Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-15 / 1. szám

A szabad magyar sajtó lap.jaj az elmúlt évek során már sokszor rámutattak a hazai történelemoktatás torzításaira és hiányosságaira, melyek következményekép a most felnövő generáció* ismeretei a magyar múltról hézagosak és pontatlanok. Fogyatékos történelmi tájékozottságuk miatt pedig a fiatalokban nem fejlődött ki kellő magyarságtudat. - eveken át csak az emigrációs újságok feszegették a kérdést, de a^z utóbbi időben mintha otthon is mind többen akadnának, akiket aggaszt az ifjúság történelmi elbizonytalankodása és megpróbálják az előző évtizedekben politikai és ideológiai szempontok miatt alaposan összekevert, megcsonkított magyar múltban helyére tenni a dolgokat. Ilyen kísérlet Száraz György írása, mely a Társadalmi Szemle januári számában látott napvilágot. Olvassuk el rögtön az első sorokat: "Sok szó esik mostanában történelmi tudatunk hiányosságairól, az oktatás-nevelés kérdésével, generációs problémákkal és nem utolsósorban a határainkon túl élő magyarság helyzetével kapcsolatosan. Az ezekkel foglalkozó írásokat szívesen idézik, kommentálják nyugati orgánumok." -^Valóban* most is ezt tesszük s hadd folytassuk tovább. "Nincs miért tagadni - írja Száraz György -, történelmi tudatunkkal még mindig bajok vannak. Ha az okokat keressük, egy kicsit vissza kell mennünk az időben." Az író itt csakugyan visszamegy - egészen a honfoglalás koráig és végigtekint az egész magyar történelmen, aztán egyszerre Trianonnál terem. De ennél a résznél már érdemes figyelmet szentelni minden sornak. "A magyar imperializmus korszaka - olvassuk - 186? és 1918 között mindössze 51 év. A vád mé^is ezer esztendőre terjesztetett, s a trianoni békeszerződésben több évszázad bűneire mondták ki a halmazati összbüntetést. Tény, hogy a Párizskörnyéki békék legkeményebben büntetett áldozata Magyarország volt» húsz birodalmi német közül egy került idegen impérium alá - húsz magyarból viszont hét került kívül az új határokon. De a trianoni trauma másképen is hatalmas volt. Az 1918 előtti nemzedékeket andalíthatták illúziók, gyötörhették gonosz sejtelmek, de ami igazából következett, elképzelni sem tudták. A valóság kibírhatatlannak látszott. Képtelenségnek tűnt, hogy a Mátyást szülő Kolozsvár, a Székelyföld, Arad, a vértanúk városa, de még a mező is Világosvár alatt - egyszerre nem Magyarország többé. És már nem is az látszott alapkérdésnek, hogy el tud-e tartani nyolc és félmillió embert a 92 ezer négyzetkilométerre zsugorodott magyar államterület, hanem hogy az erejét, önbizalmát vesztett nemzet képes lesz-e önmagát megtartani..." - Itt érdemes újra megállni egy pillanatra, mert ez a néhány mondat nemcsak Trianon igazságtalanságaira mutat rá drámai módon, de leszögezi azt is, hogy az első világháború utáni csonkaországnak emberfeletti nehézségekkel kellett megküzdenie a fennmaradásért« - Amit Száraz György a második világháború utáni újrakezdésről ír, az nemkevésbé érdekes: "19^5 egyszerre felszabadulás (?) és újabb nemzeti trauma lett: bizonyos értelemben súlyosabb Trianonnál“ - írja, aztán néhány mondat után rátér a történelemszemlélet "átalakulására": "Kialakult bizonyos 'csak-népi' történelemszemlélet* történelmietlen ugyan, de jogos, mint igazságtevés, az előző, 'csak-úri' felfogás ellenében. Királyok, hercegek, grófok - egyszerűen kiutasíthattak a históriából s az 'eloldok' története négy eseményre zsugorodott» a Dózsa-felkelésre, a Rakóczi-szabadságharcra, l8Ú-8-Ú9-re és 19l9_re. De mivel még e népi-nemzeti szemléletbe is beszüremkedtek a még nagyon eleven nacionalizmusnak bizonyos elemei, az aggály megszülte a 'csak-internacionalista' végletet, s a végletnek is végén a felfogást, amely szerint 19^5-ben nem ú^ szakasz kezdődött történelmünkben, hanem akkor^kezdődött a történelem..." Az író ezután kifejti:meg kell találni a valós középutat és olyan értékelést, olyan képet kell bemutatni az új generációknak, melyekből a teljes magyar történelmet megismerhetik. Ez a folyamat "történelmünk birtokbavétele" lesz - írja (egyébként ezt választotta tanulmánya címéül is), mely már - úgymond - megkezdődött. Legnagyobb szerepe e téren természetesen az iskolának lenne, de itt a legtöbb tennivaló* "Az iskola képtelennek bizonyult egységes szemlélet kialakítására, s még ma sem heverte ki egészen a múlt bizonytalanságait, részben még ma is ezt a bizonytalanságot közvetíti zavartan vagy gépiesen1’ - írja Száraz György és ezzel nagyjából mindazt ismertettük tanulmányából, ami ismertetésre érdemes, más szóval* amivel egyetérthetünk. Mert senkit sem akarok félrevezetni* a fentebb idézett mondatokon kívül a tanulmányban számos olyan rész van, melyekkel egyáltalán nem érthetünk egyet. Száraz György nem fukarkodik a kritikával a Horthy-rendszerrel szemben - egyhelyütt például hangsúlyozza, hogy a Horthy-rendszer nem "népi talajon" termett, mint- 5 -