Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-15 / 6. szám

\

VI. évfolyam 6. szám

1982. augusztus 15.

H Független Magyar Hírszolgálat

Megjelenik minden hó 15.-en

Szerkeszti: Stirling György

7245 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22042

Magyarországi sajtószemle július 1-től 31-ig

Szántó Miklós, aki - mint a nyugati magyarság részére készülő Magyar Hírek főszerkesztője - a hazai rendszer első számú emigráns-szakértőjének tartja magát, pár hónappal ezelőtt hosszú cikket írt a Társadalmi Szemlében a magyar emigrációról és a kádári emigrációs politikáról. Mivel a jelek arra mutatnak, hogy az anyanyelvi mozgalom jegyében eltelt tizenkét év sikertelesége után a Magyarok Világszövetsége most új taktikával próbálja megkörnyékezni az emigrációt, érdemes szemügyrevenni az írás fontosabb megállapításait, amikből következtethetünk arra» milyen is lesz ez az új taktika?

A cikk az Ötvenhat előtti kormányok emigráns-politikájának felidézésével kezdődik és leszögezi» azt a teljes elzárkózás jellemezte ."Az ötvenes évek első felének politikai torzulásai - írja Szántó - kihatottak a nyugati emigrációval kapcsolatos politikára is." Ez így fogalmazható meg» "Magyarország a nép országa lett« azok a munkások és parasztok, akik a régi úri rendben kivándorolni kényszerültek, visszatérhetnek és boldogulhatnak. Akik ^5 után elhagyták az országot, azok egytől-egyig hazaárulók. Akik pedig kint is maradnak, azok a szocializmussal szemben nyiltan a tőkés rendet választották, tehát a reakció szekerét tolják. Hern kívánatos veiül az érintkezés, mert az imperializmus befolyását sugározzák s ezzel a népi hatalom itthoni ellenségeit erősítik. Aki nincs velünk, az mind ellenünk van."

E korszak nyugati magyar emigrációjának összetételét vizsgálva Szántó elvtárs megállapítja» az első világháború előtt és a két világháború között kivándorolt, jórészt paraszti származású magyar csoportok mellé a harcok befejezése után u.n. nyugatos rajok érkeztek, melyek “a hidegháború időszakában kiegészültek a koaliciós pártok okkal vagy ok nélkül elmenekült politikusaival, a sokféle indítékból távozó emberek tömegeivel." Mindez - olvassuk - megváltoztatta az emigráció egész összetételét» a kintiek élesen szembekerültek mindazzal, amit akkor -a. fordulat éve után - a magyar politika jelentett.

A második világháború előtti nyugati magyar emigráció apolitikus volt - zömét a nyomortól menekülő kétkezi munkások alkották, akik keményen dolgoztak a megélhetésért és nem foglalkoztak politikával -, a háború alatt azonban, a befogadó országokhoz (Amerikához, Kanadához, stb.) alkalmazkodva határozottan antifasiszta jellegűvé vált. Ennek alapján az 19^5 utáni koaliciós kormányok nagyarányú visszatelepülést vártak. Hogy ez végülis teljesen elmaradt,sőt a nyugati magyarság megtagadta a közösséget az új rendszerrel, nagy csalódást keltett. Ezért Rákosiék - mint most Szántó Miklós is - a "nyugatosokat",és a koaliciós idők menekültjeit, az u.n. negyvenheteseket okolták s más tényezők mellett ez is hozzájárult a nyugati magyarsággal szemben annyira ellenséges hivatalos álláspont kialakulásához.

1956 után megváltozott a helyzet» a Kádár-rendszernek szüksége volt a nyugati országok erkölcsi elismerésére, hogy enyhüljön a forradalom leverését követő fagyos nemzetközi légkör, de másrészt a Rákosi-korszak gazdasági csődje meggyőzte őket arról, hogy nyugati segítség nélkül nem boldogulhatnak és nem stabilizálhatják hatalmukat. De azt is tudták, hogy egyik céljukat sem érhetik el, ha nem változtatnak a nyugati - főleg az amerikai - magyarsággal szembeni magatartásukon. Nemcsak azért, mert Nyugattal nem hitethetik el a konszolidálódást mindaddig, míg a határok hermetikusan zártak, de azért is, mert a magyar emigráció elég befolyásos ahhoz, hogy megakadályozza, vagy legalábbis megnehezítse a gazdasági kapcsolatok kifejlődését.

üj álláspontot kellett hát kidolgozni az emigrációvá! kapcsolatban - ismeri