Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-15 / 3. szám
¥ M VI. évfolyam 3» szám - 1982. május 15. H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik mimen hő 15.-en Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22042 Magyarországi sajtószemle április l-től 3°-ig A "kádárizmus” sajátosságairól olvastam a minap egy gépelt tanulmányban, amely otthon, Magyarországon jelent meg, mint az úgynevezett "második nyilvánosság" többé-kevésbé még titkos,de számomra érthetetlen módon egyre szélesebb körben ismertté váló csatornáin át terjesztett illegális kiadvány. Ez a szó - "kádárizmus" - idézőjelben szerepelt a szövegben, némileg ironikus értelemmel. Dehát miért nem állhatna ez a szó macskakörmök nélkül?"Miért nem beszélhetnénk komolyan is kádárizmusról, ugyanúgy, mint ahogy használjuk - rossz emlékektől lúdbőröző háttal, de használjuk - a hitlerizmus, sztálinizmus, sőt még a titoizmus kifejezéseket. Elvégre Kádár már elég hosszú ideje - több mini negyedszázada - van uralmon és erre a korszakra már széltében-hosszában alkalmazzuk a Kádár-rezsim, Kádár-rendszer, Kádár-korszak meghatározásokat. Mi kifogásunk lehetne hát a "kádárizmus" ellen?... Próbáltam kimondani a szót, elképzelni idézőjel nélkül, de se így, se úgy nem éreztem jónak. Üresnek és érte Ímetlennek hangzott, mint amikor kongó vashordót üt meg az ember. Furcsa. Mert akár kedveljük Kádárt, akár nem, azt nem tagadhatjuk, hogy hazánk történetének utolsó 25 évére az ő egyénisége nyomta rá a bélyegét. Egyéniség? De hiszen ez a véletlenül leírt szó a kérdés kulcsa: van-e egyáltalán egyénisége Kádár Jánosnak? Van-e koncepciója, valamiféle politikai elgondolása, mint ahogy volt egyénisége, határozott és karakterisztikus politikai felfogása^(most az mellékes, hogy jó vagy ördögi) Hitlernek, Sztálinnak és Titonak is. Ők irányították az eseményeket, hatásuk a külső világra elvitathatatlan: Kádár Jánost az események irányítják és csak azt teszi, azt hagyja történni, amire a külső világ alakulása rákényszeríti, illetve amit nálánál erősebb egyéniségek tanácsolnak, vagy éppen parancsolnak neki. Ezért sántít a "kádárizmus" kifejezés, mint ahogy "rákosizmust" sem mondunk sohasem, noha vitathatnók-e, hogy Kádár elődje és politikai karrierjének elindítója, Rákosi Mátyás neve fémjelezte az 1958 előtti korszakot? Rákosi borzongást keltő neve hozzáégett ehhez az időszakhoz,mint valami szörnyű bélyeg, de "rákosizmusról" sem beszélhetünk, mert ennek a szadista gnómnak sem volt egyénisége. "Sztálin leghűségesebb tanítványa" : zengték a^hízelgők az arcélnelküli gyilkosról, akinek az erőszak, a terror és a megfélemlítés volt az ideológiája. Csak utasítások végrehajtására lehetett használni s amikor gazdái, számára terhessé vált, szemétre lökték, mint valami ócska bútordarabot. Rákosi és Kádár nagyon sokban különböznek egymástól,de f5 ismertető je leik hasonlóak: mindkettő funkcionárius - pártalkalmazott - típus, aki csak pártutasítások végrehajtására alkalmas és jellem vagy egyéniség egyiküknek sem adatott meg. Kádár vonásai még Rákosinál is elmosódottabbak, jellegtelenebbek. William Shawcross 197^-Dsn megjelent kitűnő könyve (Crime and Compromise - Janos Kadar and the Politics of Hungary since Revolution), mely mellett indokolatlan közönnyel ment el az emigráció, noha angol nyelven az 1956 utáni évekről kevés jobb leírás látott napvilágot, találóbb Kádár-portré pedig egyetlen egy sem, -, egyhelyütt így jellemzi a magyar párt első titkárát: "Szürke ruha, szürke pullover, szürke arc alatt. Kicsi szürke szemek, melyekben semmi csillogás, mintha holtak lennének. Es örökös zavartság tükröződik bennük." Talán még jellemzőbb az a "tudósítás", amit Kádár hatvanadik születésnapjának bensőséges megünnepléséről olvashatunk a kötetben. Kerek tíz évvel ezelőtt, 1972 májusában Kádár legközelebbi munkatársai bankettet adtak főnöküknek e nagy
