Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-15 / 12. szám

A szólásmondasok téves használatáról szól épületes nyelwédő riport a Magyar Nemzetben. A szólásmondásokat, de főleg értelmüket és jelentésüket csak féligmeddig ismerő szocialista toliforgatók néha hajmeresztő ostobaságokat írnak le, hasonlókat a negyvenötös "éberségi" idők riasztó példájához, mely szerint "az ellenség keze betette a lábát" - legyünk hát éberek elvtársak! Majdnem ilyen sületlenségeket olvashatunk manapság is a lapokban. íme néhány példa: "Washingtonnak le kellett nyelnie (nem, nem a békátí) a tekintélyén esett csorbát." Egy elbeszélésből idézett kérdés: "Ugyan ki tette a füledbe ezt a elefánttá dagadt bolhát?" Vagy egy másik "irodalmi" idézet: "Az emberséget, a kesztyűbe dudálást tanítani kell." S végül ismét egy uj^sághir-részlet: "Keményen fogalmazott a követ, miután rendre hamvába hullni látta javaslatait." - Félművelt, az anyanyelvűket -suk-sük módon beszélő emberek fogalmaznak így: a fenti zöldségeket pedig a szocialista rendszer írói, újságírói vetették papírra. Ez is színvonal...

"Elfogták az Almássy-téri galerit" - olvassuk a rendőri hírt s majd tovább az egyéb részleteket. Iskolakerűlo fiatalok,akik a Szövetség utcai játékteremből ismerték egymást, bandát - galerit - alakítottak és sorozatban követtek el betöréseket, kocsifosztogatásokat. Legutóbb - olvassuk - a Híradó presszóba próbáltak betörni, de ott már dolgozott a "konkurrencia"- egy bent működő felnőtt betörő elzavarta a gyerekeket és erre a. ricsajra lett figyelmes a rendőrjárőr.

A galeri lebukott és tagjai most várják a tárgyalást. Arról nem szól a krónika, hogy a felnőtt betörő is dutyiba került-e, vagy ellenkezőleg: jutalmat kapott, amiért az ő segítségével sikerült elfogni a környéket már hónapok óta rettegésben tartó fiatalkorú bandát. Lám, ilyen éjszakai csendéletnek is tanúja lehet, aki Pestre téved. (Akár maradhatnának New Yorkban vagy Chicagóban is.Közbiztonság tekintetében - úgy látszik,Budapest is felzárkózik ezek mögé...)

Az Elet és Irodalom január 7*-i számából jegyeztünk ki néhány apróságot: "Kisvállalkozás" címmel arról olvashatunk mini-riportot, hogy mimindent lehet kapni az EMKE-aluljáróoan, mely tudvalevőleg a főváros egyik legforgalmasabb pontja, ahol galeriktől, hippiktől, koldusoktól és utcai árusoktól kezdve mindenki megtalálható, aki jellemző figurája a nagyváros fél-alvilágának. így szól a pársoros életkép: "Nemrégiben kolléganőm tizenhárom éves fiától megkérdezte egy csöves az EMKE-aluljáróban: nem unja-e az iskolát, s húsz forint ellenében felajánlotta gyufásdobozba zárt tetveit. ’A hajadra szórod - mondta -, pár napot vársz, amig lerakják a serkéket, s hétszentség, hogy kiír a KÖJaL. Sőt, nem is egyszer, mert amikor kikelnek a serkék, újra kiírnak.’ - Közgazdász legyen a talpán, aki ennél tökéletesebb kisvállalkozást képes kitalálni. Adómentes. Fizetőképes kereslet van, és anyaghiánnyal sem kell számolni: az utánpótlás biztosított. Önköltség: nulla. A vállalkozás ezenfelül humanitárius is: a piacra dobott árúból azok is részesednek, akik nem fizettek érte egy vasat sem."

Néhány tipikusan pesti apróhirdetés az Élet és Irodalom gyűjtéséből: "Vennék 1 pár patentos fehér gyermekhócipőt, bármekkora méretben." (A gyerekhócipő t.i. hiánycikk és akármekkorát tud is szerezni valaki, megveszi. Majd belenő a gyerek, ha kicsi. És ha nagyobb a kelleténél? Nos akkor továbbadja. Felárral.) Másik hirdetés: "Nyugdíjas fiatalember elfoglaltságot keres." És még egy másik: "Szuper öltöny, szuper télikabát, szuper cipők eladók." Nyilván szupermenek számára és az ő méretükben... A következő három hirdetés eloszlatta minden kétségünket, hogy léteznek-e újgazdagok a szocializmusban: "Luxusvilla építésére alkalmas kb. 300 n-öles közművesített telket vagy villát vennék a II. vagy XII. kerületben, készpénzért sürgősen." "Budán, Gellértnél reprezentatív otthonomba gyermekeim mellé ^felveszek óvónőt, vagy pedagógust, főiskolást, lehetőleg egész napra. Német tudás előnyben, zongorakíséret, művészi torna kíséréséhez." "Kutyapanzió és bentlakásos^kutyakiképzés." Végül egy kurta hírecske, ajánlható az alkoholellenes aktivisták figyelmébe: "Ittasan vezette gépkocsiját B.J. és áthajtott az úttesten fekvő K.J, vontatóvezetőn." (Vajon ki volt a részegebb?...)

"Nem enged a huszonegyből" - mondta a minap a TV riportere, az Elet és Irodalom glosszája szerint. Hiaba, baj van a szólásmondásokkal, még a tévéseknél is! Mit tudja a jámbor, hogy ez a mondás nem kártyacsaták hősei köréből indult el, hanem az 1848-as csaták eszményeihez tüzön-vizen keresztül hűségesek magatartását jellemezték^ígyr Nem engednek a negyvennyolcból! Huszonegy vagy negyvennyolc: hát mit számit az? Kicsire nem nézünk!

1 iirnriwiwiwi 1 ii'f