Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-15 / 1. szám

fogó, hol keskenyebb, hol öblösebb zónában él."

Ezekből a szavakból csak az nem érzi ki a trianoni határok kritikáját, aki süket és vak. Ahol úgy vontak meg egy határt, hogy annak mentén, a külső peremen összefüggő tömegekben élnek olyan nemzetiségű emberek, mint amilyen nemzetiségűek a határon belüli anyaország lakói, ott nyilván semmibevették az etnikai elvet, az önrendelkezési jogot. Kétszer is» 1920-ban Trianonban és huszonhét év múlva Párizsban. Erről a korszakról így ír Für Lajos» "A kisebbségi magyarság elmúlt hatvan éve távolról sem mondható nyugalmasnak. A megrázkódtatások, miközben gyengítették, furcsa módon fokozták is etnikai önérzetét. Bárhogyan ítéljük meg a különféle "döntéseket", a mai magyar kisebbségi tudat öszszetevői közt van szerepe annak, hogy nagy hányaduk időközben 4-5 évre visszakerült anyanemzetéhez. Ezek az évek, ellentmondásos voltuk ellenére erősítették a nyelvközösséghez való tartozás kötelékeit."

Hogy ez a nyelvközösség meddig lesz képes fennmaradni, hogy - konkretizáljunk - hány évig, hány évtizedig fogják még beszélni a magyart a kisebbségig milliók, azt csak találgathatjuk. De álljon itt a Valóság cikkének idevágó részlete« "A jugoszláviai és szlovákiai adatok egybehangzóan mutatják, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeknek mindössze kétharmada tanul anyanyelvén az általános iskolában, egyharmaduk tehát már a betűvetést is a többségiek nyelvén sajátítja el. A romániai magyar nyelvű sajtó ugyan többnyire megkerüli a kérdést, a szórványosan felbukkanó adatok azonban hasonló arányokra engednek következtetni. Nincs szükség bonyolult eljárásokra, mert azok nélkül is könnyű kiszámítani» a mai (ám az idő előrehaladtával bizonyára csökkenő) arányok mellett az iskoláztatás csonka szerkezete is elegendő lesz ahhoz, hogy reálissá váljanak a nemzeti kisebbségek felszívódásáról vallott jóslatok."

Figyelemreméltó, hogy ennek a - bizonyom területek vonatkozásában párév megszakítással - már hatvan esztendeje xarxó folyamatnak ellenére Für Lajos még mindig több mint négymillióra teszi a trianoni határok körül többé-kevésbé összefüggő zónában élő kisebbségi magyarok számát. Azzal azonban már adós marad, hogy utódállamonként részletezze az adatokat. Talán nem lesz érdektelen, ha ezt a munkát megpróbáljuk elvégezni helyette, annál is inkább, mivel a manipulált statisztikák miatt általában becslésekre vagyunk utalva, de a négymilliós szám most igen kézenfekvő kiindulópontul szolgál. Elsősorban annak megközelítéséhez, hogy a leginkább elködösített területen, Romániában kb. hánymillió magyar élhet?

A megbízhatónak látszó legfrissebb adatok szerint Csehszlovákia területén kereken 600,000, Kárpátalján kb. 150,000, az elszakított Délvidéken pedig közel 400,000 magyar él, illetve a legutolsó népszámláláskor ennyien vallották magukat magyar nemzetiségűeknek. Ha ehhez a három adathoz - nagyon bőkezűen számolva - hozzáadjuk a nyugatmagyarországi (burgenlandi) magyarokat is, egymillió kétszázezernél magasabb számot semmikép sem kapunk. És Für Lajos tanulmánya "mintegy 4 millió lélekről" beszél, 5 állam területén szétszóródva.

A két szám közti különbség - akárhogyan is forgatjuk - kétmillió nyolcszázezer. Ez a hatalmas nemzeti kisebbség pedig csak egyetlen ország, az ötödik területén élhet» a Román Népköztársaságban.

Mivel Für Lajos feltehetően a hazai történészek által elfogadott és közvetlenül ellenőrizhető adatokból indult ki, nincs okunk azok pontosságát és hitelességét kétségbevonni. Ha egyáltalán feltételezhető, hogy ezek az adatok "lakkozottak", inkább lefelé kerekítésüket gyaníthatnék, azon meggondolás alapján, hogy a hazai történészek tapintatból nem akarják túlzott mértékben meghazudtolni a román hivatalos statisztikát, mely - az 1977-es népszámlálás alapján - (a székelyekkel együtt) 1,708.064 magyar nemzetiségű lakost mutat ki Romania területén. Az eltérés a két szám között így is óriási» több mint egymillió! Azaz ennyi magyart "nyeltek le" a románok.

E két adat és a köztük lévő különbség fölött azért is érdemes elgondolkozni, mert az emigráción belül igen élesen eltérnek a vélemények a romániai magyarság valódi létszámáról. Azt hiszem, ez az otthoni adat eldönti a vitát» eszem ágában sincs ezzel azt állítani, hogy minden hazai statisztika megbízható, mert jól tudjuk, hogy - ha érdekeik úgy kívánják - a kommunisták lelkiismeretfurdalás nélkül hamisítanak. De ezesetben nincs okuk csalni. Nyugodtan elfogadhatjuk hát, hogy a Romániában élő magyarok száma közeljár a hárommillió