Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-15 / 4. szám
' ván argentin diplpmatát, aki Washingtonban képviseli nagyköveti minőségben ház ját, Argentinát. Irtunk magyar származásáról, amiről ő mondott el mindent részletesen a Sziklay Andorral folytatott beszélgetés során. A májusi FMH megjelenő e után több kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket a TIME magazin április 19-i szamára, melyben - az angol-argentin konfliktusról szóló cikkben - említés történik a nagykövetről, Esteban Árpád Takácsról. Nos ha eddig bárkinek is kétsége lett volna azirányban, hogy Takacs nagykövet magyar származású és hogy derék szülei magyar öntudatban nevelték, az megnyugodhat* akinek - az István mellé - az árpád keresztnevet adták a szülei és aki azt még ma is használja (különben honné* vette volna a nevet a Time?), az nem tagadhatja le magyar származását. Dehát Takács nagykövet nem is akarja letagadni... Argentinéról és az angol-argentin háborúról esvén szó, szomorúan kell megállapítani, hogy akárhogyan is végződik a két ország konfliktusa és akármi lesz is a vitatott szigetek sorsa, az egész ügyben egy igazi vesztes van és az Amerika. Az európai szövetségesek egyre csökkenő bizalmát és barátságát erősítendő a Reagankormány - közvetítő szerepének kudarca után - egyértelműen Anglia mellett állt ki. Ezzel egycsapásra elveszítette egész Délamerikát, mert a spanyolul beszélő délamerikai országok mind szolidárisak Argentínával. És szolidáris vele a Szovjetunió is, melynek még a véletlen szerencse is kezére játszik* a Falkland-krizisből eddig egyedül Brezsnyevék húztak hasznot, mert az amúgy is kiegyensúlyozatlan Délamerika ezentúl még készségesebben fogadja majd be a kommunista propagandát. E sorok írása idején a katonailag hátrányos helyzetben lévő Argentina elnöke bejelentette: mivel eddigi szövetségesei cserbenhagyták (és itt Amerikára célzott) kénytelen lesz másoktól kérni segítséget. Itt pedig nyilvánvalóan Moszkvára gondolt. A^Washington Post hosszú cikkben hibáztatja a Reagan-adminisztrációt,amiért idáig hagyta fajulni a helyzetet, aztán Galtieri rendszerét kritizálja,hogy "szélsőjobboldali diktatúra" létére hogyan fordulhat a kommunista világ vezető hatalmához. Hogy mennyire kormányoz diktatórikusán a Galtieri-junta, nem tudom, de gondolom, az élet Argentínában sem lehet rosszabb, mint a Szovjetunióban* Brezsnyevékről pedig nem nyilatkozik nap mind nap a Post, hogy "szélsőbaloldali diktatúra"... Azonban ami a két diktatúra közti kereskedelmi kapcsolatokat illeti, azért az igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy ha Argentina netán fegyvereket vásárolna (kapna) a Szovjetuniótól, ez nem az első kereskedel mi ügylet lenne Buenos Aires és Moszkva között. Mert amikor Afganisztán megtérne dúsakor Carter elnök gabonaembargot rendelt el a Szovjetunió ellen, az akció azárt maradt jóformán hatástalan, mert Brezsnyevék a hiányzó búza-mennyiséget mástól is be tudták szerezni. Elsősorban Argentínától. Ezt azért jó nem elfelejteni, ha azzal vádolják sokan Reagant, hogy ő kergette az oroszok karjaiba Galtierit.- 9 -Lezuhant egy sportrepülőgép a Hármashatárhegy lejtőjének ütközve - olvassuk a május 13“i hazai lapokban. Az AN-2 tipusú - szovjet gyártmányú - gépen kilencen ültek. Valamennyien életüket vesztették. Kadar János az alábbiak közlésére kérte fel a Magyar Távirati Irodát* "Ezúton mondok őszinte köszönetét a párt-, állami és ^társadalmi szerveknek, a gyárak, a vállalatok, a termelőszövetkezetek, a kulturális, az oktatási ás más intézmények dolgozóinak, mindazoknak, akik 70* születésnapom alkalmából kollektiv vagy egyéjókívánságaikkal megtiszteltek." - A fenti közleményt minden magyarországi lapban olvashattuk május 29-én. Utánarpedig következett a hosszú felsorolás a külföldről érkezett gratulációkról. Érdemes elolvasni a listát* a többség természetesen ^kommunista párttikár a világ minden sarkából, de vannak érdekesebb nevek is. Például Koivisto finh köztársasági elnök, Helmut Schmidt német kancellár,Bruno Kreisky osztrák kancellár, ^aztán egy sor közéleti ember a SZOvjetunióból (különösképen Brezsnyev neve hiányzik), majd egyetlen amerikai: Billy Graham. Hetvenedik születésnapjára Kádár nem mindennapi ajándékot kapott a magyar íróktól, illetve pontosabban* a magyar írók egy szukebb körétől. Gyurkó László megírta az élettörténetét -"Arcképvázlat történelmi háttérrel" & kötet címe -, néhanyan pedig siettek a május végén^megjelent kötetet agyondícsérni, közben alkalmat találva a könyv "hősének", Kádárnak felmagasztalására is. Az Élet és irodalom ban Dobozy Imre "El köztünk egy ember" címen írt egy gtalpnyaló könyvismertetést, a Magyar Nemzet-ben pedig Pethő Tibor főszerkesztő áradozik felsőfokban a kötetről. Az egész a legsötétebb Rákosi-korszak személyi kultuszára emlékeztet.
