Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-15 / 4. szám
3 r t durva szavakban. "S a szép szó mestereinek nevezett írók? Ka az ember közelebbi ismeretségbe kerül némelyikkel, elszörnyed beszélt nyelvezete hallatán...” érdemes lenne ezeknek az íróknak - vagy akár az "utca emberének" is - Kazinczy szavait idézni:^ "A nyelv egyik legféltődc kincse, egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek igen szép képe." önként kínálkozik a kérdés: milyen lelkületet tükröz a csúf, bárdolatlan beszéd, miféle dísze az a nemzetnek? A ma elterjedt stilus a szocializmusnak hazudott rendszer eldurvult, embertelen lelkületét tükrözi, de azt híven és plasztikusan. A nyelv és a politikai rendszer tökéletes összhangban áll egymással, igazolván Callois francia akadémikus mondását: "A szigorú nyelvezet,az igazság és szabadság hordozója. A henye nyelvezet a csalás és a szolgaság jelképe." Földalatti - kis hibával: ezt a cimet adhatnók annak az olvasói levélnek, melynek Írója arról panaszkodik,hogy mekkora csalódás érte azokat, akik örömmel várták a metró harmadik, a fővárosból északi irányba haladó vonalának megnyitását. Az új vonal meg is nyílt, de az állomásokon nincs mozgólépcső. Kern volt rá keret... Az idős levélíró elpanaszolja, milyen fáradságos az öregeknek, gyerekes anyáknak, tömött szatyrokat cipelő háziasszonyoknak több emeletnyi magasságot megmászni és kéri, hogy legközelebb legalább a mozgólépcső felfelé menő ágát tervezzék be a költségekbe. Igazán szerény óhaj... A CSZMADQK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) közgyűlést tartott Pozsonyban. A tanácskozáson 350 küldött vitatva meg a magyar nemzetiség szervezetének ötéves fejlődését és a további feladatokat. Sidó Zoltán a Szövetség elnöke ismertette az előző, 1977* évi közgyűlés óta végzett munkát és megállapította, hogy a CSEMADÓK jó eredményeket ért el a szocialista magyar nemzetiségi kultúra fejlesztésében, valamint a több mint 550 ezres lélekszámú szlovákiai magyar lakosság művelődési igényeinek kielégítésében. Kanadai élményeire emlékezik a BÚVÁR áprilisi számában Bodrossy Félix és példaként állítja a hazai szemetelők elé az ottani utak tisztaságát. Részletesen meg is magyarázza olvasóinak, hogyan biztosítják ezt a tisztaságot a kanadai hatóságok: drákói szigorral büntetnek minden szemetelést, a törvény erejével sújtanak le a szünetelőkre. De idézzük szószerint az élménybeszámoló, íróját, aki saját bevallása szerint - filmügyekben - mar többször járt Kanadában, hosszabb-rövidebb ideig: "Toronto felé utaztunkban filmes barátaim óvxak, nehogy egy csikket kidoojak a kocsi ablakan, mert jön a Mounted Police (hegyi rendőrség) és 25 dollárt gombol le rólam!" A kanadai lovascsendőrség nevét nem mi fordítottuk "hegyi rendőrségire, hanem az útinapló szerzője, aki hallott már valamit harangozni a "hegy" (mountain) szóról és ennek alapján keresztelte át a lovascsendőröket hegyi rendőröknek. Túlságosan sok angol tudást nem szedhetett ,magára kanadai kirándulásai alatt, ha ilyen baklövést követhetett el. A hibát súlyosbítja, hogy azt két újság is kinyomtatta - az útinapló ^eredetileg a Búvár-ban jelent ugyan meg, de onnét átvette az Klet és Irodalom (április 3O.-i szám) - és egyik szerkesztőségben sem akadt angolul tudó korrektor, aki észrevette volna a sületlenséget. Nos, aki nem tud ángilusul, ne beszéljen - ne írjon - ángilusul... - Ez a hegyi rendőrség nagyon emlékeztet arra az Uj Tükör-ben pár éve olvasott nyelvészkedésre, melynek során a szerző (Végh Antal) azon elmélkedik, hogy milyen szemléltető nyelv is az angol: a közlekedési dugóra azt mondja, hogy (traffic) jam. Az ember szinte látja, amint az összetorlódott autók beleragadnak a nyúlós, ragadós masszába - a lekvárba - és se előre, se hátra... Csak nehogy legközelebb valamelyik Mounted Police őrszoba előtt keletkezzék traffic jam, mert akkor szegény hegyi rendőrök végkép benne lesznek - a lekvárban. A Vasárnapi Újság I87E. március l.-i számából idéz egy hírt a Magyar Nemzet, annak bizonyságául, hogy jegyüzérek már a múlt században is léteztek. A száznyolc év előtti újság arról számol be, hogy a rendőrség letartóztatott néhány pesti hordárt, mert színház jegyeket vásároltak össze és előadás előtt nagy felárral adtak azokat tovább a pénztár előtt sorbanállóknak. Ma ugyanez folyik a mozifronton: a jegyüzérek tucatszámra vásárolják fel a sikeres nyugati filmek jegyeit, hory aztán búsás haszonnal, értékesítsék azokat a kapitalista filmélményre áhítozók körében. Nincsen új a nap alatt. (Mondják, amerikai filmek esetében nyolc-tízszeres árat is kérnek egy-egy jegyért, míg a régi hordárok még
