Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-15 / 6. szám
emigrációról"... Meglehetősen pontatlanok Szántó elvtárs értesülései, különben tudhatná, hogy éppen Ötvenhat eszméinek közös tisztelete az, ami egy táborba egyesíti az emigráció minden rétegét, tekintet nélkül arra, hogy annak tagjai Í5-ben, 47-ben, vagy 56-ban jöttek szabad földre. Ellentétek, viták természetesen adódnak - mint minden emberi közösségben -, de azoknak semmi köze ahhoz, hogy valaki "dipi" volt-e, vagy szabadságharcos. Hazajáró minden csoportban akad, de még olyanok közt is szép számmal, akik politikai emigránsoknak tartják magukat. Ezek korunk különleges képletei» hazajáró s ismét visszatérő, a rendszerrel beutazó vízumért alkut kötő politikai menekültek. Nos, ezek azzal érvelnek* ez már nem ugyanaz a rendszer, mely elől ők emigráltak, amelyik őket elüldözte. - Manapság olyan világ van otthon, amibe ugyan végleg még nem mennének haza, de amiből talán már el sem jönnének... Tetszetős, de felületes érvelés. Amit napról-napra szüntelenül cáfol a most is érkező menekültek sora. Századunk ötödik emigrációs hűlláma,melyről ugyan egy szót sem ír Szántó Miklós, de melynek tagjaira legalább olyan gyűlölettel tekint, mint amilyennel Rákosi kezelte a "negyvenheteseket". Akik felvilágosították Nyugatot és a régebbi emigrációt, hogy mi történik valójában Magyarországon? Ezt teszik az ötödik hullám menekülői, az utolsó két évtized politikai emigránsai is, akik ha számszerűen nincsenek is oly sokan,^ mint az előző hullámok tömegei, hiteles tanúságukhoz nem fér kétség. Disszidálásuk puszta tényével bizonyítják, hogy a már-még teória erősen sántít. Es tanúsítják, hogy a rendszer a réginek egyenes folytatása, lényegében ugyanaz. Semmit sem változott. Csak a külsőségek mások és a gazdasági helyzet javult. Ez minden. Az ötödik hullám tagjaival nem tud mit kezdeni a rendszer. Nekik nem "adhatja be" a liberalizálódás meséjét - amit a pár hétre hazaruccanó turistamagyarok oly könnyen elhisznek -, mert akik most érkeznek, azok végipróbálták s a maguk bőrén érezték a Kádár-rendszer módszereit. S ezek a módszerek semmivel sem humánusabbak Rákosiék módszereinél. Csupán kevésbé feltűnőek.- 3 -A Magyarok Világszövetsége új emigránspolitikájának szócsövéül szegődött Szántó Miklós azzal fejezi be cikkét: reméli, hogy a világban szétszóródott tisztességes, igaz magyarok előbb-utóob bizalommal fordulnak majd a népi demokratikus rendszer felé. Ebből következik, hogy aki húzódozik ettől,az szerinte nem tisztességes és nem is igaz magyar. Ami számunkra nem jelent meglepetést* jól tudjuk, hogy a hazai hivatalos szemlélet még ma sem változott a háború utánihoz képest. Kivéve azt a néhány gyászmagyart, aki hajlandó hídépítő, vagy éppen társutas szerepre vállalkozni, az emigránsokat ma is hazaarulóknak tartják hazai pártberkekben. Csak pzt a véleményüket gondosan titkolják. I»lert szükségük van a nyugati turisták, a rokonlátogatók dollárjaira, szükségük van a kapitalista kölcsökökre s^ehhez szükség van az ország jóhírére. Mindezek érdekében próbálkoznak most új ígéretekkel. A Magyarok Világszövetsége legutóbbi ülésén Gosztonyi János főtitkár több segítséget, sokoldalúbb támogatást helyezett kilátásba azoknak az emigrációs egyesületeknek, melyek hajlandók együttműködni velük. A feltétel* "Egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt." Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a politikai emigráció adja fel ellenzéki álláspontját, a bírálat jogát, történelmi hivatását és a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelmét. Azaz* adjon fel mindent és kapituláljon. Ez Budapest új offenzivájának célja. Sehogy ezt a célt elérheti-e, az kizárólag rajtunk, a nemzeti emigráció elvhűségén múlik. X Dr. Bognár József, a ^agyarok Világszövetsége elnöke mondotta legutóbb a Világszövetség elnökségi ülésén« "Változó viszonyok között végezzük munkánkat» a világban, a mi saját társadalmunkban és magában az emigrációban. ... Minőségében teljesen átrétegzódött az emigráció. Amikor a munkát elkezdtük, akkor még különböző okokból a régi emigrációval s annak is inkább baloldali részével kerültünk kapcsolatba. Többnyire még az úgynevezett lojális emigrációhoz sem jutottunk el az akkori nemzetközi körülmények között. £z a helyzet aztán gyökeresen átalakult. ..".-Most már az 1956-os emigráció alkotja az emigráció többségét, és ehhez teljesen.más .módszerekkel.kell közelednünk. A Világszövetségnek át kellett alaki tarfiéa^a^séds zeneit. ,-síSz be-s-séd volt az új taktika be ha rang-o z ása- - - •1
