Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-15 / 11. szám
kát írnak buszsofőrökhöz és áruházi eladókhoz, ha történetesen (és váratlanul) munkaköri kötelességüknek megfelelő tisztes hangot használnak és segítőkészséget árulnak el." Hát már ennyire hiánycikk Magyarországon az udvariasság?... A "gyógyíthatatlannak tűnő igazságtalanságok" közt, melyekre Ungvári utal, nyilvánvalóan első helyet foglalják el azok az esetek, amikor a polgár - a közönséges halandó - azt látja, hogy egyesek (akik ismerik a kiskapukat, van pénzük vesztegetésre, vagy kellő "szocialista összeköttetésekkel" rendelkeznek) elérhetnek mindent, míg a körön kívül rekedtek, a nagy többség várhat sorára. "A közhangulatnak a magánhangulat az alapja - olvassuk Ungvári cikkében -, a magánhangulat pedig annak a mutatója, hogy mennyire elégíthetők ki bizonyos igények.1’ Majd így folytatja» "Igényeinknek határt szab a gazdasági helyzet» a dolgok szűkössége folytán a szolgáltatásokból juttatás és kedvezmény lesz. A szolgáltató hivatalok döntőbírósággá lépnek elő. Az állampolgárnak igényelnie kell a szolgáltatást, sorbaállnia. vitatkoznia, bizonyítania érte. Kérvényezzük az áramot, a gázt, a csatornát, a telefont, az utat, az útlevelet, a bankkölcsönt. És nem mindig kapjuk meg. De mi van akkor, ha a kérvények elbírálásánál halogatás, tétovázás, igazságtalanság és bürokrácia szab gátat nekünk?" Ilyenkor elvárná az állampolgár - fejti ki a cikkíró -,hogy legalább emberien megmagyarázzák, indokolják a döntést, az elutasítást.De ez általában elmarad: s ilyenkor éri sérelem a jjogegyenloséget, meg az emberi méltóságot. "Sokmindenről lemondunk - írja Ungvári -, de állampolgári jogainkról, emberi méltóságunkról semmilyen körülmények között sem. Jobb elbánást kívánunk! A szomszédtól, a kedvezményt osztó, hiánnyal sújtó hivataltól, a közigazgatástól és a szolgáltatási vállalatoktól." A jobb elbánásnak, az emberek, illetve az igények egyenlő elbírálásának határt szabnak az igen korlátozott gazdasági lehetőségek. "A hiány mindenképpen egyenlőtlenséget szül - vonja le a tanulságot Ungvári - Háromszázezer embernek van telefonja, másik háromszázezret igénylőként tartanak számon. Hogyan képzelhető hát, hogy e két embercsoport egymásra bizalommal nézzen és kiküszöbölje szemléletéből a másikra való irigységet?:" (Ungvári ennél több joggal említhette volna példaként a lakásfrontot, ahol még nagyobb tömegek - a lakásbirtqkosok és a lakásra várók - néznek egymással farkasszemet.) "Életünk folytonos várakozás és remény - olvassuk tovább a szocialista rendszer e°;y polgárának kesergő sorait -, melyben vannak, akik a véletlen szerencséből (?) jól járnak, mások vétlenül kárvallottak lesznek. Ami előbb irigységet kelt, majd az irigységet gyűlöletté váltja át. A hiányok ellenfelekké tesznek." Egy ilyen társadalomban aligha várható közösségi szellem, kiegyensúlyozott közérzet. "Haragszunk egymásra - írja Ungvári -, bizalmatlanul méregetjük egymást, megveszünk a jó szóért, miközben magunk a trágárságok egész sorával illetjük a világot." Ördögi kör» mindenki a másiktól várná az emberi magatartást s közben pont ő az,aki nem adja meg a másiknak a legelemibb tiszteletet sem, hanem éppen rázúdítja máshol elszenvedett sérelme haragját. S ez így gyűrűzik tovább:, végetnemérően az egész társadalomban. Mit lehet itt tenni? Ungvári is ezt találgatja, amikor így ír» "Valószínűleg úgy kell egymásnak pokolteremtő kedvünket csökkenteni, hogy csökkentendő az a megaláztatásmennyiség, melyet az egyes embernek még el kell tűrnie élete vitelében, céljai,vágyai, létfenntartása megvalósítása közben. Megaláztatásnak nevezhető ugyanis minden érthetetlen huzavona,^felfoghatatlan túlszabályozottság és arcpirító közöny, mely napjaink egyszerű újrateremtése közben ér. Ami ugyanis normális körülmények közt örömforrás lehetne, váratlanul alakul át hajmeresztő tortúrává. Nálunk nem jó bankba és postára menni, igencsak nagy megpróbáltatás bármit vásárolni, legyen hozzá pénzünk, vagy sem.” Elsősorban a rendszer nem tiszteli az emberi méltóságot, várhatnók-e akkor, hogy az állampolgárok egymás közti viselkedése megváltozzék? Erre céloz a cikk írója is, amikor ezt kérdi« "Hogyan legyen például a közösségi viselkedésnorraa^ egy olyan házban érvényes, ahol a ház fenntartásának normáit a tulajdonos veszi semmibe? Aztán megállapítja» "A mindennapi élet egészségének feltétele a^közösségi élet szabályozottsága» a gyakorlatba átvitt jogegyenlőség, az egyenlő merték, a megtorlás nélküli (!) véleménymondás szabadsága." Mivel pedig mindez csak fikció, a szocialista társadalomban a farkastörvények válnak uralkodóvá. A hiányok gyűlölködővé teszik az embereket. Akiknek életeben az a legszomorubb* hogy ismeretlen számukra a felebaráti szeretet. Ez manapság hazánkban, a kommunizmusban - annyi más mellett - a legnagyobb hiánycikk. y
