igénybeveszik képességeit, de az ország vezetésében nem tekintik egyenrangú partnernek. Annyira élnek benne a múlt szörnyű emlékei, hogy mindent ahhoz viszonyít és "ahhoz képest" alapon elégedett sorsával. Még mindig fél. Fél, hogy valami fordulat következtében elveszíti ezt a kevés jót is, fél, hogy újra meghúzzák a gyeplőt,fél, hogy a lengyel események miatt szigorításokra kerül sor, fél, hogy megfosztják nehezen elért kis mozgási szabadságától és fél, hogy Kádár kiesik Moszkva kegyeiből és rosszabb, jön utána... Az egész élete merő félelem* Rákosi terrorja úgy beoltotta a félelmet az értelmiség szívébe, hogy nemzedékeknek kell felnoniök, míg ebből kigyógyul.

És máris jelentkeztek egy új generáció képviselői, akik nem tartoznak a megfélemlítettek közé s akiknek van bátorságuk nyiltan beszélni a sérelmekről. Még kevesen vannak és a hangjuk sem túl erős, de a mi dolgunk, hogy felerősítsük azt. Ez a lázadó generáció sohasem ismerhette az igazi szabadságot, mert a kommunista diktatúrában nőtt föl, de mégis többet kíván annál, amit a rendszer nyújt számára. Nem éri be holmi félszabadsággal, a hatalom kegyéből kapott látszatengedményekkel. Ennek a generációnak legjobbjai egyre hangosabban kiáltják világgá az igazságot. Ezek a fiatal értelmiségiek a mi természetes szövetségeseink, akikkel közösek a céljaink. S ezek közt egyik legfontosabb, hogy felrázzuk a magyar értelmiséget, melynek mostani magatartásáról Ady sorai juthatnak eszünkbe* Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szívét kobozzák S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Az amerikai kormány beváltotta szavát és mivel Ceaucescu többszöri figyelmeztetés ellenére sem vonta vissza azt a rendeletét, hogy a kivándorló román állampolgárok kötelesek nemes valutában (I) megtéríteni az államnak a rájukfordított oktatási költségeket, megvonta Romániától az eddig azt megillető vámkedvezményt. A nagy amerikai hírügynökségek április közepén közölték a döntést és a részletekről még annyit, hogy az amerikai külügyminisztérium egyik magasrangú tisztviselője maga utazott Bukarestbe és személyesen adta át a román diktátornak Reagan elnök üzenetét«további intézkedésig felfüggeszti Románia jogát a kedvezményes vámtarifákhoz« Ceaucescu a hír hallatán nyilván dult-fült, de ez nem változtat a tényeken. Azon, hogy a román gazdaságot rendkívül súlyosan érinti a "most favored nation" státus elvesztése. Sokmillió dollárra tehető a kár, amit emiatt Romániának el kell viselnie és ez a veszteség - a mostani, amúgyis zilált gazdasági viszonyok mellett - katasztrofális következményekkel járhat, A Romániából szállingózó hírek máris újabb élelmiszerkorlátozásokról, a jegyrendszer kiszélesítéséről szólnak. Es - amint az várható volt - ezek az intézkedések elsősorban az erdélyi magyarságot sújtják. Értesüléseink vannak arról, hogy a készletek elosztásánál hátrányosan kezelik a magyarlakta vidékeken lévő élelmiszerboltok igényeit és kevesebb árúval látják el őket, mint a regáti üzleteket. Tehát - sajnos - ez az intézkedés is magyar véreink szenvedéseit növeli... Egyrészről örülnünk kell annak, hogy Ceaucescut kezdi megismerni a hivatalos Amerika is és remélhetőleg hamarosan kiesik itteni pártfogóinak kegyeiből, másrészről viszont aggódnunk kell magyar véreink sorsáért, akik az egyébként csak helyeselhető amerikai döntés miatt még többet fognak nélkülözni. Es ebben hibás a magyar emigráció is* amikor nyilvánosságra került az amerikai kormány elhatározása, a szabadföldi magyar sajtó lapjai óriási eredményként - magyar győzelemként! - üdvözölték azt. Ez oktalanság, nagy taktikai hiba volt. Eltekintve attól, hogy az igazságot sem fedi, csak arra volt jó, hogy Ceaucescu minden dühével a magyarok ellen forduljon és rajtuk, a kiszolgáltatottakon bosszulja meg ”i -».—e ^ met-,- ami az .hu'ov*^ kaJ •-»?»orv»•*■*•■>*• y»ó«»»óv«r. f 4*«+,e 5+ ígv srr,í őrá.-.í f. akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy ürügyet szolgáltasson Ceaucescunak az erdélyi magyarság gyötrésére. - Máskor legyünk diplomatikusabbak és palástoljuk örömünket, ha Ceaucescuékat kudarc éri.