Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-15 / 4. szám
- J -Németország után áll,kb. hét és félmilliárd dolláros adóssággal. Abszolút számban ez a negyedik helyet jelenti a szovjet blokk országai közt, de relative - a ,lakosság számát tekintve - a legelsőt. Ekkora adósságteher törlesztése maximális erőfeszítést kíván az országtól és hatart szab: már nem lehet felvenni újabb kölcsönöket (hacsak nem nagyon kedvező feltételű IMF-, ill. Világbankhiteleket), mert Lengyelország fizetésképtelensége intő például szolgál. Egyébként Magyarországgal egyidőben a lengyelek is benyújtották felvételi kérelmüket a Nemzetközi Valutaalaphoz, de választ még nem kaptak. Pedig Lengyelország csak egy hosszúlejáratú áthidaló kölcsön révén tudna kilábalni a gazdasági kátyúból. Hogy a felvételi kérelmet máig sem intézték el, annak nyilván politikai okai lehetnek: a State Department nem egyezhet bele a katonai diktatúra gazdasági támogatásába. (Meg kell jegyezni« Lengyelország kezdetben tagja volt a Valutaalapnak, de 1950-ben, a sztálini korszak idején kilépett onnét.) Magyarország esetében nem merültek fel aggályok az amerikai külügyminisztériumban. Az évenként itt készülő jelentés a keleteurópai országokban uralkodó politikai viszonyokról meglehetősen kedvező képet ad Magyarországról és az emberi szabadságjogokra vonatkozólag megjegyzi, hogy azok kirívó megsértésére nincs adat. És arra sincs, hogy politikai perek folynának, vagy hogy önkényes letartóztatások történnének. S ezt olvasva, egyszerre megértettem valamit, ami eddig homályos volt számomra. Hogy miért nem görbül meg a hajuk^szála sem azoknak a bátor értelmiségieknek - szociológusoknak, tudósoknak, íróknak, újságíróknak, pedagógusoknak -, akik a rendszer földalatti ellenzékeként működnek és adnak ki szamizdatokat s akiknek neve és címe annyira ismert, hogy még az emigráció lapjaiban is olvashatja azokat bárki. Kádár nem nyúl az ellenzékiekhez,^ mert nyilt fellépéssel túl sokat kockáztatna. Veszélyeztetné a "liberalizálódás" jóhírét s ezzel a nyugati hiteleket ^.is. Pedig ezekre égetően szüksége van, mert rendszerét csak gazdasági stabilitással, viszonylagos jóléttel tudja igazolni a magyar nép előtt. Hadd idézzek magyarázatképp Fekete Sándor "Emigránsok kint és bent" címmel az Új Tükör április 18.- i számában megjelent cikkéből néhány mondatot, melyek az ellenzékiekről szólnak: "... azt szeretnék (mármint az emigránsok), hogy retorzió legyen, lehetőleg börtön. ^e akasztás sem rossz. Akkor aztán kiderülne, hogy milyen ez az állam, s lenne öröm az óceán mindkét partján! Csakhogy az állam okosabb, s megy a saját útján, nem engedi provokáltatni magát..." Fekete Sándor fölényeskedés mögé rejtett tehetetlen dühe, mellyel a belső emigráció - az otthoni ellenzék - és a nyugati magyar emigráció ellen tajtékzik, sokmindent elárul. És sokmindenre fényt derít. Elsősorban arra, hogy az ellenzékiek létezése és egyre szélesedő köre hallatlanul idegesíti Kádárékat, de kénytelenek önuralmat gyakorolni. Mert az érdekeik így parancsolják. Hogy a Magyar Távirati Iroda május 7-én leadhassa a lapoknak az alábbi hirt: "A Nemzetközi Valutaalap kormányzótanácsa megszavazta Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetének pénzügyi intézményébe. Az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján rekete Cyula, á Magyar hemzeti P>ank első elnökhelyettese csütörtökön 'Washingtonban aláírta a Nemzetközi Valutaalap alapokmányát. Ezzel Magyarország az alap lá6-ik tagországa lett." Ilyen rövid, jelentéktelenné szürkített hírecskéből értesülhetett a hazai közvélemény - minden kommentár nélkül - erről a nagyhorderejű eseményről, az amerikai fővarosban történtekről. A washingtoni aláírást - habár az gazdaságilag a rendszert is erősíti - alapjában^ pozitívan kell értékelnünk. A Valutaalap-tagság ugyanis egyrészről talán elhárítja a magyar nép feje felől az eddig elért életszínvonal csökkenésének reális veszélyét, másrészről - közvetett módon - bizonyos politikai szabadsághoz is hozzásegít, olyan értelemben legalábbis, hogy a rendszer nem lép fel nyíltan az ellenzékkel szemben. 3 végül csökkenti hazánknak a Szovjetuniótól való gazdasági függőségét. Ami a legfontosabb! x A ma.jus else.jei magyarországi lapok - a szokásokhoz híven - vörös címbetükkel jelentek meg. Valamennyi ünnepi szám első oldalon közölte az idei hivatalos rádió- és televizióbeszédet, melyet az ünnep előestéjén Csehák Judit SzOT-titkár olvasotl fel. - Az ünnep utáni lapok részletes, hosszú beszámolókat hoznak az elsejei országos ünnepségekről, elsősorban a Városliget szélén húzódó Felvonulás-téri nagy felvonulásról,^ melyen megjelent természetesen Kádár János is. A negyedmillió fővárosi dolgozó nagy tavaszi seregszemléje hatalmas siker volt - írják az újságok.
